Wikipédia

Harry Kane

angol profi labdarúgó (1993-)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 11.

Harry Edward Kane, MBE (Walthamstow, London, 1993. július 28. –) angol profi labdarúgó, a Bundesligában szereplő Bayern München játékosa[4] és az angol válogatott csapatkapitánya. A világ egyik legjobb támadójának tartják, góltermékenységéről és a játékot szervező képességéről ismert.[5][6]

Harry Kane
2023-ban
2023-ban
Személyes adatok
Teljes névHarry Edward Kane[1]
Születési dátum1993. július 28. (31 éves)[2]
Születési helyAnglia Walthamstow, Anglia, Egyesült Királyság
Állampolgárságbrit brit
Magasság188[3] cm
Testtömeg86 kg
Posztcsatár
Klubadatok
Jelenlegi klubjaBayern München
Mezszám9
Junior klubok
IdőszakKlub
1999–2001Anglia Ridgeway Rovers
2001–2002Anglia Arsenal
2002–2004Anglia Ridgeway Rovers
2004Anglia Watford FC
2004–2009Anglia Tottenham Hotspur
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
2009–2023angol Tottenham Hotspur317(213)
2011→ Anglia Leyton Orient18(5)
2012→ Anglia Millwall22(7)
2012–2013→ Anglia Norwich City3(0)
2013→ Anglia Leicester City13(2)
2023–Németország Bayern München35(40)
Válogatottság2
2010Anglia Anglia U173(2)
2010–2012Anglia Anglia U1914(6)
2013Anglia Anglia U203(1)
2013–2015Anglia Anglia U2114(8)
2015–Anglia Anglia100(68)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma:
2024. május 4.
2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma:
2024. június 7.
A Wikimédia Commons tartalmaz Harry Kane témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

London Waltham Forest kerületében született és a Tottenham gárdájánál nevelkedett, ahol végigjárva a korosztályos csapatokat, gyors fejlődésének köszönhetően 2009-ben, 16 esztendősen mutatkozott be a felnőttek között. Többször adták kölcsön fejlődése érdekében alacsonyabb osztályú angol kluboknak, úgymint a Leyton Orientnek, a Millwallnak, a Leicester Citynek és a Norwich Citynek. Kane neve 2014-ben kezdett ismertté válni, miután Mauricio Pochettino vette át a londoni egyesület trenírozását. Első ott töltött teljes idényében minden sorozatot tekintve 31 gólt szerzett, az angol első liga második legjobb góllövője volt, és elnyerte Az év fiatal angol labdarúgója díjat is.

A 2015–2016-os és a 2016–2017-es évadban az angol első osztály gólkirálya volt, utóbbiban a második helyre vezette csapatát, melynek következtében megkapta a szurkolók által megválasztott Év játékosa díjat. Góllövés tekintetében legjobb idényét a 2017–2018-as szezonban produkálta, minden versenysorozatot figyelembe véve 48 találkozón 41 találat fűződött a nevéhez, egy év múlva pedig csapatával Bajnokok Ligája-döntőt játszott. 2021 februárjában a Tottenham történetének második legeredményesebb játékosává vált a hivatalos találkozókat tekintve. A 2020–2021-es bajnokságban a gólkirályi cím mellett a legtöbb gólpasszt is ő jegyezte. A 2023-as nyári átigazolási időszak alatt elhagyta a nevelőegyesületét, a Tottenham Hotspur csapatát. 2023. augusztus 12-én aláírt a német Bayern München csapatához 110 millió euróért, ezzel a német Bundesliga legdrágább igazolásává vált.

Az angol válogatottban az összes ifjúsági csapatban pályára lépett, 2015 márciusában pedig 21 évesen debütált a felnőttek között is. A 2016-os Európa-bajnokság selejtezősorozatának több összecsapásán eredményes volt és a tornán is képviselte hazáját. 2018 májusától megkapta a csapatkapitányi karszalagot, közvetlenül az azévi világbajnokság előtt. Ezen a tornán a válogatottal a negyedik helyig menetelt, így az egylet 1990 után a legjobb helyezést érte el világversenyen. Kane gólkirályi címet szerzett, mellyel egyúttal elhódította a torna aranycipőjét is.[7] A 2020-as Európa-bajnokságon Angliát a döntőbe vezette, így a háromoroszlánosok 1966 után játszottak újra finálét nemzetközi sportversenyen.[8] A válogatott legsikeresebb gólszerzője, 2023-ban előzte meg Wayne Rooney-t.[9]

Gyermekkora

szerkesztés

Londonban, Walthamstow-ban született Kim (születési nevén: Hogg) és Patrick Kane gyermekeként, van egy bátyja, Charlie.[10][11][12] Apja galwayi származása révén ír felmenőkkel is rendelkezik.[13][14] A család Chingfordba költözött, ahol Kane 2004-ig a Larkswood Általános Akadémiára,[15][16] majd a Chingford Alapítványi Iskolába járt, ahol korábban David Beckham is tanult.[17] 1999-ben hatéves volt, amikor szerződtette a helyi klub, a Ridgeway Rovers.[18] Arról, hogy a családjában milyen szerepe van a labdarúgásnak, így beszélt:

„Úgy gondolom, hogy a sportolói gének anyukám családja részéről származnak, bár heves vita volt ezzel kapcsolatban a Kane háztartásban. Apának valószínűleg nem tetszik, ha ezt mondom, de véleményem szerint a nagyapám, Eric a mamám oldalán nagyon jó futballista volt és tisztességes szintet képviselt.”[19]

Továbbá elmondta: „A családom nagy része Spurs drukker volt, 15 percre nőttem fel a központjuktól, így én is mindig a Spursnek szurkoltam.”[19] Gyermekkori bálványa Teddy Sheringham, aki szerinte remek befejezőcsatár és képes volt úgy átverekedni magát a mezőnyön, hogy gólokat is szerzett.[20] Nagy hatást gyakorolt még rá David Beckham és Jermain Defoe.[21] Korábban említette Ronaldót is, akit csodált még gyerekként, hozzátéve, hogy imádta nézni róla a felvételeket YouTube-on: „Ő volt az első, akiről megnéztem egy videót és azt gondoltam: Hűha, ő egy remek gólvágó, és én is szeretnék ilyen gólvágó lenni.”[22]

Pályafutása

szerkesztés

Klubcsapatokban

szerkesztés

Tottenham Hotspur

szerkesztés
A kezdetek (2004–2010)
szerkesztés

Szülővárosában, a Ridgeway Rovers gárdájában kezdte a labdarúgást, majd nyolcéves korában az Arsenal ifjúsági akadémiájához szerződött. Liam Brady – aki egyike volt akkoriban azoknak, akik a klubban az akadémiáért felelnek – kissé pufóknak titulálta és közel sem tartotta sportosnak, így egy szezont követően elbocsátották.[23] 2015 novemberében Arsène Wenger, az Arsenal vezetőedzője kijelentette, csalódott amiatt, hogy a klub korábban elengedte.[24] Kane tárgyalt a Tottenhammel is, de nem járt sikerrel, ezért újra visszaigazolt első egyesületéhez.[25] 2004-ben, 11 évesen a Watford utánpótlás egyletéhez került egy négy-hat hetes próbajáték keretében, majd újra leigazolta a Spurs, miután kiemelkedő teljesítményt nyújtott ellenük.[26][27] Kezdetben labdaszerző középpályás, majd irányító poszton játszott.[25]

Első napjaiban – mivel nem volt sem magas, sem pedig gyors – nem tudott maradandót alkotni, de tudomásul vette, hogy játékának különböző elemein fokozatosan javítania kell.[11] Néhány évvel később hirtelen megnőtt, így nagyobb fizikai erőre is szert tett.[28] A 2008–2009-es bajnokságban részt vett az U16-os csapattal a mexikói Copa Chivas, és a svájci Belinzona-tornán, mely során három gólt szerzett.[29] 2009 júliusában 16 évesen szerződést ajánlott számára a londoni alakulat.[30]

A 2009–2010-es idényben 22 alkalommal volt pályán az U18-as csapatban, ezeken a mérkőzéseken 18 gólt jegyzett.[31] Az első csapat keretébe kétszer került be.[32] Mindkét találkozó kupameccs volt és győzelemmel zárult: 2009. október 27-én az Everton ellen a Ligakupában,[33] míg 2010. február 24-én az FA-kupa negyedik fordulójának visszavágóján a Bolton Wanderersszel csapott össze a Tottenham.[34] Első profi szerződését 2010 júliusában írta alá klubjával.[35]

Kölcsönben más angol kluboknál (2011–2014)
szerkesztés

2011. január 7-én klubja kölcsönadta a másodosztályú Leyton Orientnek a 2010–2011-es bajnokság végéig.[36] Russell Slade, a gárda menedzsere örömmel fogadta érkezését, és még hozzátette, hogy biztosan jó hatással lesz a csapatra.[37] Január 15-én debütált Scott McGleish cseréjeként a 73. percben a Rochdale elleni 1–1-es döntetlen alkalmával idegenben,[38] egy héttel később pedig megszerezte első gólját a Sheffield Wednesday ellen Dean Cox szabadrúgásból legurított labdáját követően az 57. percben, a Leyton pedig 4–0-ra diadalmaskodott.[39][40] Slade ezek után azt nyilatkozta, nagyon örül, hogy első bajnoki meccsén betalált klubja új csatára.[37] Február 12-én kétszer is eredményes volt a Bristol Rovers elleni 4–1-re végződő találkozón, annak ellenére, hogy a 70. percben lépett pályára McGleish helyére.[41] Az idény végeztéig 18 mérkőzésen ötször vette be az ellenfelek kapuját.[42]

2011. augusztus 25-én először viselte a Tottenham Hotspur mezét az Európa-liga selejtezőjének második fordulójában, ahol a Hearts ellen kezdőként kapott szerepet. Nem sikerült betalálnia az összecsapás során, az ellenfél kapusa, Jamie MacDonald pedig a büntetőjét is hárította. A mérkőzés 0–0-s végeredménnyel zárult, de mivel a londoniak 5–0-s győzelmet arattak az első találkozón, így a következő fordulóba ők jutottak tovább.[43] Ebben a szezonban még hatszor kapott szerepet az Európa-liga kiírásában, december 15-én első gólját szerezte meg ebben a kiírásban a Shamrock Rovers elleni idegenbeli 4–0-s kimenetelű győztes mérkőzésen.[44]

2011. december 29-én csapattársával, Ryan Masonnel megállapodást kötöttek a Millwall egyletével, miszerint 2012. január 1-től kölcsönben a másodosztályú gárdában folytatják pályafutásukat a szezon végéig.[45] A Bristol City elleni első találkozójáról Kenny Jackett, a csapat edzője így vélekedett: „Nagyon jól debütált, de nem szerencsés, hogy nem szerzett gólt”. Továbbá hozzátette: „Remek kiegészítő ember az egyesület számára a szezon második felében”. A támadó a bajnokság hátralévő 14 mérkőzésén 7 gólt szerzett.[37] Összességében 27 meccsen 9 találat fűződött a nevéhez, melynek eredményeként a 2011–2012-es idényben az év fiatal játékosának választották a klubban.[46] Többek között a szezon vége felé szerzett góljainak is köszönhető, hogy a Millwall nem esett ki a bajnokságból.[47]

A 2012–2013-as Premier League előszezonját nevelőegyesületénél töltötte. 2012. augusztus 10-én mesterhármast ért el a Southend United elleni 6–0-ra megnyert felkészülési találkozón.[48] Augusztus 18-án lépett pályára először az angol első osztályban a Newcastle United elleni bajnokin Sandro cseréjeként,[49] ahol a Tottenham 2–1 arányban maradt alul.[37]

2012. augusztus 31-én egy szezonra kölcsönben csatlakozott a szintén első ligás Norwich Cityhez,[50] itt a West Ham United ellen debütált csereként.[51] A második összecsapásán, a Doncaster Rovers ellen a Ligakupában lábközépcsont törést szenvedett.[52] A 19 éves csatár a Tottenhamnél kezdte meg a felépülését, 2012. december 29-én azonban már visszatért a Norwich-hoz, ahol a Manchester City elleni találkozót a lelátóról nézte végig, csapata 4–3-ra kikapott.[53] Mivel a Tottenham nem tudtott újabb támadókat szerződtetni a januári átigazolási időszakban, ezért 2013. február 1-jén visszahívta a kölcsönből.[54]

20 nappal azután, hogy a Spurs visszarendelte soraiba, az idény hátralévő részében a Leicester Cityhez írt alá ugyancsak kölcsönszerződést, hogy segítse a csapatot feljutni a Championshipből az első osztályba.[55] 2013. február 26-án hazai pályán mutatkozott be új klubjában a Blackburn Rovers elleni 3–0-ra megnyert bajnokin, melyen gólt is jegyzett.[56] A kelet-közép-angliai klubban 13 alkalommal lépett pályára, ebből nyolcszor csereként, csapatával továbbá bejutott a rájátszás elődöntőjébe, melyet a Watford ellen vesztettek el.[57]

A 2013–2014-es angol bajnokság során első gólját a White Hart Lane-en szerezte a Hull City elleni Ligakupa meccsen a hosszabbításban megítélt büntetőből, a mérkőzés 2–2-es döntetlennel zárult.[58] A Spurs 8–7 arányban nyerte meg a tizenegyespárbajt, a kilenc büntetőből az ötödiket Kane a kapuba lőtte.[58]

2014. április 7-én megszerezte első bajnoki gólját a Sunderland elleni 5–1-re megnyert ütközet 59. percében.[59] A következő bajnoki meccsen, a West Bromwich ellen is betalált, mely során a Tottenham 3–0-s hátrányból 3–3-ra egyenlített ki.[60] Április 19-én zsinórban harmadjára is sikerült találatot jegyeznie, a Fulham elleni 3–1-es győzelem alkalmával is eredményes tudott lenni.[61]

Az év fiatal angol labdarúgója (2014–2015)
szerkesztés
 
Kane (balra) a Chelsea elleni bajnokin, mely során kétszer volt eredményes.[62]

A 2014–2015-ös évadban a bajnokság első fordulójában lépett először pályára a West Ham United ellen, a győztes gólt szerző Eric Diernek gólpasszt adva.[63] Az Európa-liga rájátszásában a ciprusi AÉ Lemeszú ellen mindkét meccsen eredményes volt. Az első ütközet folyamán a 80. percben talált be, míg a második fordulóban a 3–0-ra megnyert találkozón az utolsó gólt szerezte, illetve büntetőt hibázott.[64] 2014. szeptember 24-én a Ligakupában is gól fűződött a nevéhez a Nottingham Forrest ellen, a meccsen a Tottenham 3–1-re győzött.[65] Október 23-án profi pályafutása első mesterhármasát jegyezte az Asztérasz Trípolisz elleni, 5–1-re végződő Európa-liga-csoportmeccsen.[66] A mérkőzés utolsó három percében kénytelen volt kapus poszton játszani, miután Hugo Llorist kiállították, és a londoni egyletnek már nem volt cserelehetősége. Egy gólt kapott, miután Jerónimo Barrales szabadrúgása után kiejtette kezéből a labdát.[66]

November 2-án közvetlenül a második félidő kezdetekor állt be az Aston Villa ellen, a 90. percben szerzett idénybeli első bajnoki gólja a Spurst 2–1-es győzelemhez segítette.[67] Egy héttel később először nevezték a kezdőcsapatba, a Stoke City ellen ugyanakkor 2–1-es vereséget szenvedtek.[68] A továbbiakban megtartotta helyét a kezdő tizenegyben, a november 23-i Hull City elleni találkozón, mely 2–1-es győzelemmel zárult számukra, csapata egyenlítő gólját szerezte.[69] December 14 és 26 között vele a kezdőben a Tottenham háromszor aratott 2–1 arányú győzelmet a Swansea City,[70] a Burnley[71] és a Leicester City felett.[72] 2015. január 1-jén a Chelsea ellen kétszer volt eredményes és egy tizenegyest is kiharcolt, a Spurs pedig 5–3-ra nyerte meg a meccset.[62] Január 31-én szintén két találatot jegyzett a West Bromwich Albion elleni 3–0-s győzelem során, közülük egyet büntetőből.[73] Január 28-án gólpasszt adott a mérkőzés hajrájában Christian Eriksennek a Sheffield Wednesday elleni Ligakupa találkozón, melynek következtében a gárda bejutott a döntőbe.[74] Kiváló teljesítményének köszönhetően a januári hónap játékosának választották a Premier League-ben.[3]

