Gyermekkeresztség

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 16.

A gyermekkeresztség vagy csecsemőkeresztelés a csecsemők vagy kisgyermekek megkeresztelésének vallásos rituáléja.

A római katolikus, az ortodox és református [1] egyházakban gyakorolják mint szentséget, de ezeken kívül még más, protestáns egyházakban is megtalálható, köztük az anglikánok,[2] evangélikusok,[3] presbiteriánusok,[4] kongregacionalisták,[5] metodisták [6] felekezeteiben.

Csecsemőkeresztelés

A teológiában pedobaptizmus-nak is nevezik, szembeállítva a hívők keresztségével, a kredobaptizmussal.[7]

Története

szerkesztés

Jézus azt mondta, hogy az alámerítkezés, keresztség az üdvösség egyik feltétele,[8] és hogy a követőinek alá kell merítkezniük, meg kell keresztelkedniük.[9] Mivel a megtérésről szóló újszövetségi szövegek arról beszélnek, hogy a hit elfogadására szabad, Isten kegyelmére támaszkodó döntésben kerül sor, ezért az őskeresztények kizárólag felnőtteket merítettek alá vagyis kereszteltek.[10][11]

 
A 3. századi freskó már gyermekkeresztséget ábrázol (Szt. Callixtus katakomba, Róma)

Az első három század folyamán többnyire felnőtteket kereszteltek,[12] úgy, hogy az egyént alámerítették egy folyóban, majd a későbbiekben akár egy medencében.[10] A keresztség előtt a személyek megismerkedtek Jézus tanításával, bűnbánatot gyakoroltak és egy megfontolt, életre szóló döntést hoztak. A keresztség azt jelképezte, hogy az egyén eltemetkezett a bűneivel, – Krisztus halálához hasonlóan – a hullámsírba, majd a vízből kimerítve immár megtisztulva, feltámadt egy új életre.[13][10]

A gyermekkeresztség fokozatosan honosodott meg az első századokban.[11] A legkorábbi csecsemőkeresztelésre utaló leírás Szt. Iréneusz Az eretnekek ellen (Adversus haereses) című művében található,[14] majd Órigenész is megemlíti a Homíliáiban a csecsemőkeresztelést, mint szokást, de a csecsemőkeresztelés széles körben csak később terjedt el.[10] Szt. Ágoston óta († 430) az eredendő bűn eltörlésével, azzal a félelemmel indokolták, hogy a keresztség nélkül meghalt gyermekek a pokolra jutnak.[11] (E nézetnek később az enyhébb változata alakult ki: a limbusba jutnak.)[11]

Az ókeresztény egyházban a 4. század előtt nem volt egységes keresztelési mód. A korai középkorban a csecsemőkeresztelés már megszokottá vált, és a rítus jelentősen egyszerűsödött. Az 5. századra a gyermekkeresztelés uralkodó gyakorlattá vált az egész egyházban,[15] de a pogányoknál a felnőtteket is megkeresztelték. A gyermekkeresztség elterjedésével párhuzamosan a templomokban a keresztelőmedence mérete csökkent, a 8. századtól mind kevesebb keresztelőkápolna épült.

Nyugat-Európában a vízzel meghintés vagy leöntés a 12. és a 14. század között vált a keresztelés megszokott módjává, de ugyanakkor a vízbe merítés még a 16. században is gyakorolva volt.[16]

Az újkor hajnalán a reformátorok nem akartak a hagyományos szokással szakítani, de másrészt a gyermekkeresztséget sehogy sem tudták észszerűen a saját vallási rendszerükbe beleilleszteni.[17] Ezért megtartották a gyermekkeresztséget, mondván, hogy Isten megelőző kegyelme adatik hírül benne.[11] A reformáció mellékáramlatának egyik irányzata, az anabaptisták ugyanakkor megtagadták a csecsemők keresztelésének gyakorlatát, és újból megkeresztelkedtek.

A tridenti zsinat az eredendő bűn eltörlésére tekintettel védelmébe vette a gyermekkeresztséget, és kötelező érvénnyel tanított, hogy a keresztséget követően a kisgyermekeket is a hívők közé szabad számítani, és az érvényességhez éppúgy nincs szükség újbóli keresztségre, mint ahogy a keresztség későbbi, tudatos ratifikálására sem.[11]

Mivel a csecsemők és a kisgyermekek nem élhetik át a megtérést, és nem tudnak felelősségteljes döntést hozni, ezért napjainkban a protestáns (főleg az újprotestáns) egyházak jelentős része elutasítja a gyermekkeresztséget.

