A harangöntés a templomi vagy profán célú harangok előállításának művelete.

Harangöntő műhely 1568-ban

Története

szerkesztés

Az első harangok az 5. században készültek. A 18. századig a harangöntők egyben ágyúöntők is voltak. A harangok bronzból, acélból esetleg keményvasból ritkábban alumíniumból készülnek.

Magyarországon az első harangok megjelenésétől, azaz a 11. századtól kezdve a 20. század elejéig nem volt jellemző a harangöntés, általában német vagy osztrák mesterek készítették a hazai templomok számára a harangokat. A háborús harangelkobzások, rekvirálások azonban felkeltették magyar iparosok figyelmét a jövedelmező üzlet irányába, melynek köszönhetően az első világháború után az eddigi tendenciával ellentétben magyar harangöntők kerültek túlsúlyba a tornyokban függő harangok számát illetőleg. A Budapesti Ecclesia Harangművek öntödéjének műszaki vezetője a ma is létező, Sinnben székelő[1] cég tulajdonosa volt, tőle származik országunk második legnagyobb harangja a Szegedi Dómban. A 20. században neves harangöntők voltak még Gombos Lajos (a jelenlegi egyetlen magyar harangöntő, Gombos Miklós apja), Seltenhofer Frigyes, Szlezák Rafael és Szlezák László (Gombos Lajos mostohaapja, a leghíresebb magyar harangöntő).[2]

Harangöntők napjainkban

szerkesztés
 
A harangöntéshez használt forma elkészítése

Európában a legjelentősebb öntödék a német ajkú területeken találhatók, ezek fő erénye, hogy komplex toronygépészeti megoldásokkal foglalkoznak, így egy cég képes a harangok öntésétől a felszerelésen át a telepítés utáni karbantartásig minden igényt kiszolgálni.

A passaui Perner harangöntöde valamint az innsbrucki Grassmayr[3] cégek tekintenek vissza a legnagyobb múltra. Svájcban a Rüetschi AG fedi le a piacot. Kisebb, de területileg meghatározó vállalkozások még az Eifeler Gießerei, a Petit & Edelbrock Glocken- und Kunstgießerei, továbbá a Bachert öntöde.

Ma Magyarországon csak egyetlen harangöntő működik, az őrbottyáni Gombos Miklós. Jelentősek a Perner harangöntöde által készített harangok. A Perner harangöntöde 1990 óta önt hazánknak is harangokat. Innét származik az ország legnagyobb harangja, a Szent István nagyharang. De a Szegedi Dómban, a kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyházban, a Mátyás-templomban vagy a győri székesegyházban is találhatók harangok ettől az öntödétől.

A harangöntés folyamata

szerkesztés
 
Öntésre kész forma
 
Harang öntése Őrbottyánban, Gombos Miklós műhelyében

A harangöntés a harang megtervezésével kezdődik: megmérik a templom többi harangjának hangját, amelyekkel az új harangnak konszonánsnak kell lennie. Ha ugyanis disszonánsan szólnak a harangok, a harangozás kellemetlen érzést válthat ki. A kívánt hang és tömeg alapján tapasztalati képletek felhasználásával megszerkesztik a harang formáját. Ezután elkészítik a magharangot, egy üreges agyag- vagy téglakupolát, ami amellett, hogy az öntőforma belülső részeként szolgál, kemenceként is funkcionál majd, saját tűztérrel és huzatszabályozó nyílással rendelkezik. A mag felületét faggyú-viasz-grafit keverékkel vonják be; ezen agyagból vagy más tűzálló anyagból elkészítik a leendő haranggal azonos formájú álharangot vagy hamisharangot, és viaszból megformázzák rajta a díszeket és feliratokat. Az álharangra ecsettel felviszik a finomsárnak nevezett agyagot, samottlisztet, tojást, cukrot és apróra vágott emberi hajat is tartalmazó keveréket. A több rétegben felvitt finomsár alkotja a köpenyt, a leendő öntőforma külső felét. A köpeny külsejébe abroncsokat és emelőhorgokat erősítenek.

A forma elkészülte után a magban lévő kemence segítségével 800–900 °C hőmérsékleten kiégetik az agyagot, egy emelőszerkezettel felhúzzák a köpenyt, eltávolítják az álharangot, visszaengedik a köpenyt, majd a formát egy öntőgödörbe helyezik, és a tetején lévő beömlőnyílást kivéve földdel betemetik és ledöngölik, hogy a beöntött fém ne nyomja szét a formát. Az öntéshez 78% vörösrezet és 22% ónt tartalmazó keveréket használnak, 1200–1300 °C hőmérsékleten. Néhány nap hűlés után a harangot kiássák és kiemelik, leverik róla a formát, majd megtisztítják, köszörülik, reszelik, csiszolják. Végül egy hangvillával ellenőrzik, hogy a harang a megfelelő hangot adja-e; ha nem, az egész eljárást elölről kell kezdeni. Ha megfelel, elkészítik és felszerelik a kovácsoltvas harangnyelvet, ami megszólaltatja a harangot. Összességében egy-egy harang készítése akár öt hónapig is eltarthat.

Egy magyar szabadalom alapján készítenek alumíniumból, illetve alumínium-ón ötvözetből is szép hangú harangokat. Ezek kialakítása némiképp eltér a bronzharangokétól, feltűnőek a köpenyen lévő kivágások.

Napjainkban új harangot akkor öntenek, ha új templom épül vagy világháborúban elrekvirált harangot pótolnak, esetleg ha elreped egy harang.

  1. Rincker
  2. hvg.hu
  3. Grassmayr

További információk

szerkesztés
  • Lengyelné Kiss Katalin: Adalékok a soproni harangöntés történetéhez; OMM ÖM, Bp., 2001 (Öntödei múzeumi füzetek)
  • "Tegnap harangoztak, holnap harangoznak". Történelmi harangjaink. Kiállítás a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Örökség Galériájában, 2004. június 17–szeptember 12.; szerk. Turok Margit, Ghyczy Gabriella; KÖH, Bp., 2004
  • 5. Harangtörténeti Ankét. Budapest–Sárospatak, 2005. június 23-26. / Patay Pál: Harangöntés Magyarországon; szerk. Lengyelné Kiss Katalin, Hajnalné Simonyi Eszter; OMM ÖM, Bp., 2005 (Öntödei múzeumi füzetek)
  • A 6. Harangtörténeti Ankét előadásai. Budapest–Nógrád, 2007. június 7-9.; szerk. Lengyelné Kiss Katalin; OMM ÖM, Bp., 2007 (Öntödei múzeumi füzetek)
  • Kárpáti Zoltán: A harangöntő. Egy harang születése; előszó Bőzsöny Ferenc, közrem. Gombos Miklós; szerzői, Bp., 2010
  • www.perner.de Az ország legnagyobb harangját és számos kisebbet készítő öntöde (magyar nyelven is elérhető honlap)
  • Grassmayr Innsbruck Ausztria legjelentősebb harangöntő vállalkozása
  • Petit & Edelbrock Gescher
  • Bachert Karlsruhe
  • [1] Brockscheid Gießerei Eifel
  • [2] – Gombos Miklós öntöde
  • Képek a harangöntésről
  NODES