Február 2-án új, öt és félévre szóló szerződést írt alá klubjával.[75] Öt nappal később két gólt jegyzett az Arsenal elleni városi rangadón, mely során a Spurs hátrányból nyerte meg az összecsapást 2–1-re. Minden sorozatot tekintve szezonbeli 22. és 23. találatát szerezte.[76] Miután bevette az Arsenal, a Liverpool és a West Ham United kapuját is, a februári hónap játékosának is megválasztották.[3] Ő volt a negyedik játékos Angliában, aki két egymást követő hónapban elnyerte a díjat.[77] Március 1-jén a Ligakupa fináléjában a Tottenham 2–0-ra kapitulált a Chelsea ellen,[78] ezt a vereséget a világ legrosszabb érzésének minősítette.[79] Húsz nappal később ismét mesterhármast szerzett a Leicester City elleni otthoni 4–3-as győztes bajnokin,[80] ezzel 19 gólig jutott a szezonban, mellyel egyúttal a bajnokság gólkirálya is lett.[81]

Április 5-én először volt csapata kapitánya a Turf Mooron zajló Burnley elleni 0–0-val záródó meccsen.[82] Két héttel később megszerezte 30. gólját minden sorozatot tekintve a Newcastle United elleni 3–1-es győzelem alkalmával a St James’ Parkban, ezzel ő volt az első játékos, aki elérte ezt a mérföldkövet Gary Lineker 1991–1992-es szezonbeli teljesítménye után.[83] Később ebben a hónapban bekerült Diego Costával egyetemben az év Premier League csapatába,[84] továbbá Az év fiatal angol labdarúgója díjat is elnyerte.[85] Május 24-én, a bajnokság utolsó fordulójában Eric Dier beadását követően juttatta a kapuba a labdát az Everton ellen idegenben, megerősítve így a Tottenham ötödik helyét a bajnokságban, ezzel a gárda pedig kvalifikálta magát a következő évi Európa-liga küzdelmeibe. Az első osztályban a 21. találatát jegyezte, ez által beérte Teddy Sheringham, Jürgen Klinsmann és Gareth Bale rekordját.[86] A szezon végeztével megjegyezte, hogy többet tett hozzá a játékhoz a bajnokságban, mint amely teljesítményt önmagától elvárt.[87]

A Premier League gólkirálya (2015–2016)
szerkesztés
 
A Tottenham csapatkapitányaként 2016-ban. Ebben a szezonjában kapta meg a 10-es mezszámot

A Tottenham csapata Ausztráliában töltötte a nyári előszezont. Kane számos szurkolót vonzott a mérkőzésekre a kontinensen, az egyesület egy kisbuszt is kiállított a Westfield Sidney bevásárlóközpont előtt, hogy az ottani rajongóinak lehetősége adódjon találkozni kedvencükkel.[87] 2015. július 29-én a Spurs az MLS All Star csapat vendége volt a coloradói Dick's Sporting Goods Parkban, ahol 2–1-es vereséget szenvedett. A csatár a 37. percben szerezte a szépítő találatot Omar Gonzalezt kicselezve, a 77. percben cserélték le a találkozó folyamán.[88]

A bajnokság kezdetén a 18-as dressz helyett megkapta a 10-es számút, melyet előtte Emmanuel Adebayor viselt. A The Daily Telegraphnak adott interjújában elmondta, hogy azért változtatta meg a mezszámát, mert ő is klublegendává akar válni.[89] Miután a Spurs megvált Adebayortól és Roberto Soldadótól is, az új idényben a klub egyetlen csatára volt, és a harmadik számú csapatkapitány-helyettessé lépett elő Hugo Lloris és Jan Vertonghen után.[87] Szeptember 26-án 748 perc góltalansági széria után tört meg a jég, miután a bajnokságot vezető Manchester City ellen volt eredményes a 4–1-es győztes meccsen.[90] Nyolc nappal később Jonjo Shelvey szöglete után öngólt szerzett a Swansea City elleni bajnokin, a Tottenham ennek ellenére is 2–2-es döntetlent ért el.[91]

2015. október 25-én mesterhármast produkált a Bournemouth elleni idegenbeli 5–1-re megnyert összecsapáson, az első percben már büntetőből volt eredményes.[92] Nyolc nap telt el, és az Aston Villa elleni hazai bajnokin csapata utolsó gólját szerezte a 3–1-es győzelemmel véget érő mérkőzésen.[93] 2015. november 8-án az Emirates Stadionban a Tottenham vezetést szerzett az első félidő során az Arsenal ellen, Danny Rose hosszú passzából Petr Čech mellett elgurítva juttatta a kapuba a labdát a csatár. A rangadó 1–1-es döntetlennel zárult.[94]

Tizennyolc nappal ezután hatodik mérkőzésén a kilencedik találatát jegyezte, miután a Qarabağ elleni küzdelmet megnyerve idegenben csapata kvalifikálta magát az Európa-liga egyenes kieséses szakaszába.[95] 2015. december 19-én 100. alkalommal lépett pályára klubjában a Southampton elleni 2–0-s idegenbeli győzelem során, és szezonbeli tizedik találkozóján a tizedik gólját szerezte meg.[96] Egy héttel később korábbi kenyéradója, a Norwich City ellen duplázott, így a 2015-ös esztendőt tekintve összesen 27 találat fűződött a nevéhez a Premier League-ben, ezzel pedig megdöntötte Teddy Sheringham rekordját is.[97] 2016. január 10-én a Tottenham színeiben megszerezte 50. gólját, ekkor az FA-kupa harmadik fordulójában a Spurs 2–2-es döntetlent játszott a Leicester City ellen.[98]

2016 márciusában harmadjára volt a hónap játékosa a bajnokságban, miután négy meccsen öt gólt jegyzett, köztük egyet az Arsenal ellen.[3] Április 2-án, a Liverpool elleni 1–1-es döntetlen alkalmával az Anfield Stadionban 22. bajnoki találatát szerezte meg, ezzel a klub legjobb góllövője lett egy idényt tekintve, a szezonból pedig ekkor már csak hat mérkőzés volt hátra.[99]

Végül az angol bajnokság Aranycipőjének megnyerésével zárta a szezont 25 góllal, egy találattal megelőzve Sergio Agüerót és Jamie Vardyt.[100] Helyet kapott az év Premier League csapatában is,[101] mivel a londoni klubot bronzéremhez segítette, mely így Bajnokok Ligája szerepléssel ért fel.[102]

Bajnoki ezüstérem és a második gólkirályi cím (2016–2017)
szerkesztés
 
Kane (középen) csapattársaival a Manchester United elleni mérkőzés előtt az Old Traffordon 2016 decemberében

A 2016–2017-es bajnokság nyitómérkőzésén Hugo Lloris távollétében ő volt a csapatkapitány a Crystal Palace elleni 1–0-ra megnyert hazai találkozón, ahol Victor Wanyamának egy gólpasszt is kiosztott.[103] A Premier League negyedik fordulójában nyitotta meg a gólcsapot a Stoke City elleni 4–0-s idegenbeli győzelem alkalmával, a meccs utolsó találatát szerezte.[104]

2016. szeptember 14-én debütált az UEFA-bajnokok ligája sorozatában, a Wembley Stadionban a Spursre 2–1-es vereséget mért az AS Monaco gárdája.[105] Négy nap múlva a Sunderland elleni bajnokin győztes gólt jegyzett, továbbá a mérkőzés folyamán kifordult a jobb bokája Papy Djilobodji szerelését követően, melynek következtében hordágyon vitték le a pályáról.[106] A jelentések szerint bokájában az ínszalagok sérültek meg, így 6–8 hetes kényszerpihenő várt rá.[107] Miután öt bajnoki és három Bajnokok Ligája csoportmérkőzést kihagyott, november 6-án tért vissza az Arsenal elleni rangadón, tizenegyesből szerzett gólt, az összecsapás 1–1-es döntetlennel zárult.[108] November 22-én megszületett első Bajnokok Ligája találata a Monaco ellen a II. Lajos Stadionban, ugyanakkor a Tottenham 2–1-re kikapott, mely így a sorozattól való búcsúját jelentette.[109]

2016. december 1-jén 2022-ig hosszabbított klubjával.[110] 2017. január 1-jén 100. alkalommal lépett pályára az angol első osztályban,[111] a Watford ellen pedig be is talált a 33. percben.[112] Január 14-én, kislánya megszületése utáni első meccsén, a West Bromwich Albion ellen mesterhármast jegyzett a 4–0-s győzelem során.[113] Február 19-én az FA-kupa ötödik fordulójában klubja mindhárom gólját ő szerezte a Fulham ellen. Ez volt pályafutása ötödik, míg a 2017-es esztendőben a második mesterhármasa.[114] Február 26-án ismét három gól fűződött a nevéhez a Stoke City elleni 4–0-s diadal során, így kilenc meccs során három alkalommal ismételte meg ezt a sikert.[115][116] 2017 februárjában negyedjére lett pályafutása során a hónap játékosa.[3]

2017 márciusában megsérült a bokája egykori csapata, a Millwall elleni FA-kupa mérkőzésen.[117] Április 15-én, egy hónappal azután, hogy visszatért sérüléséből, a Bournemouth ellen 20. bajnoki gólját szerezte az idényben. A Premier League történetének negyedik olyan játékosa lett, aki három egymást követő szezonban 20 gólt ért el Alan Shearer, Thierry Henry és Ruud van Nistelrooy után.[118]

Április 20-án harmadik egymást követő idényében került be az év Premier League csapatába,[119] továbbá egyike volt azon hat játékosnak, akit jelöltek az angol első liga legjobb játékosának, illetve fiatal játékosának.[120][121] Két nap telt el és az FA-kupa elődöntőjében a Wembley Stadionban két találattal vette ki a részét a Tottenham 4–2-es vesztes meccsén a Chelsea ellen.[122] Május 14-én, az idény utolsó hazai megmérettetésén mindkét gólt ő szerezte a Manchester United ellen, mely mérkőzés 2–1-es végeredménnyel zárult a javukra.[123] Két találkozó maradt hátra a bajnokságból, Kane pedig 22 találatával kettővel volt lemaradva Romelu Lukakutól a góllövőlista első helyéről. A következő két meccsen – a regnáló bajnok Leicester City elleni 6–1-es, illetve a Hull City elleni 7–1-es siker alkalmával – hétszer talált be,[124][125] így a Premier League gólkirálya volt 29 találattal, ez által zsinórban másodjára nyerte el az Aranycipőt, és az ötödik olyan játékos volt a ligában, aki két egymás követő évben a bajnokság élén tudott végezni.[126]

A rekordállító év (2017–2018)
szerkesztés
 
Egy előszezoni meccsen a Nissan Stadionban, Nashville-ben 2017 júliusában

Miután a Tottenham első három mérkőzésén még a kaput sem találta el, az ezt következő négy meccsén háromszor volt eredményes minden sorozatot figyelembe véve.[127][128][129] A szeptember 9-i, Everton ellen szerzett találata a 169. pályára lépésén a 100. szerzett gólját jelentette.[130] Szeptember 26-án megszerezte első mesterhármasát a Bajnokok Ligájában is a ciprusi bajnok, APÓEL elleni 3–0-ra megnyert találkozón.[131] 2017 szeptemberében már ötödjére díjazták a Hónap játékosa címmel. Ebben a hónapban 10 klub- és válogatott fellépésén 13 gólt jegyzett, és karrierje legjobb időszakának titulálta ezt a hónapot.[132]

Azt hiszem, egy szinten van Batistutával. Igen, igen, igen, Harry Kane-t játszatnám együtt Batistutával. Batistuta gyilkos volt, nagyon erős mentalitású, nagyon erős lövésekkel, egy igazi profi. Úgy vélem, hogy össze lehet őket hasonlítani.

“
”
— Pochettino összehasonlítja Kane-t Gabriel Batistutával, 2017 szeptemberében.[133]

December 23-án beérte Alan Shearert az egy évben szerzett 36 bajnoki találatával, miután a Burnley felett aratott 3–0-s idegenbeli győzelem alkalmával mindhárom gól az ő nevéhez fűződött.[134] A következő, Southampton elleni 5–3-as kimenetelű győztes összecsapáson otthoni környezetben újra mesterhármast ért el, így megdöntötte Shearer csúcsát, összesen 39 Premier League góllal zárva az idényt.[135] Az angol első osztályú bajnokság történetének első olyan játékosa lett ez által, aki hat mesterhármast (minden kiírást figyelembe véve összesen nyolcat) ért el egy év alatt.[136] Az összes versenysorozatot tekintve 56 gólt termelt, így Európa legeredményesebb játékosává vált a 2017-es esztendőben, megdöntve Cristiano Ronaldo és Lionel Messi hét éves uralkodását ilyen téren.[137]

2018 januárjában kétszer is betalált az Everton elleni hazai pályán elért 4–0-s győzelem során, így a Tottenham legjobb góllövőjévé avanzsált az első osztályt tekintve, mivel túlszárnyalta Teddy Sheringham 97 első osztályú találatát.[138] Február 4-én elérte 100. gólját a Premier League-ben, a Liverpool ellen büntetőből egyenlített ki az Anfield Stadionban zajló 2–2-re végződő mérkőzésen. Ezt 141 mérkőzés alatt teljesítette, bár Sheringhamnek mindössze 124 pályára lépés volt hozzá szükséges.[139] 2018 áprilisában negyedik alkalommal nevezték be az Év csapatába, a támadóharmadban Mohamed Szaláh-val és Sergio Agüeróval együtt szerepelt.[140] Június 8-án 2024-ig kötelezte el magát klubja mellett egy új szerződés aláírásával.[141]

A Bajnokok Ligája-döntő és a sérülések (2018–2020)
szerkesztés

A szezonnyitó mérkőzésen a Newcastle United ellen nem szerzett gólt, a következő bajnokin, a Fulham ellen azonban már új idényében az első találatát jegyezte. Ezzel véget vetett annak a negatív sorozatának, hogy az augusztusi hónapban nem tudta bevenni az ellenfelek kapuját.[142] Az Old Traffordon szintén gólt jegyzett a Manchester United ellen, mely során a Spurs 3–0-s győzelmet aratott, ami 1992 óta a klub harmadik idegenbeli diadala volt a Vörösök ellen, valamint az elmúlt 46 évet tekintve a legnagyobb arányú sikere vendégként.[143][144] 2019. január 1-jén ő szerezte a Cardiff City elleni találkozó első gólját, ezzel pedig az első olyan játékos lett a gárdában, aki minden csapatnak betalált, melyekkel valaha találkozott.[145] Január 13-án, a Manchester United elleni mérkőzés során a bokaszalagja sérült meg, így fontos meccseket volt kénytelen kihagyni, többek között a Bajnokok Ligája nyolcaddöntő első összecsapását is.[146]

2019. február 23-án a Burnley elleni összecsapáson újra a kezdőben kapott szerepet, és a meccs egyenlítő gólját szerezte a 65. percben, csapata ennek ellenére 2–1-es vereséget szenvedett vendég környezetben.[147] A Borussia Dortmund elleni nyolcaddöntő második mérkőzésén – melyet 2–0-ra nyertek meg – egyesülete második gólját jegyezte, így a Tottenham bejutott a sorozat negyeddöntőjébe 4–0-s összesítéssel. Ezzel a találatával már összesen 24-szer volt eredményes a kupasorozatban, mellyel európai szinten is klubja legeredményesebb játékosává vált.[148] A negyeddöntő első meccsén, a Manchester City ellen ismét a bokája sérült meg, így az idényben már nem is tudott pályára lépni bajnoki megmérettetéseken.[149] A Bajnokok Ligája-döntőjében azonban a sérülése miatti kritikák ellenére is a kezdőcsapatban kapott helyet, mely során a Liverpool ellen 2–0-ra kapitulált a londoni csapat.[150][151]