A katolikus egyházban

szerkesztés

A keresztség szentsége kiszolgáltatásának szertartása:

  • Köszöntés
  • Szülők kikérdezése ("Mi a gyermek neve?", "Mit kértek N. számára?")
  • A pap, a szülők és a keresztszülők a gyermek homlokát kereszttel megjelölik.
  • Keresztszülők ígérete.
  • Rövid prédikáció
  • Egyetemes könyörgések
  • Olajjal való megkenés
  • Szentelt víz megáldása
  • Hitvallás – háromszori ellentmondás a Sátánnak, és háromszori hittétel.
  • Szülők másodszori kikérdezése
  • Vízzel való leöntés – háromszor az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
  • Krizmával való megkenés
  • Fehér ruha ráadása
  • Égő gyertya átadása
  • Miatyánk
  • Áldás

Református egyház

szerkesztés

A keresztelési istentisztelet liturgiája:

  • Ének (Sok helyen a következő énekvers: "Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél; Még rólad mit sem tudtam én: tulajdonoddá tettél; Még meg sem formált szent kezed, Már elválasztál engemet, Hogy társam légy e földön.", Magyar Református Énekeskönyv 329. dicséret 2. verse)
  • Köszöntés
  • Szereztetési ige: "A feltámadott Krisztus, mielőtt átment a mennyei dicsőségbe, e szavakkal küldte el tanítványait az evangélium hirdetésére és hatalmazta fel őket a keresztség sákramentumának kiszolgáltatására: 'Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek; és ímé én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.' Ámen" (Mt 28,18-20).
  • Igehirdetés
  • Hitvallás – a gyülekezet fennhangon elmondja az apostoli hitvallást.
  • Nyilatkozat és fogadalom (szülők és keresztszülők)
  • Imádság
  • Keresztelés – e szavakat mondja a lelkipásztor, miközben néhány csepp vizet önt a megkeresztelni odavitt gyermek fejére: " (a gyermek neve) keresztellek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe. Ámen."
  • A gyermek megáldása – az ároni áldás szavaival, vagy ezzel a formulával:
Kicsiny gyermek, nőj, növekedjél, testben és lélekben, Isten és emberek előtt való kedvességben. Legyél áldott, hogy boldog is lehess.

Kapcsolódó cikkek

szerkesztés
  1. Rozsnyói Református Egyházközség: A keresztség feltételei Archiválva 2017. december 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
  2. Goebel, Greg: Infant Baptism: Why do Anglicans Baptize Babies? (amerikai angol nyelven). Anglican Compass , 2013. március 6. (Hozzáférés: 2021. június 19.)
  3. Doctrine - Frequently Asked Questions - The Lutheran Church—Missouri Synod. www.lcms.org . (Hozzáférés: 2021. június 19.)
  4. Why Does the Orthodox Presbyterian Church Baptize Infants?: The Orthodox Presbyterian Church. opc.org . (Hozzáférés: 2021. június 19.)
  5. About Baptism (amerikai angol nyelven). United Church of Christ . (Hozzáférés: 2021. június 19.)
  6. Luther's Ecumenical Significance: An Interconfessional Consultation (english nyelven). Fortress Press, 141. o. (1984. december 2.). ISBN 978-0-8006-1747-9 „When modern Methodists expound infant baptism, they think first of " prevenient grace", for which infant baptism is said to be an effective, or at least a useful, sign.” 
  7. Gyermek-keresztség vagy felnőtt-keresztség. Lutherrózsa, 2017. (Hozzáférés: 2024)
  8. Mk 16,16
  9. Mt 28,19
  10. a b c d Katolikus liturgia: A keresztség története Archiválva 2020. november 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
  11. a b c d e f Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár
  12. Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon
  13. E. G. White: Tanácsok a gyülekezeteknek: Keresztség Archiválva 2020. október 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
  14. Walker, W. (1919). A History of the Christian Church. New York: Charles Scribner's Sons. p.95
  15. Taufe in: Evangelisches Kirchenlexikon, Band 4. Göttingen 1996, Sp. 666.
  16. Fanning, William (1907). "Baptism". Catholic Encyclopedia. New York City: Robert Appleton Company. Archived from the original on February 28, 2009. Retrieved February 24, 2009.
  17. Müller Lajos: A keresztség, 1926.

Külső hivatkozások

szerkesztés
  NODES
todo 1