A 2019–2020-as szezont két góllal indította az Aston Villa elleni 3–1-re megnyert hazai találkozón, így az ő nevéhez fűződik az első találat az új Tottenham Hotspur Stadionban.[152] 2020. január 1-jén, a Southampton elleni idegenbeli 1–0-s vereség során ezúttal combizom sérülést szenvedett, emiatt néhány hónapot kellett kihagynia.[153][154] A Covid19-pandémia miatt június 19-ig nem játszottak mérkőzéseket.[155] Június 23-án, a Tottenham 200. Premier League találkozóján megszerezte első gólját a 2020-as esztendőben a West Ham United elleni 2–0-s győzelem alkalmával.[156][157]

A harmadik Aranycipő és a Szezon legtöbb gólpasszt adó játékosa-díj (2020–2021)
szerkesztés

Első gólját a szezonban az Európa-liga selejtezőjében a Lokomotiv Plovdiv ellen szerezte, ezzel 2–1-re nyert a Spurs, miután az ellenféltől két játékos is piros lapot kapott a mérkőzés hajrájában.[158] A Southampton elleni bajnokin négy gólpasszt osztott ki Szon Hungminnek, így a Tottenham 5–2-re diadalmaskodott. Ez volt az első alkalom a Premier League történetében, amikor egy játékos négy asszisztot osztott ki ugyanannak a csapattársának egy meccsen. Kane azonban csak a hatodik játékos az angol első ligában, akinek egyetlen meccsen négy gólpassz fűződik a nevéhez, ugyanakkor az első angol labdarúgó, aki elérte ezt.[159]

Október 1-jén három gólt jegyzett a Makkabi Haifa elleni Európa-liga rájátszás alkalmával, bebiztosítva ezzel a Tottenham csoportkörben való indulását.[160] Október 4-én betalált a Manchester United elleni idegenben elért 6–1-es kiütéses győzelem során is, mely eredmény a Tottenham legnagyobb arányú sikerét jelentette az Old Traffordon az 1932-ben zajló megmérettetés óta.[161][162] A Ludogorec Razgrad elleni hazai, 3–1-es győzelemmel véget érő Európa-liga találkozón 300. mérkőzésén a 200. gólját szerezte a londoni gárda színeiben.[163] Szintén betalált az Arsenal elleni 2–0-s bajnoki siker során, ezzel 11 góljával az észak-londoni derbik történetének legeredményesebb játékosa lett.[164] Ez volt a 100. hazai pályán szerzett gólja a Tottenhamben, minden sorozatot tekintve pedig már összesen 250 gólt termelt.[165]

2021. január 2-án büntetőből volt eredményes, illetve kiosztott egy gólpasszt a Leeds United elleni hazai pályán zajló 3–0-s győztes bajnoki mérkőzésen. Ezzel góljainak és gólpasszainak száma is elérte a tizet, így az öt legjobb európai bajnokságot tekintve az első olyan játékossá vált, aki mindkét statisztikából kétjegyű számot produkált egy idény alatt.[166] Március 7-én a Crystal Palace elleni 4–1-es siker során újra gólpasszt adott Szon Hungminnek, így ketten együtt már 14 assziszttal szolgálták ki egymást, mellyel rekordot is döntöttek az angol első osztály történetében.[167] Május 23-án a Leicester City elleni 4–2-es győzelem alkalmával is eredményes volt, szezonbeli 23. találatát elérve, mellyel elnyerte az Aranycipőt is.[168] Ezenkívül a szezon legtöbb gólpasszt adó játékosa díjat is megkapta, melyet annak a játékosnak osztanak ki minden idény végén az angol első ligában, aki a legtöbb gólpasszt jegyzi. Kane a harmadik olyan játékos lett a Premier League-ben, aki egy szezonban megkapta az Aranycipőt és a szezon legtöbb gólpasszt adó játékosa díjat is.[169]

A távozásáról szóló hírek (2021–2022)
szerkesztés
 
Kane (jobbra) a Mura elleni mérkőzésen

A 2021–2022-es szezont vita előzte meg Kane távozási szándéka miatt, elmondása szerint ugyanis megállapodott ezzel kapcsolatban Daniel Levy elnökkel.[170] Elhatározását azonban Levy tagadta, aki elutasította a Manchester City ajánlatát is.[171][172] Az előszezoni edzésre Kane nem ment el,[173] és az idény első két meccsén nem lépett pályára.[174][175] A Wolverhampton Wanderers ellen játszotta idénybeli első mérkőzését, csereként állt be a találkozó folyamán.[176] Augusztus 25-én megerősítette, hogy a klubnál marad,[177] másnap pedig már a kezdőcsapatban kapott helyet a Konferencia Ligában a Paços de Ferreira elleni 3–0-s győztes találkozón, mely során kétszer is betalált, ezzel bebiztosította csapata továbbjutását a csoportkörbe.[178] Szeptember 30-án a csoportkör második mérkőzésén 20 perc alatt mesterhármast ért el a Mura ellen, miután a második félidőben állt be, a Tottenham így 5–1-re győzött.[179]

2021. október 17-én megszerezte első bajnoki gólját a Newcastle United elleni 3–2-es győztes találkozón.[180] December 19-én második találatát jegyezte a Liverpool ellen hazai pályán, a mérkőzés 2–2-es döntetlennel ért véget, az első gól fűződött a nevéhez.[181] 2022. február 19-én kétszer talált a kapuba a Manchester City elleni 3–2-re megnyert meccsen idegenben, egyiket a 95. percben szerezte. Ezzel véget ért a City 15 meccsig tartó veretlenségi sorozata a bajnokságban.[182] Február 26-án eredményes volt a Leeds ellen és Szonnak gólpasszt adott; ez volt a 37. alkalom, amikor mindketten gólt szereztek, ezzel új rekordot állítottak fel a Premier League-ben.[183]

Az utolsó szezon Londonban (2022–2023)
szerkesztés

Kane a Chelsea elleni derbin kezdte a gólgyártást, pontot mentett csapatának azzal, hogy a mérkőzés utolsó perceiben kiegyenlített.[184] Ezzel a góllal beállította Sergio Agüero rekordját, hiszen 184. gólját szerezte egyetlen Premier League-klub színeiben.[185] A következő mérkőzésen meg is döntötte a rekordot, hiszen a Wolverhampton Wanderers ellen a mérkőzés egyetlen gólját szerezte. Ezzel ő lett az első játékos, aki egy Premier League-csapatban 185. angol bajnoki gólját lőtte meg.[186] 2023. február 5-én a Tottenham közölte, hogy ő lett minden idők legeredményesebb játékosa a csapatnál megelőzve Jimmy Greaves-t, mivel összességében 267., a Premier League-ben pedig 200. gólját szerezte a Manchester City ellen.[187] Ezt azonban vitatták, hiszen a csapat nem számolta bele Greaves 1962-es angol szuperkupán szerzett két gólját.[188][189][190] 2023. március 11-én, a Nottingham Forest ellen két gólt is szerzett, amellyel már vitathatatlanul új rekordot állított fel.[191] A 2022–2023-as szezon végén második helyen végzett Erling Haaland mögött a Premier League góllövőlistáján, 30 szerzett góllal. Ezzel ő lett az első játékos, aki két különböző, 38 mérkőzésből álló Premier League-szezonban is harminc gól felett termelt.[192]

2023 júniusában a német Bayern München 70 millió fontos ajánlatott tett az angol válogatott támadóért, amit végül elutasítottak, mivel a játékosnak egy év még volt hátra a szerződéséből.[193] 2023 júliusában bekerült a Tottenham szezon előtti tesztmérkőzésekre készülő keretébe.[194] 2023. augusztus 6-án négy gólt szerzett a Sahtar Doneck ellen 5–1-re megnyert felkészülési mérkőzésen.[195] Egy nappal később ismét ajánlat érkezett a Bayern csapatától, amit a Tottenham visszautasított.[196]

Augusztus 10-én bejelentették, hogy a Bayern és a Tottenham állítólag mindenben megegyezett Kane-ről, aki több mint 100 millió euróért vált majd klubot.[197] Később a játékos távozását az angol klub vezetőedzője, Ange Postecoglou is megerősítette egy sajtótájékoztatón keresztül.[198] Ugyanezen a napon bejelentették, hogy Kane orvosi vizsgálaton vesz részt Münchenben, miután a Tottenham engedélyt adott arra, hogy a játékos elutazzon.[199] Augusztus 12-én Kane egy búcsúvideóban megköszönte a Tottenham munkatársainak és szurkolóinak a klubnál eltöltött éveket.[200] Az angol klub nem sokkal később hivatalos közleményt adott ki, amelyben megköszönték Kane szolgálatát.[201] Daniel Levy, a klub elnöke azt is megemlítette, hogy Kane új kihívásra vágyott, és úgy döntött, hogy nem hosszabbít a csapattal.[202]

Bayern München

szerkesztés
Első szezon a német csapatnál (2023–2024)
szerkesztés

2023. augusztus 12-én jelentette be hivatalosan Kane szerződtetését a Bayern München, amely négy évre szóló szerződést kötött az angol válogatott támadóval, 110 millió euróért cserébe.[203][204] Ezzel a Bayern München és a német Bundesliga legdrágább játékosává vált.[205][206] Ugyanezen a napon este csereként lépett pályára az RB Leipzig elleni 3–0-ás Német-szuperkupa vereség alkalmával, a 63. percben Mathys Telt váltva. Első bajnoki mérkőzésén gólt és gólpasszt jegyzett a Werder Bremen ellen.[207] Első hazai mérkőzésén két gólt szerzett az FC Augsburg ellen, az elsőt tizenegyesből.[208][209] Ezzel ő lett a harmadik Bayern München-játékos Gustav Jung és Adolfo Valencia után, aki első két mérkőzésén háromszor is betalált az ellenfelek kapujába.[210] Szeptember 15-én 300. klubcsapatokban szerzett gólját ünnepelhette a Bayer Leverkusen elleni bajnoki során.[211] Öt nappal később meglőtte első Bajnokok Ligája-találatát a müncheniek színeiben, a Manchester United ellen.[212] Szeptember 23-án első mesterhármasát szerezte a VfL Bochum elleni bajnokin, emellett két gólpasszt is kiosztott, így ő lett a klub első játékosa, aki az első öt bajnokiján hétszer is eredményes tudott lenni. 2017 decembere óta ez volt az első mesterhármasa a bajnoki meccseket figyelembe véve.[213]

A válogatottban

szerkesztés
 
Anglia színeiben bemelegítés közben a 2012-es U19-es Európa-bajnokságon

Korosztályos válogatottak

szerkesztés

2010 januárjában az U17-es válogatott keretébe hívták be először a portugál Algarve Tornára.[214] Betegsége miatt lemaradt a 2010-es Európa-bajnokságról, távollétében Anglia megnyerte a tornát.[215] Később az U19-esek közé is bekerült, ahol 2010. október 8-án Albánia ellen kétszer is eredményes volt a 6–1-es győztes kimenetelű meccsen.[216] Nagy szerepet játszott abban, hogy a 19 éven aluliak 2012-ben az Európa-bajnokságon az elődöntőig meneteltek Észtországban. Az utolsó csoportmérkőzésen Franciaország ellen ő szerezte a győztes gólt, így jutott be az angol gárda az elődöntő küzdelmeibe.[217] Összesen 14 alkalommal szerepelt az U19-es válogatottban és hatszor volt eredményes.[218]

2013. május 28-án az U20-as világbajnokságra Peter Taylor őt is benevezte a 21 fős keretbe.[219] Június 16-án debütált a csapatban, az Uruguay elleni felkészülési mérkőzésen az angol válogatott 3–0-ra nyert.[220] 2013. június 23-án az Irak elleni nyitómérkőzésen gólpasszt osztott ki Luke Williamsnek,[221] majd a következő, Chile elleni összecsapáson Ross Barkley passzát átvéve a tizenhatoson kívülről szerzett gólt.[222] 2013. augusztus 13-án lépett pályára első alkalommal az U21-es csapatban Skócia ellen,[218] mely meccsen az 58. percben állt be csereként, Anglia pedig 6–0-s diadalt aratott.[223] Október 10-én, az U21-es Európa-bajnokság selejtezőjén San Marino ellen háromszor is betalált.[224] Franciaország ellen szintén eredményes tudott lenni, így az U21-es gárdában összességében 12 találkozón 13-szor talált be.[224]

2015-ben Mauricio Pochettino ellenzésére helyet kapott a Csehországban zajló U21-es Európa-bajnokság keretébe.[225] Minden mérkőzést végigjátszott, Anglia azonban már a csoportkör után kénytelen volt hazautazni, mivel a kvartett utolsó helyén végzett.[226][227][228]

Felnőtt válogatott

szerkesztés

Kimenni a Wembley-be és gólt szerezni, erről gyerekként álmodtam. Annyi jó pillanatom volt ebben az évben, hogy nehéz kedvencet választani, de azt gondolom, hogy ez mindet felülmúlja.

“
”
— Kane az angol válogatottban való bemutatkozásáról.[229]

Édesapja galwayi születése révén lehetősége volt az ír válogatottat is választania,[14] 2014 augusztusában azonban kijelentette, hogy angol válogatott szeretne lenni.[230]

Miután a Tottenham gárdájában 16 bajnoki találatával a harmadik helyen végzett a Premier League góllövőlistáján, 2015. március 19-én Roy Hodgson meghívta a Litvánia elleni, 2016-os Európa-bajnokság selejtezőjére és az Olaszország elleni barátságos mérkőzésre készülő keretbe.[231] Bemutatkozása a Wembley Stadionban történt, Wayne Rooney helyére állt be a második félidő kezdetén a litvánok ellen, 80 másodperccel pályáralépését követően Raheem Sterling beadása után pedig fejjel talált a kapuba ellenük.[232] 2015. március 30-án Hodgson már a kezdőcsapatba jelölte Rooney mellé a támadósorba,[233] a Juventus Stadionban zajló 1–1-gyel végződő találkozón végig a pályán volt.[234]

 
Kane (fehérben) a válogatottban 2015-ben. A nemzeti csapatban mezszáma a 9-es

2015. szeptember 5-én a következő meccsén csapata hat szerzett góljából az ötödiket jegyezte San Marino ellen, Anglia ezzel a győzelemmel pedig kvalifikálta magát a 2016-os Európa-bajnokságra.[235] Három nappal később harmadik találatát jegyezte Svájc ellen, a mérkőzést 2–0-ra nyerték meg a Háromoroszlánosok.[236] 2015. október 12-én, amikor az angolok tízből tíz összecsapást nyertek meg a selejtező során, kapura lövését a kapuba ütötte a litván kapus, Giedrius Arlauskis, így 3–0-t mutatott az eredményjelző Anglia javára, idegenben.[237]

2016. május 22-én a City of Manchester Stadionban a Törökország elleni 2–1-re megnyert barátságos mérkőzés során az első gól az ő nevéhez fűződött, majd ezt követően egy büntetőt elhibázott.[238] A júniusi Franciaországban megrendezett Európa-bajnokságon ő végezte a szögletrúgásokat. Ezt a tényt számos szakértő bírálta,[239] a tréner, Hodgson azonban kijelentette, hogy a támadót tartja a legalkalmasabbnak erre a feladatkörre.[240]

2017. június 10-én először volt a válogatott csapatkapitánya Skócia ellen a Hampden Parkban, mely találkozó 2–2-es végeredménnyel zárult úgy, hogy ő szerezte az egyenlítő gólt Anglia javára.[241] Október 5-én Szlovénia ellen folytatta a gólgyártást, ez a találata a 2018-as világbajnokságra való kijutást jelentette.[242]

 
Kane (jobbra) és John Stones gólöröme Panama ellen a 2018-as világbajnokságon

A világbajnokságra utazó 23 fős keret csapatkapitányává nevezték ki.[243][244] Június 18-án a tornán a Tunézia elleni 2–1-es győztes meccsen a válogatott mindkét gólját ő jegyezte.[245] Június 24-én, a következő csoportmérkőzésen mesterhármast ért el a Panama elleni 6–1-re megnyert találkozón, amely Anglia legnagyobb arányú győzelmét jelentette világversenyen.[246][247] Ő lett a harmadik olyan angol válogatott labdarúgó, aki egy meccsen három gólt szerzett Geoff Hurst 1966-ban, a döntőben az NSZK ellen szerzett góljai, illetve 1986-ban Gary Lineker, Lengyelország elleni három jegyzett találatát követően.[248]

 
Kane (középen) tizenegyesrúgáshoz készülődik Kolumbia ellen a 2018-as világbajnokságon

Hatodik gólját jegyezte a versenyen büntetőből a Kolumbia elleni nyolcaddöntő során, mely 1–1-es döntetlennel zárult 120 perc után. A tizenegyespárbajban Anglia 4–3 arányban győzött, ez volt az első alkalom az egyesület történetében, hogy büntetőkkel nyert világbajnokságon.[249] A világbajnokság hátralévő periódusában már nem volt eredményes, az angol válogatott a negyedik helyen végzett, miután a bronzéremért folyó csatában Belgium csapata ellen 2–0-ra kapitulált.[250] Hat találatával a világbajnokság gólkirályává vált, Gary Lineker 1986-ban szerzett gólkirályi címe után ő volt az első angol játékos, aki ismét a góllövőlista első helyén végzett nemzetközi kiírás során.[251][252]

Szeptemberben bevezetésre került az UEFA Nemzetek Ligája sorozat. 2018. szeptember 8-án Anglia első mérkőzését játszotta a spanyol válogatott ellen. Kane ezt a találkozót csapatkapitányként játszotta végig, csapata 2–1 arányban maradt alul a végeredményt tekintve.[253] Október 15-én másodszor játszott csoportjában az angol nemzeti tizenegy Spanyolország ellen, ezúttal 3–2-re győzött, ő pedig két gólpasszal vette ki a részét a sikerből.[254] November 14-én, az Amerika elleni barátságos meccs előtt átadta Wayne Rooney számára az angol aranycipőt, 53 góljával ugyanis ő minden idők legeredményesebb angol labdarúgója. Rooney a meccs utáni interjú során elmondta, hogy ő is azt szerette volna, ha Kane adja át neki az elismerést, mivel úgy gondolja, egyszer majd ő fogja megdönteni a csúcsát.[255] Három nappal a mérkőzést követően, a Nemzetek Ligája utolsó csoportmeccsén Horvátország ellen gólpasszt adott Jesse Lingardnak és egy gólt is szerzett, beállítva ezzel a 2–1-es végeredményt, mellyel Anglia a csoport élén végzett, így bejutott a 2019 júniusában esedékes fináléba.[256]

A 2020-as Európa-bajnokság selejtezője során a nemzeti tizenegy 1000. meccsén is csapatkapitány volt, valamint háromszor volt eredményes Montenegró ellen. Ezzel 31. góljával a hatodik legeredményesebb angol válogatott játékossá lépett elő, továbbá a legeredményesebb csapatkapitánnyá vált.[257] A 7–0-s győzelem Anglia biztos részvételét jelentette az Európa-bajnokságon.[258] Kane továbbá az első olyan angol labdarúgó, aki egy adott selejtezősorozat minden találkozóján betalált, 12 góljával pedig a csoport gólkirálya is lett.[259]

2021. június 29-én, az Európa-bajnokság nyolcaddöntőjében ő szerezte a második találatot Németország ellen. Ez volt az első gólja a tornán, a mérkőzés pedig 2–0-s angol győzelemmel zárult.[260] Július 3-án, az Ukrajna elleni negyeddöntőben további két találat fűződött a nevéhez.[261] Az elődöntő során, Dánia ellen a második gólt szerezte, ezzel Anglia 1966 után jutott be világversenyen a döntőbe,[262] melyet a rendes játékidőben elért 1–1-es döntetlen után büntetőkkel veszítettek el Olaszország ellen.[263]

Az utolsó két, 2022-es világbajnokság selejtezőjén, Albánia és San Marino ellen mesterhármast jegyzett (egyik találkozón három, a másikon négy gólt), Anglia pedig kijutott a világbajnokságra.[264]

2022 júniusában, a 2022–2023-as UEFA Nemzetek Ligája csoportkörében 50. gólját szerezte Anglia színeiben a Németország elleni mérkőzésen, ezzel mindössze a második angol játékos lett, aki elérte az ötven gólos határt a válogatottban.[265] A 2022-es világbajnokságon elért két gólja elég volt ahhoz, hogy utolérje Wayne Rooneyt az angol válogatott góllövőlistáján. Anglia a negyeddöntőig jutott a tornán, ahol Franciaország állta útjukat, Kane azon a mérkőzésen kihagyott egy büntetőt.[266]

2023. március 23-án büntetőből talált be a regnáló Európa-bajnok Olaszország ellen, amellyel minden idők leggólerősebb játékosává vált az angol válogatott történetében.[267][268] Anglia 1961 óta először győzte le az olaszokat idegen környezetben.[269]

Játékstílusa

szerkesztés

Fejlődése

szerkesztés

Gyerekként különböző pozíciókban játszottam, és ez segített a játék különböző részeinek elsajátításában. Ha egyedül játszol elől, sokkal többet kell kockáztatnod. Tudom, hogy egy meccs során a labdát a hátam mögé fogom kapni, és hogy a csapatnak szüksége lesz rám, hogy másokat is játékba hozzak.

“
”
— Kane 2016-ban az utánpótlás képzéséről.[270]

Korábbi ifjúsági akadémiai edzője, Alex Inglethorpe a következőket mondta róla:

„Amikor 15 éves korában először került a 18 éven aluliak közé, akkor abban az értelemben tűnt ki, hogy kissé bandásan nézett ki. Kissé kínosan és nehézkesen mozgott, de jobban megnézve sok képességgel rendelkezett és remek technikája volt. Szerintem meglepte az embereket, hogy mennyire jó teljesítményt produkált. Taktikailag nagyon rugalmas volt és gyakran játszott a középpályán is. Emlékszem arra, hogy láttam egyszer játszani védekező középpályásként.”[11]

Tinédzserként sok nehézséggel került szembe, részben a júliusi születési dátuma miatt a csapattársaihoz képest nem volt elég gyors és fizikailag sem volt velük egy szinten. Az edzők tiszteletét azzal vívta ki, hogy kiváló technikával rendelkezett és folyamatosan arra törekedett, hogy fejlessze magát.[11]

2013 februárjában a Talksportnak adott interjújában elmondta, hogy hátravont ékként tartja magát a legjobbnak, annak ellenére, hogy középcsatárként és szélsőként is alkalmasnak tartja magát játszani.[271] A Talksport összegzése továbbá még megjegyezte, hogy tempója jó és kiválóan lő távolról, de a levegőben gyenge, valamint a Norwichi kölcsönjátéka során nem jegyzett találatot.[271] A 26 millió fontért szerződtetett Roberto Soldado mellett gyakran kölcsönadták, végül Mauricio Pochettino vezetőedzőnél vált a Tottenham meghatározó csatárává.[11] Pochettino edzősködése alatt elmondta, hogy játéka a menedzser által bevezetett kemény edzéstechnikák révén javult.[272] Kiemelkedő motivációját a minél több edzésnek és előkészületnek, illetve a különleges étrendjének köszönheti.[273]

Elemzése

szerkesztés

Úgy tűnik, ösztönös tehetsége van a gólszerzésre. Fiatal és üde, a hozzáállása pedig nagyon-nagyon jónak tűnik. Ami tetszik benne, hogy hajlandó befutni a védők mögé, valamint ha kell, le is marad tőlük, és így amikor adódik egy lehetősége, változatlanul ki is használja azt. Nagyon gyorsan el akarja vállalni a lövéseit, amit jó látni. Úgy tűnik, nagyon jó jövő elé néz.

“
”
— Alan Shearer, a Premier League legeredményesebb játékosa Kane-ről 2015 márciusában.[274]

David Pleat, a Tottenham korábbi trénere régimódi, hagyományos középcsatárnak titulálta.[275] Clive Allen, aki szintén edzője volt a Tottenhamnél, kijelentette: „Egy dolgot mondanék róla, amit sajnos sok fiatal labdarúgóról nem lehet elmondani, hogy rajong a játékért. Imádja a futballt, imád játszani, imád gólokat szerezni.”[275] A londoni klub korábbi U21-es vezetőedzője, Les Ferdinand mozgását a gárda korábbi támadójához, Teddy Sheringhamhez, míg lövéseinek erejét és pontosságát pedig Alan Shearerhez hasonlította.[11]

Magas és testes csatárként Jürgen Klinsmannal is összehasonlították,[276][277] ezt az angol támadó 2015 februárjában hízelgőnek tartotta.[278] 2015 márciusában az Angol labdarúgó-szövetség elnöke, Greg Dyke őt jelölte meg a fiatal angol játékosokat nevelő klubok viszonyítási alapjaként.[87] Shearer abban a hónapban megjegyezte, hogy a bajnokság három legjobb csatára Kane, Diego Costa és Sergio Agüero.[274]

2015 januárjában a Tottenham Chelsea elleni győzelme után Chris Miller blogger ezt írta róla: „Senki sem gondolta volna, hogy ő az a srác, aki ilyen teljesítményt produkál majd ellenük”.[11] 2015 februárjában a BBC Sport azt írta, hogy befejező csatárként a legjobb, kitartó játéka és irányító készsége ugyanakkor más pozíciókra is alkalmassá teszik őt.[275] Szintén abban a hónapban a Match of the Day szakértője, Danny Murphy azt nyilatkozta, hogy az angol válogatottat köré kell építeni.[279] Michael Cox, az ESPN riportere kijelentette, hogy eredetileg csatárnak tekintették, valóban azonban sokoldalú játékos, gyakran támadó középpályásként is játszik, rámutatva arra, hogy a 2018-as világbajnokságon mélyebb pozíciókban is kiválóan szerepelt, a gólokért folytatott munkája pedig lenyűgözőbb volt, mint valaha.[270]

Kane góltermékenysége és befejező képessége mellett a pályán való látásmódjáról, technikájáról és passzairól ismert, mely lehetővé teszi számára, hogy mélyebbről indulva játékba, majd gólhelyzetbe is hozza csapattársait, így akár kreatívabb szerepkörben, a 10-es poszton is képes játszani.[280][281][282] Eredményesen végzi el a büntetőrúgásokat is.[283][284]

Kritikák

szerkesztés

2020-tól kezdődően több védő kritizálta a bajnokságban, miszerint ha fejpárbaj alakul ki a támadó és köztük, súlyos sérüléseket idézhet elő, ha leesnek a földre ezt követően.[285] Adam Lallanával szemben egy büntetőt is kiharcolt így a Brighton & Hove Albion ellen, ezt követően az Arsenal egykori angol válogatott labdarúgója, Martin Keown így vélekedett erről: „Figyeli az ellenfelet és tisztában van azzal, hogy mit fog tenni, így beáll háttal neki. Azt gondolom, hogy Harry Kane játéka veszélyes, ugyanakkor tudja mit csinál, de akkor sem hiszem, hogy ez büntető volt.”[286] Gary Cahill, a Crystal Palace játékosának véleménye a következő ezzel kapcsolatban: „Úgy gondolom, hogy ez a futball része. Ez az egyik eleme annak, hogy okos és tapasztalt, valamint tudatában van annak, hogy mikor fogsz hibázni.”[287]

Média és szponzorok

szerkesztés

Kane-nek szponzorációs szerződése van a Nike sportruházati céggel, Nike Hypervenom futballcipőt visel.[288] 2018 februárjában, miután megszerezte 100. gólját a Premier League-ben, a vállalat piacra dobta a Hypervenom 3 HK limitált kiadását.[288] 2018-ban szerepelt a négyszeres olimpiai bajnok Mo Farahval és a Chelsea akkori játékosával, Eden Hazarddal az oldalán a Nike Nothing Beats a Londoner reklámfilmjében, melynek célja London sokszínűségének népszerűsítése volt.[289] A 2016-os Európa-bajnokságot népszerűsítő Mars reklámban is részt vett Antoine Griezmann, Mario Götze és Cesc Fàbregas társaságában, ahol egy Beats by Dr. Dre típusú fülhallgatót viselt.[290]

A FIFA 18 videójáték-sorozatban szerepel az év csapatában is, a támadóharmadban Lionel Messi és Cristiano Ronaldo foglal mellette helyet.[291] A 2018. évi Brit díjátadó gálán, február 21-én ő és Camila Cabello hirdették ki a győztest az O2 Arénában, és adták át a Legjobb nemzetközi férfi szólóművész díjat Kendrick Lamarnak.[292]

2020. május 14-én bejelentette, hogy szponzorálja a Leyton Orient csapat mezeit a Covid19-pandémia alatt, melyben korábban profi pályafutása alatt megfordult.[293] Ez a fajta megállapodás az első az angol labdarúgás történetében, az akciót jóváhagyta a Premier League, az English Football League, illetve az Angol labdarúgó-szövetség is, a szponzorációból befolyó összeget pedig jótékonysági szervezeteknek ajánlották fel, melyek a mezértékesítésből származó bevétel 10%-át kapták meg. A hazai szerelésen egy Thank you felirat látható, ezzel a pandémiában dolgozóknak mondanak köszönetet, az idegenbeli mezen a helyi gyermekárvaház logója, míg a harmadik számú dresszen a mentális egészséggel foglalkozó Mind jótékonysági szervezet emblémája látható.[294][295]

Magánélet

szerkesztés

Egy 2015 februárjában adott interjújában azt nyilatkozta, hogy párkapcsolatban van Katie Goodlanddel, akit már gyerekkora óta ismer.[296] Az Esquire magazinnak elmondta: „Együtt jártunk iskolába, gyakorlatilag átélte az egész pályafutásomat. Természetesen kissé őrültségnek tartja. Azt hiszem, néhányszor szerepelt az újságokban, ahogy sétáltatta a kutyáimat.”[229] 2017. július 1-jén Twitter profilján közölte, hogy eljegyezte párját,[297] majd 2019 júniusában bejelentette, hogy összeházasodtak.[298]

2017. január 8-án feleségével közölték a nyilvánossággal, hogy megszületett első gyermekük, Ivy Jane.[299] Második lányuk, Vivienne Jane 2018. augusztus 8-án született.[300] 2020. július 18-án a házaspár közölte, hogy harmadik gyereküket várják,[301] két nappal később pedig egy futball témájú gendervideóban elárulták, hogy fiuk lesz.[302] Louis Harry Kane 2020. december 29-én jött a világra.[303]

A családnak két labrador retrievere is van, nevük Brady és Wilson, akik az NFL irányítóiról, Tom Bradyről, illetve Russell Wilsonról kapták a nevüket.[304] A csatárt ugyanis a Bradyről készült The Brady 6 című dokumentumfilm inspirálta karrierje fejlődésében.[305]

Kane egy adott bajnoki idény alatt egyáltalán nem fogyaszt alkoholt, 2017-től teljes munkaidős szakácsot vett fel otthonába különleges étrendjéből adódóan.[306] Szabadidejét golfozással tölti.[229]

2019-ben a Brit Birodalom Rendjének tagjává nevezték ki a labdarúgásért tett munkája által.[307]

2022. október 10-én létrehozta a Harry Kane Alapítványt, (Harry Kane Foundation) amely a „a mentális egészséggel kapcsolatos felfogás megváltoztatására törekszik a beszélgetések normalizálásával és a pozitív szokások népszerűsítésével, hogy megszűnjön a téma körüli megbélyegzés.” Emiatt szerepet kapott a CBeebies gyerekcsatorna Bedtime Stories című műsorában.[308]

Statisztikái

szerkesztés

Klubcsapatokban

szerkesztés

2022. május 15-én lett frissítve.

Klub Szezon Liga Kupa Ligakupa Európa Egyéb Összesen
Bajnokság Mérk. Gól Mérk. Gól Mérk. Gól Mérk. Gól Mérk. Gól Mérk. Gól
Tottenham Hotspur 2009–2010[309] Premier League 0 0 0 0 0 0 — — 0 0
2010–2011[310] 0 0 — 0 0 0 0 — 0 0
2011–2012[311] 0 0 — 0 0 6[a 1] 1 — 6 1
2012–2013[312] 1 0 — — 0 0 — 1 0
2013–2014[313] 10 3 0 0 2 1 7[a 2] 0 — 19 4
2014–2015[314] 34 21 2 0 6 3 9[a 3] 7 — 51 31
2015–2016[315] 38 25 4 1 1 0 7[a 4] 2 — 50 28
2016–2017[316] 30 29 3 4 0 0 5[a 5] 2 — 38 35
2017–2018[317] 37 30 4 4 0 0 7[a 6] 7 — 48 41
2018–2019[318] 28 17 1 1 2 1 9[a 7] 5 — 40 24
2019–2020[319] 29 18 0 0 0 0 5[a 8] 6 — 25 17
2020–2021[320] 35 23 2 1 4 1 8[a 9] 8 — 49 33
2021–2022[321] Premier League 36 16 3 3 5 1 5[a 10] 6 — 49 26
Összesen 278 182 19 14 20 7 68 44 — 385 247
Leyton Orient (kölcsönben) 2010–2011[322] League One 18 5 0 0 — — — 18 5
Millwall (kölcsönben) 2011–2012[323] Championship 22 7 5 2 — — — 27 9
Norwich City (kölcsönben) 2012–2013[324] Premier League 3 0 1 0 1 0 — — 5 0
Leicester City (kölcsönben) 2012–2013[325] Championship 13 2 — — — 2[a 11] 0 15 2
Pályafutása összesen 334 196 25 16 21 7 68 44 2 0 450 263
  1. ↑ Mérkőzései az Európa-ligában.
  2. ↑ Mérkőzései az Európa-ligában.
  3. ↑ Mérkőzései az Európa-ligában.
  4. ↑ Mérkőzései az Európa-ligában.
  5. ↑ Három pályára lépés és két gól a Bajnokok Ligájában, illetve két mérkőzés az Európa-ligában.
  6. ↑ Pályára lépések a Bajnokok Ligája-selejtezőiben.
  7. ↑ Pályára lépések a Bajnokok Ligája-selejtezőiben.
  8. ↑ Pályára lépések a Bajnokok Ligája-selejtezőiben.
  9. ↑ Mérkőzései az Európa-ligában.
  10. ↑ Mérkőzései a Konferencia Ligában.
  11. ↑ Mérkőzései a Championship-rájátszásban.

A válogatottban

szerkesztés

2022. március 29-én lett frissítve.[326]

Nemzet Év Mérk. Gól
Anglia 2015 8 3
2016 9 2
2017 6 7
2018 12 8
2019 10 12
2020 6 0
2021 16 16
2022 2 1
Összesen 69 49

Góljai a válogatottban

szerkesztés

2022. szeptember 12-én lett frissítve.[326]

# Dátum Helyszín Mérkőzés Ellenfél Gól Eredmény Verseny Forrás
1 2015. március 27. Wembley Stadion, London, Anglia 1   Litvánia 4–0 4–0 2016-os Európa-bajnokság selejtező [232]
2 2015. szeptember 5. San Marino Stadion, Serravalle, San Marino 3   San Marino 5–0 6–0 2016-os Európa-bajnokság selejtező [235]
3 2015. szeptember 8. Wembley Stadion, London, Anglia 4   Svájc 1–0 2–0 2016-os Európa-bajnokság selejtező [236]
4 2016. március 26. Olympiastadion, Berlin, Németország 9   Németország 1–2 3–2 Barátságos mérkőzés [327]
5 2016. május 22. City of Manchester Stadion, Manchester, Anglia 11   Törökország 1–0 2–1 Barátságos mérkőzés [238]
6 2017. június 10. Hampden Park, Glasgow, Skócia 18   Skócia 2–2 2–2 2018-as világbajnokság selejtező [241]
7 2017. június 13. Stade de France, Saint-Denis, Franciaország 19   Franciaország 1–0 2–3 Barátságos mérkőzés [328]
8 2–2
9 2017. szeptember 1. Nemzeti Stadion, Ta’ Qali, Málta 20   Málta 1–0 4–0 2018-as világbajnokság selejtező [329]
10 4–0
11 2017. október 5. Wembley Stadion, London, Anglia 22   Szlovénia 1–0 1–0 2018-as világbajnokság selejtező [330]
12 2017. október 8. LFF Stadion, Vilnius, Litvánia 23   Litvánia 1–0 1–0 2018-as világbajnokság selejtező [331]
13 2018. június 2. Wembley Stadion, London, Anglia 24   Nigéria 2–0 2–1 Barátságos mérkőzés [332]
14 2018. június 18. Volgográd Aréna, Volgográd, Oroszország 25   Tunézia 1–0 2–1 2018-as világbajnokság [333]
15 2–1
16 2018. június 24. Nyizsnyij Novgorod Stadion, Nyizsnyij Novgorod, Oroszország 26   Panama 2–0 6–1 2018-as világbajnokság [334]
17 5–0
18 6–0
19 2018. július 3. Otkrityije Aréna, Moszkva, Oroszország 27   Kolumbia 1–0 1–1 hossz.,
bün. 4–3		 2018-as világbajnokság [335]
20 2018. november 18. Wembley Stadion, London, Anglia 35   Horvátország 2–1 2–1 2018–2019-es Nemzetek Ligája [336]
21 2019. március 22. Wembley Stadion, London, Anglia 36   Csehország 2–0 5–0 2020-as Európa-bajnokság selejtező [337]
22 2019. március 25. Podgorica City Stadion, Podgorica, Montenegró 37   Montenegró 4–1 5–1 2020-as Európa-bajnokság selejtező [338]
23 2019. szeptember 7. Wembley Stadion, London, Anglia 40   Bulgária 1–0 4–0 2020-as Európa-bajnokság selejtező [339]
24 2–0
25 4–0
26 2019. szeptember 10. St. Mary Stadion, Southampton, Anglia 41   Koszovó 2–1 5–3 2020-as Európa-bajnokság selejtező [340]
27 2019. október 11. Sinobo Stadion, Prága, Csehország 42   Csehország 1–0 1–2 2020-as Európa-bajnokság selejtező [341]
28 2019. október 14. Vaszil Levszki Nemzeti Stadion, Szófia, Bulgária 43   Bulgária 6–0 6–0 2020-as Európa-bajnokság selejtező [342]
29 2019. november 14. Wembley Stadion, London, Anglia 44   Montenegró 2–0 7–0 2020-as Európa-bajnokság selejtező [343]
30 3–0
31 5–0
32 2019. november 17. Fadil Vokrri Stadion, Pristina, Koszovó 45   Koszovó 2–0 4–0 2020-as Európa-bajnokság selejtező [344]
33 2021. március 28. Arena Kombëtare, Tirana, Albánia 52   Albánia 1–0 2–0 2022-es világbajnokság selejtező [345]
34 2021. március 31. Wembley Stadion, London, Anglia 53   Lengyelország 1–0 2–1 2022-es világbajnokság selejtező [346]
35 2021. június 29. Wembley Stadion, London, Anglia 58   Németország 2–0 2–0 2020-as Európa-bajnokság [347]
36 2021. július 3. Stadio Olimpico, Róma, Olaszország 59   Ukrajna 1–0 4–0 2020-as Európa-bajnokság [348]
37 3–0
38 2021. július 7. Wembley Stadion, London, Anglia 60   Dánia 2–1 2–1 hossz. 2020-as Európa-bajnokság [349]
39 2021. szeptember 2. Puskás Aréna, Budapest, Magyarország 62   Magyarország 2–0 4–0 2022-es világbajnokság selejtező [350]
40 2021. szeptember 5. Wembley Stadion, London, Anglia 63   Andorra 2–0 4–0 2022-es világbajnokság selejtező [351]
41 2021. szeptember 8. Nemzeti Stadion, Varsó, Lengyelország 64   Lengyelország 1–0 1–1 2022-es világbajnokság selejtező [352]
42 2021. november 12. Wembley Stadion, London, Anglia 66   Albánia 2–0 5–0 2022-es világbajnokság selejtező [353]
43 4–0
44 5–0
45 2021. november 15. San Marino Stadion, Serravalle, San Marino 67   San Marino 3–0 10–0 2022-es világbajnokság selejtező [354]
46 4–0
47 5–0
48 6–0
49 2022. március 26. Wembley Stadion, London, Anglia 68   Svájc 2–1 2–1 Barátságos mérkőzés [355]
50 2022. június 7. Allianz Arena, München, Németország 71   Németország 1–1 1–1 2022–2023-as UEFA Nemzetek Ligája [356]
51 2022. szeptember 26. Wembley Stadion, London, Anglia 75   Németország 3–2 3–3 2022–2023-as UEFA Nemzetek Ligája [357]
52 2022. december 4. Al Bayt Stadion, Al-Hor, Katar 79   Szenegál 2–0 3–0 2022-es világbajnokság [358]
53 2022. december 10. Al Bayt Stadion, Al-Hor, Katar 80   Franciaország 1–1 1–2 2022-es világbajnokság [359]
54 2023. március 23. Diego Armando Maradona Stadion, Nápoly, Olaszország 81   Olaszország 2–0 2–1 2024-es Európa-bajnokság selejtező [360]
55 2023. március 26. Wembley Stadion, London, Anglia 82   Ukrajna 1–0 2–0 2024-es Európa-bajnokság selejtező [361]
56 2023. június 16. Nemzeti Stadion, Ta’ Qali, Málta 83   Málta 3–0 4–0 2024-es Európa-bajnokság selejtező [362]
57 2023. június 19. Old Trafford, Manchester, Anglia 84   Észak-Macedónia 1–0 7–0 2024-es Európa-bajnokság selejtező [363]
58 7–0

Sikerei, díjai

szerkesztés

Tottenham Hotspur

szerkesztés

Angol válogatott

szerkesztés

Egyéni

szerkesztés

Rendek

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Harry Kane. Barry Hugman's Footballers
  2. ↑ Harry Kane. 11v11.com . AFS Enterprises. (Hozzáférés: 2017. december 6.)
  3. ↑ a b c d e f g h Harry Kane: Overview. Premier League. (Hozzáférés: 2017. december 13.)
  4. ↑ FC Bayern nimmt Harry Kane unter Vertrag. Bayern München, 2023. augusztus 12. (Hozzáférés: 2023. augusztus 12.)
  5. ↑ Harry Kane: Tottenham and England forward 'the best striker in the world', says David Villa (angol nyelven). Sky Sports . (Hozzáférés: 2020. június 27.)
  6. ↑ November 2019, 27: Ranked! The 10 best strikers in the world (angol nyelven). fourfourtwo.com . (Hozzáférés: 2020. június 27.)
  7. ↑ „World Cup 2018: Harry Kane wins Golden Boot”, 2018. július 15. (Hozzáférés: 2018. július 15.) 
  8. ↑ Mendick, Robert. „How England reached their first final in 55 years”, The Telegraph, 2021. július 11. (Hozzáférés: 2021. július 13.) 
  9. ↑ Reporter, Metro Sport: Harry Kane breaks Wayne Rooney's record to become England's all-time top scorer (angol nyelven). Metro, 2023. március 23. (Hozzáférés: 2023. március 23.)
  10. ↑ Harry Kane. Tottenham Hotspur F.C.
  11. ↑ a b c d e f g White, Jim. „Harry Kane's incredible journey from Arsenal reject to Tottenham hero”, The Daily Telegraph , 2015. január 9. (Hozzáférés: 2017. december 6.) 
  12. ↑ Dunne, John. „One day I'll play for England: London schoolboy's dream is about to come true”, London Evening Standard , 2015. március 27. (Hozzáférés: 2018. február 2.) 
  13. ↑ Beresford, Jack. „5 things you never knew about Harry Kane's surprising Irish roots”, The Irish Post (Hozzáférés: 2018. június 26.) 
  14. ↑ a b „Let's forget about Harry Kane for Ireland, he's after getting an England call-up”, The 42, 2015. március 28. 
  15. ↑ Glanvill, Natalie. „New sporting talent unearthed at Harry Kane's primary school”, East London and West Sussex Guardian , 2015. július 16. (Hozzáférés: 2018. február 2.) 
  16. ↑ Larkswood Primary Academy Newsletter, 2015. február 9. [2017. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 1.)
  17. ↑ Hall of Fame. Chingford Foundation School PE Department . (Hozzáférés: 2017. május 3.)
  18. ↑ „World Cup 2018: Harry Kane – the making of England & Tottenham striker”, 2018. július 2. (Hozzáférés: 2018. július 9.) 
  19. ↑ a b Worrall, Frank. Chapter 1: Beginnings, Harry Kane – The Biography. John Blake Publishing Ltd (2017. május 18.). ISBN 9781786065384 
  20. ↑ Peach, Simon. „Harry Kane: Teddy Sheringham has been a great role model for me”, The Independent , 2014. április 25. (Hozzáférés: 2018. február 2.) 
  21. ↑ O'Donnell, Dale: Tottenham striker Harry Kane's childhood heroes consisted of Sheringham, Beckham and Defoe. HITC , 2015. május 20. (Hozzáférés: 2018. november 25.)
  22. ↑ „Harry Kane: I love to watch Brazilian Ronaldo on YouTube” (Hozzáférés: 2018. augusztus 29.) 
  23. ↑ Zeqiri, Daniel. „Liam Brady: Arsenal released Harry Kane because he was 'a bit chubby'”, The Daily Telegraph , 2018. február 12. (Hozzáférés: 2018. július 9.) 
  24. ↑ Hytner, David. „Arsène Wenger: I was angry when I found out Arsenal had let Harry Kane go”, The Guardian , 2015. november 6. (Hozzáférés: 2015. november 8.) 
  25. ↑ a b Worrall, Frank. Chapter 1: Beginnings, Harry Kane – The Biography. John Blake Publishing Ltd (2017. május 18.). ISBN 9781786065384 
  26. ↑ Cox, Gerry. „Record-breaking Kane proves that Watford's loss was Tottenham's emphatic gain”, The Daily Telegraph , 2015. december 27. (Hozzáférés: 2018. február 2.) 
  27. ↑ Moore, Tom. „Tottenham's Harry Kane reveals how Watford helped catapult him to stardom”, Hertfordshire Mercury , 2018. február 5. (Hozzáférés: 2018. július 9.) 
  28. ↑ Harry Kane: Tottenham star on how to make it as a top striker (angol nyelven). Sky Sports . (Hozzáférés: 2020. június 27.)
  29. ↑ Unearth themselves a striking gem. Footballfancast. (Hozzáférés: 2015. március 21.)
  30. ↑ Worrall, Frank. Chapter 1: Beginnings, Harry Kane – The Biography. John Blake Publishing Ltd (2017. május 18.). ISBN 9781786065384 
  31. ↑ Tottenham unearth themselves a striking gem. FootballFanCast.com, 2010. szeptember 10. [2013. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 12.)
  32. ↑ Tottenham: Results/matches: 2009/10. Soccerbase . Centurycomm. (Hozzáférés: 2018. február 2.)
  33. ↑ „Tottenham 2–0 Everton”, 2009. október 27. (Hozzáférés: 2015. január 11.) 
  34. ↑ Roopanarine, Les. „Tottenham 4–0 Bolton”, 2010. február 24. (Hozzáférés: 2015. január 11.) 
  35. ↑ Kane in O's loan. Tottenham Hotspur F.C., 2011. január 7. (Hozzáférés: 2016. március 31.)
  36. ↑ „Leyton Orient sign Harry Kane & Andrew Whing”, 2011. január 7. 
  37. ↑ a b c d From Leyton Orient to Tottenham's first team via Millwall: Charting the rise of Harry Kane. Sky Sports . (Hozzáférés: 2015. augusztus 18.)
  38. ↑ „Rochdale 1–1 Leyton Orient”, 2011. január 15. 
  39. ↑ „Leyton Orient 4–0 Sheffield Wednesday”, 2011. január 22. 
  40. ↑ Four-star Orient stun Owls. Sky Sports . (Hozzáférés: 2015. augusztus 18.)
  41. ↑ „Leyton Orient 4–1 Bristol Rovers”, 2011. február 12. 
  42. ↑ „Harry Kane timeline: How has the Spurs starlet gone from peripheral figure to England goalscorer?”, Daily Mirror (Hozzáférés: 2015. augusztus 18.) 
  43. ↑ Lyon, Sam. „Tottenham 0–0 Hearts”, 2011. augusztus 24. (Hozzáférés: 2015. január 11.) 
  44. ↑ Higginson, Marc. „Shamrock Rovers 0–4 Tottenham”, 2011. augusztus 15. (Hozzáférés: 2015. január 11.) 
  45. ↑ „Millwall agree loans for Tottenham's Ryan Mason and Harry Kane”, 2011. december 29. (Hozzáférés: 2015. január 11.) 
  46. ↑ a b Taylor, Jay: Millwall boss Jackett hands award to Spurs loanee Kane. News at Den , 2012. április 27. (Hozzáférés: 2017. december 16.)
  47. ↑ Hytner, David. „How Harry Kane's loan saved Millwall from relegation and made him a man”, The Guardian , 2017. március 9. (Hozzáférés: 2018. június 19.) 
  48. ↑ Southend United finished pre-season with an embarrassing 6–0 defeat to a Tottenham Hotspur XI at Roots Hall on Friday night. Southend United F.C., 2012. augusztus 10. (Hozzáférés: 2014. október 23.)
  49. ↑ Losing start for Villas-Boas. Sky Sports , 2012. augusztus 18. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  50. ↑ From Leyton Orient to Tottenham's first team via Millwall: Charting the rise of Harry Kane. Sky Sports . (Hozzáférés: 2015. március 21.)
  51. ↑ Smallwood, Jimmy: Norwich 0–0 West Ham. BBC Sport , 2012. szeptember 15. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  52. ↑ „Foot fracture for Kane”, Belfast Telegraph , 2012. szeptember 28. (Hozzáférés: 2018. június 19.) 
  53. ↑ Norwich 3–4 Manchester City (angol nyelven). bbc.com
  54. ↑ „Tottenham recall striker Harry Kane from Norwich”, The Independent , 2013. február 1. (Hozzáférés: 2014. október 24.) 
  55. ↑ „Harry Kane: Leicester City sign Tottenham striker”, 2013. február 21. (Hozzáférés: 2013. május 12.) 
  56. ↑ Rae, Richard. „Resurgent Leicester City punish lacklustre Blackburn Rovers”, The Guardian , 2013. február 26. (Hozzáférés: 2018. június 19.) 
  57. ↑ Sanghera, Mandeep: Watford 3–1 Leicester (agg 3 – 2). BBC Sport . (Hozzáférés: 2015. március 21.)
  58. ↑ a b „Tottenham 2–2 Hull (8–7 on pens)”, 2013. október 30. (Hozzáférés: 2014. október 23.) 
  59. ↑ Chowdhury, Saj. „Tottenham 5–1 Sunderland”, 2014. április 7. 
  60. ↑ Cryer, Andy: West Bromwich Albion 3–3 Tottenham Hotspur. BBC Sport , 2014. április 12. (Hozzáférés: 2014. április 19.)
  61. ↑ Sanghera, Mandeep: Tottenham Hotspur 3–1 Fulham. BBC Sport , 2014. április 19. (Hozzáférés: 2014. április 19.)
  62. ↑ a b Shemilt, Stephan. „Tottenham 5–3 Chelsea”, 2015. január 1. (Hozzáférés: 2015. január 2.) 
  63. ↑ Rose, Gary. „West Ham 0–1 Tottenham”, 2014. augusztus 16. (Hozzáférés: 2014. augusztus 16.) 
  64. ↑ Jurejko, Jonathan: Tottenham 3–0 AEL Limassol (agg 5–1). BBC Sport , 2014. augusztus 28. (Hozzáférés: 2014. október 23.)
  65. ↑ Tottenham Hotspur 3–1 Nottingham Forest. BBC Sport , 2014. szeptember 24. (Hozzáférés: 2014. október 23.)
  66. ↑ a b Canavan, Steve: Tottenham Hotspur 5–1 Asteras Tripolis. BBC Sport , 2014. október 23. (Hozzáférés: 2014. október 23.)
  67. ↑ Whalley, Mike. „Aston Villa 1–2 Tottenham Hotspur” 
  68. ↑ „Tottenham Hotspur 1–2 Stoke City”, 2014. november 9. 
  69. ↑ Cryer, Andy. „Hull City 1–2 Tottenham Hotspur” 
  70. ↑ „Swansea City 1–2 Tottenham Hotspur”, 2014. december 14. 
  71. ↑ „Tottenham Hotspur 2–1 Burnley”, 2014. december 20. 
  72. ↑ „Leicester City 1–2 Tottenham Hotspur”, 2014. december 26. 
  73. ↑ Oscroft, Tim. „West Brom 0–3 Tottenham”, 2015. január 31. (Hozzáférés: 2015. január 31.) 
  74. ↑ Rostance, Tom. „Sheff Utd 2–2 Tottenham”, 2015. január 28. (Hozzáférés: 2015. február 2.) 
  75. ↑ Harry Kane signs new five-year deal with Tottenham. BBC Sport , 2015. február 2. (Hozzáférés: 2015. február 2.)
  76. ↑ Dawkes, Phil. „Tottenham 2–1 Arsenal”, 2015. február 7. (Hozzáférés: 2015. február 7.) 
  77. ↑ „Tottenham: Harry Kane wins second Player of the Month award”, 2015. február 13. (Hozzáférés: 2015. március 13.) 
  78. ↑ a b McNulty, Phil. „Chelsea 2–0 Tottenham Hotspur”, 2015. március 1. (Hozzáférés: 2017. december 16.) 
  79. ↑ „Harry Kane: Tottenham's League Cup defeat to Chelsea was the worst feeling in the world”, London Evening Standard , 2015. március 2. (Hozzáférés: 2015. augusztus 27.) 
  80. ↑ Sanghera, Mandeep. „Tottenham 4–3 Leicester”, 2015. március 21. (Hozzáférés: 2015. március 21.) 
  81. ↑ Oliver, Tom. „Harry Kane becomes the Premier League's top scorer with hat-trick for Tottenham against Leicester City”, Metro , 2015. március 21. (Hozzáférés: 2015. március 21.) 
  82. ↑ „Battling Burnley blunt Tottenham's edge to deny captain Harry Kane”, The Guardian , 2015. április 6. 
  83. ↑ „Newcastle 1 Tottenham 3, match report: Harry Kane takes goal tally to 30 for the season”, The Daily Telegraph , 2015. április 19. 
  84. ↑ a b „Chelsea's Eden Hazard named PFA Player of the Year”, 2015. április 26. (Hozzáférés: 2017. december 16.) 
  85. ↑ a b Tottenham striker Harry Kane named PFA Young Player of the Year. Goal.com , 2015. április 26. (Hozzáférés: 2015. április 26.)
  86. ↑ Magowan, Alistair. „Everton 0–1 Tottenham”, 2015. május 24. (Hozzáférés: 2015. május 24.) 
  87. ↑ a b c d Hytner, David. „Harry Kane: I achieved so much ... stuff I wanted to do in a career, I did in a season”, The Guardian , 2015. augusztus 7. (Hozzáférés: 2015. augusztus 27.) 
  88. ↑ Borg, Simon: MLS All-Stars 2, Tottenham Hotspur 1: 2015 AT&T MLS All-Star Game. Major League Soccer, 2015. július 30. [2019. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 19.)
  89. ↑ Burt, Jason. „Harry Kane: 'I want to become a Tottenham legend and change the image of players representing England'”, The Daily Telegraph , 2015. augusztus 14. (Hozzáférés: 2015. augusztus 25.) 
  90. ↑ Sanghera, Mandeep. „Tottenham 4–1 Man City”, 2015. szeptember 26. (Hozzáférés: 2015. szeptember 26.) 
  91. ↑ Dawkes, Phil. „Swansea 2–2 Tottenham”, 2015. október 4. (Hozzáférés: 2015. október 4.) 
  92. ↑ „Bournemouth 1–5 Tottenham”, 2015. október 25. (Hozzáférés: 2015. október 25.) 
  93. ↑ „Tottenham 3–1 Aston Villa”, 2015. november 2. (Hozzáférés: 2015. november 2.) 
  94. ↑ Higginson, Marc. „Arsenal 1–1 Tottenham”, 2015. november 8. (Hozzáférés: 2015. november 8.) 
  95. ↑ Chowdhury, Saj. „FK Qarabag 0–1 Tottenham”, 2015. november 26. (Hozzáférés: 2015. november 26.) 
  96. ↑ Dawkes, Phil. „Southampton 0–2 Tottenham”, 2015. december 19. (Hozzáférés: 2015. december 19.) 
  97. ↑ Oscroft, Tim. „Tottenham 3–0 Norwich”, 2015. december 26. (Hozzáférés: 2015. december 26.) 
  98. ↑ „Tottenham 2–2 Leicester”, 2016. január 10. (Hozzáférés: 2016. január 11.) 
  99. ↑ „Harry Kane joins elite group of Premier League goalscorers”, 2016. április 4. (Hozzáférés: 2016. április 4.) 
  100. ↑ „Tottenham's Harry Kane clinches Premier League Golden Boot”, 2016. május 15. 
  101. ↑ a b „PFA awards: Leicester and Spurs dominate Premier League team”, 2016. április 21. (Hozzáférés: 2017. december 6.) 
  102. ↑ Edwards, Luke: Spurs striker Harry Kane positive with progress despite end of season collapse, 2016. május 19. (Hozzáférés: 2016. május 16.)
  103. ↑ „Harry Kane shows promising signs in a new role as Tottenham edge past Crystal Palace”, The Daily Telegraph , 2016. augusztus 21. 
  104. ↑ „Stoke City 0–4 Tottenham Hotspur”, 2016. szeptember 10. 
  105. ↑ Flanagan, Chris. „Why Harry Kane's Dortmund brace could be a genuine watershed moment”, 2017. szeptember 14. (Hozzáférés: 2017. október 6.) 
  106. ↑ Harry Kane: Tottenham give no time frame over striker's ankle injury. BBC Sport , 2016. szeptember 20.
  107. ↑ Tottenham's Harry Kane faces two months out with ankle injury – reports. ESPN FC , 2016. szeptember 19.
  108. ↑ Taylor, Daniel. „Harry Kane spot-on to claim draw for Tottenham at Arsenal on return”, The Guardian , 2016. november 6. 
  109. ↑ „Monaco 2 Tottenham 1: Spurs out of Champions League as superb Hugo Lloris let down badly by team-mates”, The Daily Telegraph , 2016. november 22. 
  110. ↑ „New deal for Kane”, Tottenham Hotspur F.C., 2016. december 1. (Hozzáférés: 2016. december 1.) 
  111. ↑ „Harry Kane equals Thierry Henry's goal record after 100 Premier League games”, The Daily Telegraph , 2017. január 1. 
  112. ↑ „Watford 1–4 Tottenham Hotspur”, eurosport.com, 2017. január 1. (Hozzáférés: 2021. február 23.) (angol nyelvű) 
  113. ↑ "Tottenham Hotspur 4–0 West Brom". BBC Sport. 14 January 2017. Retrieved 14 January 2017.
  114. ↑ Fulham 0–3 Tottenham Hotspur. BBC Sport , 2017. február 19.
  115. ↑ Tottenham Hotspur 4–0 Stoke City. BBC Sport , 2017. február 26.
  116. ↑ „King Kane marches on – Tottenham boss in 100-goal salute to Harry the great”, The Standard , 2017. február 28. 
  117. ↑ Whaling, James. „Harry Kane leaves White Hart Lane on crutches and in protective boot as Pochettino sweats over striker's injury”, Daily Mirror , 2017. március 13. (Hozzáférés: 2018. június 19.) 
  118. ↑ Kearns, Sean. „Harry Kane becomes just the fourth player in Premier League history to score 20+ goals in three consecutive seasons”, Metro , 2017. április 15. (Hozzáférés: 2018. február 2.) 
  119. ↑ a b „PFA teams of the year: Chelsea and Tottenham dominate Premier League XI”, 2017. április 20. (Hozzáférés: 2017. december 16.) 
  120. ↑ Men's PFA Players' Player of the Year 2017. Professional Footballers' Association, 2017. április 13. (Hozzáférés: 2018. február 2.)
  121. ↑ Men's PFA Young Player of the Year 2017. Professional Footballers' Association, 2017. április 13. (Hozzáférés: 2018. február 2.)
  122. ↑ „Chelsea 4–2 Tottenham”, 2017. április 22. 
  123. ↑ Chapman, Caroline. „Tottenham Hotspur 2–1 Manchester United”, 2017. május 14. 
  124. ↑ Rostance, Tom. „Leicester City 1–6 Tottenham Hotspur”, 2017. május 18. 
  125. ↑ Bysouth, Alex. „Hull City 1–7 Tottenham Hotspur”, 2017. május 21. 
  126. ↑ Brown, Luke. „Tottenham striker Harry Kane wins the Premier League's Golden Boot for the second season in a row”, The Independent , 2017. május 21. (Hozzáférés: 2017. május 22.) 
  127. ↑ „Everton 0–3 Tottenham”, 2017. szeptember 9. 
  128. ↑ Ronay, Barney. „Harry Kane's masterclass of craft and energy drags Tottenham to victory”, The Guardian , 2017. szeptember 14. (Hozzáférés: 2018. február 2.) 
  129. ↑ Law, Matt. „West Ham 2 Tottenham 3: Harry Kane wins battle of the strikers as Mauricio Pochettino declares 'I am in love with him'”, The Daily Telegraph , 2017. szeptember 23. (Hozzáférés: 2018. február 2.) 
  130. ↑ „Kane reaches 100 Spurs goals – in 12 games fewer than Henry for Arsenal”, 2017. szeptember 9. (Hozzáférés: 2018. február 2.) 
  131. ↑ Hytner, David. „Harry Kane's slick hat-trick smooths Tottenham's path past Apoel Nicosia”, The Guardian , 2017. szeptember 26. (Hozzáférés: 2017. szeptember 26.) 
  132. ↑ Rosser, Jack. „Harry Kane hails September as his best ever month after Premier League award”, London Evening Standard , 2017. október 14. (Hozzáférés: 2017. október 14.) 
  133. ↑ „Mauricio Pochettino: Harry Kane reminds me of Gabriel Batistuta – and could be even better”, The Independent (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  134. ↑ Kane scores hat-trick as Spurs win at Burnley. BBC Sport , 2017. december 23. (Hozzáférés: 2017. december 23.)
  135. ↑ Smith, Peter. „Harry Kane's record breaking 2017: The stats you need to know about the Tottenham star's year”, 2017. december 26. (Hozzáférés: 2018. február 2.) 
  136. ↑ Chapman, Caroline. „Tottenham Hotspur 5–2 Southampton”, 2017. december 26. (Hozzáférés: 2018. február 2.) 
  137. ↑ Young, Alex. „Tottenham's Harry Kane the first player to score more goals than Lionel Messi or Cristiano Ronaldo in nearly a decade”, London Evening Standard , 2017. december 26. (Hozzáférés: 2017. december 26.) 
  138. ↑ Steinberg, Jacob. „Tottenham outclass uninspired Everton as Harry Kane reaches new milestone”, The Observer , 2018. január 13. (Hozzáférés: 2018. február 2.) 
  139. ↑ Dutton, Tom. „Tottenham star Harry Kane to wear special boots against Arsenal to mark 100 Premier League goals”, London Evening Standard , 2018. február 10. (Hozzáférés: 2018. június 19.) 
  140. ↑ a b „Manchester City players dominate PFA team of the year”, 2018. április 18. (Hozzáférés: 2018. május 5.) 
  141. ↑ „Harry Kane: Tottenham striker signs new contract until 2024”, 2018. június 8. (Hozzáférés: 2018. június 8.) 
  142. ↑ „Tottenham Fulham Match Report”, 2018. augusztus 18. (Hozzáférés: 2018. augusztus 18.) 
  143. ↑ Wallace, Sam. „Lucas Moura piles misery on Jose Mourinho as Tottenham expose Manchester United's brittle defence”, The Daily Telegraph , 2018. augusztus 27. (Hozzáférés: 2018. augusztus 28.) 
  144. ↑ O'Brien, Sean. „Manchester United 0–3 Tottenham Hotspur: Visitors end Old Trafford hoodoo in style to pile pressure on Jose Mourinho”, Talksport, 2018. augusztus 27. (Hozzáférés: 2018. augusztus 28.) 
  145. ↑ Mogan, Tony. „Harry Kane's Premier League goal record: The Tottenham star's best strikes from remarkable 28 team tally”, Evening Standard, 2018. február 2. 
  146. ↑ „Harry Kane: Tottenham striker out until March with ankle injury”, BBC Sport, 2019. január 15. 
  147. ↑ „Burnley 2-1 Tottenham”, BBC Sport (Hozzáférés: 2019. február 27.) 
  148. ↑ Brown, Luke. „Dortmund vs Tottenham result: Five things we learned as Harry Kane goal send Spurs to quarter-finals”, The Independent, 2019. március 5. 
  149. ↑ Law, Matt. „Harry Kane fearing worst over ankle injury but is desperate to be fit for England's Nations League campaign”, The Telegraph, 2019. április 10. 
  150. ↑ Burt, Jason. „Harry Kane gamble backfires for Tottenham but striker not alone in wilting in Madrid heat”, The Telegraph, 2019. június 1. 
  151. ↑ Delaney, Miguel. „Champions League final: Why the decision to start Harry Kane ultimately proved irrelevant for Tottenham”, The Independent, 2019. június 2. 
  152. ↑ Johnston, Neil. „Tottenham Hotspur 3:1 Aston Villa”, BBC Sport, 2019. augusztus 10. (Hozzáférés: 2019. augusztus 10.) 
  153. ↑ „Harry Kane suffers hamstring injury in Tottenham's defeat at Southampton”, Sky Sports, 2020. január 1. 
  154. ↑ Hytner, David. „Harry Kane needs surgery and is out until April, Tottenham confirm”, The Guardian, 2020. január 9. 
  155. ↑ „Tottenham v Man Utd: Harry Kane, Son Heung-min & Moussa Sissoko to start”, BBC Sport, 2020. június 18. 
  156. ↑ Taylor, Louise. „José Mourinho hails 'fundamental' Harry Kane as Moyes hits out at VAR”, The Guardian, 2020. június 24. 
  157. ↑ „Harry Kane: 'I want to reach 200 Premier League goals'”, BBC Sport, 2020. június 23. 
  158. ↑ Lokomotiv Plovdiv 1–2 Tottenham Hotspur. BBC Sport , 2020. szeptember 17. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  159. ↑ Rose, Gary: Southampton 2–5 Tottenham Hotspur. BBC Sport , 2020. szeptember 20. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  160. ↑ Mourinho: Kane scores so many hat-tricks he probably doesn't keep the balls anymore!. Goal.com , 2020. október 2.
  161. ↑ Harry Kane stars in Tottenham's 6-1 thrashing of hapless Manchester United. The Guardian , 2020. október 4.
  162. ↑ „Manchester United 1 : 6 Tottenham Hotspur”, BBC Sport 
  163. ↑ Taylor, Louise. „Harry Kane makes it 200 goals in 300 Spurs games during win at Ludogorets”, The Guardian, 2020. november 5. 
  164. ↑ McNulty, Phil. „Tottenham 2-0 Arsenal”, BBC, 2020. december 6. 
  165. ↑ Tottenham 2-0 Arsenal: Kane and Son seal north London bragging rights to send Spurs top. Sports Max , 2020. december 6. [2021. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 7.)
  166. ↑ Kane and Son still have Tottenham believing anything is possible (angol nyelven). ESPN.com , 2021. január 2. (Hozzáférés: 2021. január 2.)
  167. ↑ Tottenham's Kane and Son break goalscoring record in Premier League. ESPN, 2021. március 7. (Hozzáférés: 2021. március 8.)
  168. ↑ Harry Kane: Tottenham striker wins Premier League Golden Boot award for third time. Sky Sports , 0202. május 23.
  169. ↑ Kane wins double with Golden Boot and Playmaker awards. Premier League, 2021. május 23. (Hozzáférés: 2021. május 27.)
  170. ↑ Kilpatrick, Dan. „Harry Kane hoping 'gentleman's agreement' will allow him to leave this summer”, The Evening Standard, 2021. május 18. 
  171. ↑ Burt, Jason. „Daniel Levy playing hardball leaves Harry Kane stuck but he should not be vilified”, The Telegraph, 2021. augusztus 19. 
  172. ↑ Aarons, Ed. „Harry Kane finds out the hard way Daniel Levy is not for turning”, The Guardian, 2021. augusztus 25. 
  173. ↑ „Harry Kane: Tottenham striker fails to show up for pre-season training again amid Man City transfer interest”, Sky Sports, 2021. augusztus 3. 
  174. ↑ McNulty, Phil. „Tottenham Hotspur 1–0 Manchester City”, BBC Sport, 2021. augusztus 15. 
  175. ↑ Eccleshare, Charlie: Harry Kane has not travelled for Tottenham’s game against Pacos de Ferreira. The Athletic, 2021. augusztus 18.
  176. ↑ Doyle, Paul. „Nuno Espírito Santo praises Harry Kane for helping Tottenham to win at Wolves”, The Guardian, 2021. augusztus 22. 
  177. ↑ „'Upset' Harry Kane staying at Spurs – for now – with Manchester City to be offered Cristiano Ronaldo”, The Telegraph, 2021. augusztus 25. 
  178. ↑ „Tottenham Hotspur 3–0 Paços de Ferreira”, BBC Sport, 2021. augusztus 27. 
  179. ↑ Ames, Nick. „Harry Kane’s 20-minute hat-trick sinks Mura and drags Spurs from their rut”, The Guardian 
  180. ↑ „Newcastle 2–3 Tottenham:Harry Kane nets first league goal of season to help spoil Toon party”, Evening Standard, 2021. október 18. 
  181. ↑ Hytner, David. „Son earns Tottenham point in thrilling draw with 10-man Liverpool”, The Guardian, 2021. december 19. 
  182. ↑ Harry Kane: Jamie Carragher says striker's performance was 'pure class' in stunning Spurs win at Manchester City (angol nyelven). Sky Sports . (Hozzáférés: 2022. február 20.)
  183. ↑ „Tottenham's Harry Kane, Son Heung-Min become Premier League's all-time top scoring partnership”, ESPN, 2022. február 26. 
  184. ↑ Ames, Nick. „Kane snatches draw for Spurs at Chelsea as clashing Conte and Tuchel see red”, The Guardian, 2022. augusztus 14. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.) (brit angol nyelvű) 
  185. ↑ Harry Kane equals Sergio Aguero’s all-time Premier League record with strike vs Chelsea (angol nyelven). 101 Great Goals, 2022. augusztus 14. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.)
  186. ↑ Tottenham vs Wolves: Harry Kane breaks Premier League goal record in 1-0 win (angol nyelven). ITV News. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.)
  187. ↑ „Kane passes Greaves as Spurs' all-time top scorer”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.) (brit angol nyelvű) 
  188. ↑ Stats prove Kane has not actually equalled Greaves’ all-time Tottenham goalscoring record (brit angol nyelven). talkSPORT, 2023. január 24. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.)
  189. ↑ Harry Kane: Tottenham striker could hit 200 Premier League goals against Arsenal and break Jimmy Greaves' goal record (angol nyelven). Sky Sports. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.)
  190. ↑ Tottenham REFUSE to budge on Harry Kane matching their scoring record. www.msn.com. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.)
  191. ↑ Herman, Martyn. „Kane double helps Tottenham lift gloom with win over Forest”, Reuters, 2023. március 11. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.) (angol nyelvű) 
  192. ↑ Tweedale, Ali: How Harry Kane Keeps Improving as Tottenham Get Worse (angol nyelven). The Analyst, 2023. június 28. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.)
  193. ↑ „Bayern set to make improved offer for Kane”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.) (brit angol nyelvű) 
  194. ↑ „Kane in Spurs tour squad but Lloris left out”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.) (brit angol nyelvű) 
  195. ↑ „Kane hits four for Spurs, Maguire's mixed day - friendly round-up”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.) (brit angol nyelvű) 
  196. ↑ „Spurs reject latest Bayern Munich offer for Kane”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.) (brit angol nyelvű) 
  197. ↑ „Tottenham & Bayern agree deal in principle for Kane”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.) (brit angol nyelvű) 
  198. ↑ ANGE POSTECOGLOU'S FIRST PREMIER LEAGUE PRESS CONFERENCE // BRENTFORD V TOTTENHAM HOTSPUR (angol nyelven). YouTube. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.)
  199. ↑ „Kane in Germany to complete Bayern move”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.) (brit angol nyelvű) 
  200. ↑ Harry Kane az Instagramon: "Hard to put into words how to say goodbye to a club and fans who have done so much for me in my career. You will always be in my heart. Thank you Tottenham, thank you Tottenham fans. 💙" (magyar nyelven). Instagram. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.)
  201. ↑ Harry Kane departs to Bayern Munich (angol nyelven). Tottenham Hotspur. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.)
  202. ↑ Tottenham: Daniel Levy says Harry Kane was 'clear he wanted a fresh challenge' (brit angol nyelven). BBC Sport, 2023. augusztus 12. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.)
  203. ↑ FC Bayern sign Harry Kane (angol nyelven). FC Bayern München , 2023. augusztus 12. (Hozzáférés: 2023. augusztus 12.)
  204. ↑ Bundesliga: Harry Kane a Bayern Münchennél folytatja – hivatalos (magyar nyelven). Nemzeti Sport Online , 2023. augusztus 12. (Hozzáférés: 2023. augusztus 12.)
  205. ↑ Bayern München: Verhandelt Tottenhams Harry Kane mit einem anderen Verein? (német nyelven). bild.de, 2023. augusztus 10. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.)
  206. ↑ Bayern Munich sign Lucas Hernandez from Atletico Madrid for club-record fee (angol nyelven). Sky Sports. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.)
  207. ↑ „Kane scores on Bundesliga debut in Bayern victory”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.) (brit angol nyelvű) 
  208. ↑ Milestone and assisting qualities – fact check on the Augsburg victory (angol nyelven). fcbayern.com. (Hozzáférés: 2023. szeptember 10.)
  209. ↑ „Kane scores twice as Bayern Munich beat Augsburg”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. szeptember 11.) (brit angol nyelvű) 
  210. ↑ Cool and clinical: Harry Kane the goal machine (angol nyelven). fcbayern.com. (Hozzáférés: 2023. szeptember 11.)
  211. ↑ „Bayern Munich 2-2 Bayer Leverkusen: Harry Kane scores again in thrilling draw”, BBC Sport, 2023. szeptember 15. (Hozzáférés: 2024. október 11.) (brit angol nyelvű) 
  212. ↑ „Bayern Munich 4-3 Man Utd: Harry Kane on _target as Red Devils poor form continues”, BBC Sport, 2023. szeptember 19. (Hozzáférés: 2024. október 11.) (brit angol nyelvű) 
  213. ↑ „Bayern Munich 7-0 VfL Bochum: Kane scores hat-trick and assists twice in thrashing”, BBC Sport, 2023. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. október 11.) (brit angol nyelvű) 
  214. ↑ U17 squad announced. Thefootballnetwork.net, 2010. január 23.
  215. ↑ Hytner, David. „Harry Kane is an inspiration to all the young England players coming through”, The Guardian , 2015. március 25. (Hozzáférés: 2015. március 30.) 
  216. ↑ England U19 6 Albania U19 1. england-mad.co.uk, 2010. október 8. [2012. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 15.)
  217. ↑ Tottenham striker Kane delighted to be in England scoring form in U19 Euros. Tribal Football. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 21.)
  218. ↑ a b Harry Kane. The Football Association. [2016. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 21.)
  219. ↑ "Final squad named" The Football Association. 28 May 2013. Retrieved 17 June 2013.
  220. ↑ "Training win for Three Lions" The Football Association. 16 June 2013. Retrieved 17 June 2013.
  221. ↑ "England v Iraq" The Football Association. 23 June 2013. Retrieved 24 June 2013/
  222. ↑ "All square in Antalya" The Football Association. 26 June 2013. Retrieved 26 June 2013.
  223. ↑ England Under-21s beat Scotland U21s 6–0. Sky Sports . (Hozzáférés: 2015. március 21.)
  224. ↑ a b H. Kane: Summary. Soccerway . Perform Group. (Hozzáférés: 2018. április 1.)
  225. ↑ „England Under-21s: Harry Kane in European Championship squad”, 2015. május 20. (Hozzáférés: 2015. május 20.) 
  226. ↑ „Portugal begin with win against England”, UEFA, 2015. június 18. (Hozzáférés: 2015. augusztus 23.) 
  227. ↑ „England beat Sweden through late Lingard goal”, UEFA, 2015. június 21. (Hozzáférés: 2015. augusztus 23.) 
  228. ↑ „Italy beat England but Sweden deny them semi spot”, UEFA, 2015. június 24. (Hozzáférés: 2015. augusztus 23.) 
  229. ↑ a b c Parker, Sam. „Harry Kane: "To Score At Wembley Is What You Dream About As A Kid"”, 2015. június 3.. [2021. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. január 27.) 
  230. ↑ „Blow for Martin O'Neill as Harry Kane rules out playing for the Republic of Ireland”, Irish Independent , 2014. augusztus 29. (Hozzáférés: 2018. február 2.) 
  231. ↑ Bradbury, Jamie. „Harry Kane earns first call-up to England senior squad”, The Football Association, 2015. március 19. (Hozzáférés: 2015. március 19.) 
  232. ↑ a b McNulty, Phil. „England 4–0 Lithuania”, 2015. március 27. (Hozzáférés: 2016. május 29.) 
  233. ↑ „Tottenham's Harry Kane to start for England against Italy”, 2015. március 20. (Hozzáférés: 2015. március 30.) 
  234. ↑ „Italy 1–1 England”, 2015. március 31. (Hozzáférés: 2015. március 31.) 
  235. ↑ a b McNulty, Phil. „San Marino 0–6 England”, 2015. szeptember 5. (Hozzáférés: 2016. május 29.) 
  236. ↑ a b McNulty, Phil. „England 2–0 Switzerland”, 2015. szeptember 8. (Hozzáférés: 2016. május 29.) 
  237. ↑ „Lithuania 0–3 England”, 2015. október 12. (Hozzáférés: 2015. október 12.) 
  238. ↑ a b Chris, Bevan. „England 2–1 Turkey”, 2016. május 22. (Hozzáférés: 2016. május 29.) 
  239. ↑ Smith, Peter. „Why is Harry Kane on corners? England striker's new role criticised”, 2016. június 13. (Hozzáférés: 2016. június 28.) 
  240. ↑ Cross, John. „England boss Roy Hodgson defends using striker Harry Kane to take corner kicks 9”, Daily Record , 2016. június 13. (Hozzáférés: 2016. június 28.) 
  241. ↑ a b McNulty, Phil. „Scotland 2–2 England”, 2017. június 10. (Hozzáférés: 2017. június 11.) 
  242. ↑ Taylor, Daniel. „Harry Kane late strike against Slovenia secures England's World Cup place”, The Guardian , 2017. október 5. (Hozzáférés: 2017. október 6.) 
  243. ↑ „England World Cup squad: Trent Alexander-Arnold in 23-man squad”, 2018. május 16. (Hozzáférés: 2018. május 17.) 
  244. ↑ Harry Kane to captain England at World Cup in Russia. Sky sports , 2018. május 22. (Hozzáférés: 2018. május 22.)
  245. ↑ Taylor, Daniel. „Kane double ensures England defeat Tunisia in World Cup opener”, The Guardian , 2018. június 19. (Hozzáférés: 2018. június 19.) 
  246. ↑ England 6–1 Panama: Live blog. FIFA. [2018. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 16.)
  247. ↑ „World Cup: England set new records in 6–1 victory over Panama”, 2018. június 24. (Hozzáférés: 2018. július 16.) 
  248. ↑ „England thrash Panama to reach last 16”, 2018. június 24. 
  249. ↑ "World Cup 2018: England beat Colombia 4–3 on penalties. BBC. Retrieved 4 July 2018
  250. ↑ „World Cup 2018: England finish fourth after Belgium defeat” (Hozzáférés: 2018. július 14.) 
  251. ↑ „England captain Harry Kane wins Golden Boot as World Cup ends” (Hozzáférés: 2018. július 15.) 
  252. ↑ „World Cup 2018 golden boot final standings: Harry Kane wins after finishing as top scorer”, The Daily Telegraph , 2018. július 15. (Hozzáférés: 2018. július 15.) 
  253. ↑ „UEFA Nations League” 
  254. ↑ UEFA Nations League. SkySports
  255. ↑ Wayne Rooney: Harry Kane will beat my England scoring record. Goal.com
  256. ↑ „UEFA Nations League” 
  257. ↑ Doyle, Tom. „Harry Kane becomes England's highest-ever goalscoring captain”, Evening Standard, 2019. november 14. 
  258. ↑ Rathborn, Jack. „England vs Montenegro: 5 things we learned as Harry Kane hat-trick helps Three Lions clinch Euro 2020 spot”, The Independent, 2019. november 14. 
  259. ↑ „Kosovo 0-4 England: Gareth Southgate's side end emphatic qualification campaign on a high” 
  260. ↑ „England end 55-year wait for knockout win over Germany”, BBC Sport (Hozzáférés: 2021. június 29.) (brit angol nyelvű) 
  261. ↑ „England thrash Ukraine to make last four”, BBC Sport (Hozzáférés: 2021. július 3.) (brit angol nyelvű) 
  262. ↑ „England reach Euro 2020 final”, BBC Sport (Hozzáférés: 2021. július 7.) (brit angol nyelvű) 
  263. ↑ „Euro 2020 final: England beaten by Italy on penalties”, BBC Sport (Hozzáférés: 2021. november 14.) (brit angol nyelvű) 
  264. ↑ „Harry Kane helps himself to four as England hit San Marino for 10”, The Irish Times (Hozzáférés: 2021. december 20.) 
  265. ↑ Harry Kane nets 50: Here are his best England goals (angol nyelven). ESPN.com, 2022. június 8. (Hozzáférés: 2023. augusztus 18.)
  266. ↑ „Anguish for Kane on night he levels England record”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. augusztus 18.) (brit angol nyelvű) 
  267. ↑ „England scoring record 'means everything' - Kane”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. augusztus 18.) (brit angol nyelvű) 
  268. ↑ Hytner, David. „Harry Kane reels in Rooney for England goals record like a hunter with its prey”, The Guardian, 2023. március 24. (Hozzáférés: 2023. augusztus 18.) (brit angol nyelvű) 
  269. ↑ „Kane breaks record as 10-man England beat Italy”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. augusztus 18.) (brit angol nyelvű) 
  270. ↑ a b Cox, Michael. „Harry Kane's versatility for Tottenham makes him more than a pure goal scorer”, ESPN, 2018. augusztus 17. (Hozzáférés: 2018. augusztus 17.) 
  271. ↑ a b Roden, Lee. „Is this Tottenham starlet the man to solve the club's striker crisis?”, Talksport, 2013. február 4. (Hozzáférés: 2015. február 8.) 
  272. ↑ „Pochettino key to my improvement – Kane”, 2015. március 13. 
  273. ↑ Fifield, Dominic. „Harry Kane turns to kitchen rather than training ground for England recipe”, The Guardian , 2017. október 4. (Hozzáférés: 2018. február 2.) 
  274. ↑ a b „Shearer on the Barclays Premier League's top four strikers”, Premier League, 2015. március 9.. [2015. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. március 9.) 
  275. ↑ a b c McNulty, Phil. „Harry Kane: England's next number nine?”, 2015. február 10. (Hozzáférés: 2015. február 11.) 
  276. ↑ Harry Kane wants to conquer the Premier League ... then the NFL. ESPN, 2019. március 27. (Hozzáférés: 2019. október 6.)
  277. ↑ Player Profile: Harry Kane. World Soccer . TI Media, 2018. szeptember 18. (Hozzáférés: 2019. október 6.)
  278. ↑ Palmer, Kevin. „Harry Kane flattered by Jurgen Klinsmann comparisons”, 2015. február 5. (Hozzáférés: 2015. február 8.) 
  279. ↑ „Harry Kane: Build England around striker – Murphy”, 2015. február 8. (Hozzáférés: 2015. február 8.) 
  280. ↑ Unlucky Tottenham striker Harry Kane is poised for a goal-scoring binge. Sports Illustrated, 2015. október 22. (Hozzáférés: 2019. október 6.)
  281. ↑ Harry Kane's role change for England & Spurs explained. www.squawka.com, 2019. március 24. (Hozzáférés: 2019. október 6.)
  282. ↑ „Tottenham striker Harry Kane's all-round ability is as key as his finishing in England cause”, The Telegraph, 2015. február 22. (Hozzáférés: 2019. október 6.) 
  283. ↑ Harry Kane: The Premier League's top penalty taker. Sky Sports, 2018. szeptember 23. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
  284. ↑ Harry Kane: England striker takes up to '50 penalties' a practice session. BBC Sport, 2019. szeptember 7. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
  285. ↑ Fans call for officials to take action on Harry Kane's 'dangerous' signature move. JOE.co.uk . Maximum Media. (Hozzáférés: 2020. december 18.)
  286. ↑ Harry Kane guilty of 'dangerous play' to win Tottenham a penalty against Brighton, says Martin Keown. Evening Standard . Evening Standard. (Hozzáférés: 2020. december 18.)
  287. ↑ Gary Cahill backs Harry Kane over controversial aerial challenges: ‘They’re just part of football’. Evening Standard . Evening Standard. (Hozzáférés: 2020. december 18.)
  288. ↑ a b „Nke Celebrates Harry Kane's 100th Premier League Goal with Special-Edition Hypervenom 3 HK” (Hozzáférés: 2018. június 27.) 
  289. ↑ „Nike advert, 'Nothing Beats A Londoner': Michael Dapaah, Harry Kane and Skepta in new ad highlighting London's diversity”, The Independent (Hozzáférés: 2018. június 27.) 
  290. ↑ Bristow, Thomas. „Harry Kane stars in awesome new advert alongside Antoine Griezmann and Mario Gotze”, Daily Mirror , 2016. június 6. (Hozzáférés: 2016. június 27.) 
  291. ↑ Mackrell, Daniel. „FIFA 18 Team of the Week 19 announced featuring Neymar and Eden Hazard”, Metro , 2018. január 24. (Hozzáférés: 2018. június 19.) 
  292. ↑ Harry Kane presents Brit with Camila Cabello, trolled by Arsenal fan host. ESPN, 2018. február 21. (Hozzáférés: 2018. február 22.)
  293. ↑ „Harry Kane: England captain donates Leyton Orient shirt sponsorship to good causes”, BBC, 2020. május 14. 
  294. ↑ WATCH: Harry Kane on Good Morning Britain. Leyton Orient FC, 2020. május 15.
  295. ↑ „Spurs and England captain Harry Kane pays for Leyton Orient sponsorship”, ITV, 2020. május 15. 
  296. ↑ „Tottenham and England star Harry Kane: My family is a team game — and I'd like to be a father myself one day”, London Evening Standard, 2016. június 16. (Hozzáférés: 2017. október 5.) 
  297. ↑ „Harry Kane engaged to Kate Goodland”, beIN Sports, 2017. július 1. (Hozzáférés: 2017. október 6.) 
  298. ↑ „Harry Kane Marries His Childhood Sweethart and 'Best Friend'”, Sky, 2019. június 22. (Hozzáférés: 2019. augusztus 15.) 
  299. ↑ Pitt-Brooke, Jack. „Tottenham vs Aston Villa: Harry Kane left out of Spurs match-day squad to be with newly-born daughter”, The Independent , 2017. január 8. 
  300. ↑ „Tottenham and England striker Harry Kane celebrates arrival of his second child”, 2018. augusztus 8. (Hozzáférés: 2018. augusztus 8.) 
  301. ↑ „Harry Kane and wife Kate expecting third child together”, 2020. július 18. (Hozzáférés: 2020. augusztus 1.) 
  302. ↑ „Harry Kane shares gender reveal video announcing wife Kate is pregnant with third child”, 2020. július 20. (Hozzáférés: 2020. augusztus 1.) 
  303. ↑ @HKane: Our beautiful boy has arrived. 29/12/2020. Louis Harry Kane., 2020. december 31.
  304. ↑ Joynson, Danielle. „Tottenham Hotspur star Harry Kane 'helps pet dogs pass obedience course'”, Sports Mole, 2015. szeptember 9. (Hozzáférés: 2016. július 25.) 
  305. ↑ Wahl, Grant: Football meets Fútbol: The mutual admiration of global stars (angol nyelven). SI.com . (Hozzáférés: 2019. február 9.)
  306. ↑ Pitt-Brooke, Jack. „Harry Kane credits 2017 form to new nutrition regime as he is named temporary England captain”, The Independent , 2017. október 4. (Hozzáférés: 2018. február 2.) 
  307. ↑ a b (2018. december 29.) „New Year Honours List”. London Gazette (62507), N19. o. 
  308. ↑ „Kane to read Monday's bedtime story on CBeebies”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. augusztus 18.) (brit angol nyelvű) 
  309. ↑ Harry Kane mérkőzései 2009–2010-ben (angol nyelven). soccerbase.com
  310. ↑ Harry Kane mérkőzései 2010–2011-ben (angol nyelven). soccerbase.com
  311. ↑ Harry Kane 2011–2012-ben (angol nyelven). soccerbase.com
  312. ↑ Harry Kane mérkőzései 2012–2013-ban (angol nyelven). soccerbase.com
  313. ↑ Harry Kane mérkőzései 2013–2014-ben (angol nyelven). soccerbase.com
  314. ↑ Harry Kane mérkőzései 2014–2015-ben (angol nyelven). soccerbase.com
  315. ↑ Harry Kane mérkőzései 2015–2016-ban (angol nyelven). soccerbase.com
  316. ↑ Harry Kane mérkőzései 2016–2017-ben (angol nyelven). soccerbase.com
  317. ↑ Harry Kane mérkőzései 2017–2018-ban (angol nyelven). soccerbase.com
  318. ↑ Harry Kane mérkőzései 2018–2019-ben (angol nyelven). soccerbase.com
  319. ↑ Harry Kane mérkőzései 2019–2020-ban (angol nyelven). soccerbase.com
  320. ↑ Harry Kane mérkőzései 2020–2021-ben (angol nyelven). soccerbase.com
  321. ↑ Harry Kane mérkőzései 2021–2022-ben (angol nyelven). soccerbase.com
  322. ↑ Harry Kane mérkőzései 2010–2011-ben (angol nyelven). soccerbase.com
  323. ↑ Harry Kane mérkőzései 2011–2012-ben (angol nyelven). soccerbase.com
  324. ↑ Harry Kane mérkőzései 2012–2013-ban (angol nyelven). soccerbase.com
  325. ↑ Harry Kane mérkőzései 2012–2013-ban (angol nyelven). soccerbase.com
  326. ↑ a b Harry Kane a válogatottban (angol nyelven). www.national-football-teams.com
  327. ↑ McNulty, Phil. „Germany 2–3 England”, 2016. március 26. (Hozzáférés: 2016. május 29.) 
  328. ↑ McNulty, Phil. „France 3–2 England”, 2017. június 13. (Hozzáférés: 2017. június 13.) 
  329. ↑ McNulty, Phil. „Malta 0–4 England”, 2017. szeptember 1. (Hozzáférés: 2017. szeptember 2.) 
  330. ↑ McNulty, Phil. „England 1–0 Slovenia”, 2017. október 5. (Hozzáférés: 2017. október 5.) 
  331. ↑ McNulty, Phil. „Lithuania 0–1 England”, 2017. október 8. (Hozzáférés: 2017. október 8.) 
  332. ↑ McNulty, Phil. „England 2–1 Nigeria”, 2018. június 2. (Hozzáférés: 2018. június 2.) 
  333. ↑ McNulty, Phil. „Tunisia 1–2 England”, 2018. június 18. (Hozzáférés: 2018. június 19.) 
  334. ↑ McNulty, Phil. „England 6–1 Panama”, 2018. június 24. (Hozzáférés: 2018. június 24.) 
  335. ↑ McNulty, Phil. „Colombia 1–1 England”, 2018. július 3. (Hozzáférés: 2018. július 4.) 
  336. ↑ McNulty, Phil. „England 2–1 Croatia”, 2018. november 18. (Hozzáférés: 2018. november 18.) 
  337. ↑ McNulty, Phil. „England 5–0 Czech Republic”, 2019. március 22. (Hozzáférés: 2019. március 23.) 
  338. ↑ McNulty, Phil. „Montenegro 1–5 England”, 2019. március 25. (Hozzáférés: 2019. március 25.) 
  339. ↑ McNulty, Phil. „England 4–0 Bulgaria”, 2019. szeptember 7. (Hozzáférés: 2019. szeptember 7.) 
  340. ↑ McNulty, Phil. „England 5–3 Kosovo”, 2019. szeptember 10. (Hozzáférés: 2019. szeptember 10.) 
  341. ↑ McNulty, Phil. „Czech Republic 2–1 England”, 2019. október 11. (Hozzáférés: 2019. október 11.) 
  342. ↑ McNulty, Phil. „Bulgaria 0–6 England”, 2019. október 14. (Hozzáférés: 2019. október 14.) 
  343. ↑ McNulty, Phil. „England 7–0 Montenegro”, 2019. november 14. (Hozzáférés: 2019. november 14.) 
  344. ↑ McNulty, Phil. „Kosovo 0–4 England”, 2019. november 17. (Hozzáférés: 2019. november 17.) 
  345. ↑ Albania vs. England 0–2: Summary. Soccerway . Perform Group. (Hozzáférés: 2021. március 29.)
  346. ↑ England vs. Poland 2–1: Summary. Soccerway . Perform Group. (Hozzáférés: 2021. március 31.)
  347. ↑ England vs. Germany 2–0: Summary. Soccerway . Perform Group. (Hozzáférés: 2021. június 29.)
  348. ↑ Ukraine vs. England 0–4: Summary. Soccerway . Perform Group. (Hozzáférés: 2021. július 3.)
  349. ↑ England vs. Denmark 1–2: Summary. Soccerway . Perform Group. (Hozzáférés: 2021. július 8.)
  350. ↑ Hungary vs. England 0–4: Summary. Soccerway . Perform Group. (Hozzáférés: 2021. szeptember 2.)
  351. ↑ England vs. Andorra 4–0: Summary. Soccerway . Perform Group. (Hozzáférés: 2021. szeptember 5.)
  352. ↑ Poland vs. England 1–1: Summary. Soccerway . Perform Group. (Hozzáférés: 2021. szeptember 8.)
  353. ↑ England vs. Albania 5–0: Summary. Soccerway . Perform Group. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
  354. ↑ San Marino vs. England 0–10: Summary. Soccerway . Perform Group. (Hozzáférés: 2021. november 15.)
  355. ↑ England vs. Switzerland 2–1: Summary. Soccerway . Perform Group. (Hozzáférés: 2022. március 26.)
  356. ↑ „Kane's 50th England goal earns draw in Germany”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. szeptember 11.) (brit angol nyelvű) 
  357. ↑ „England held in six-goal thriller by Germany”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. szeptember 11.) (brit angol nyelvű) 
  358. ↑ „England beat Senegal to set up France quarter-final”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. szeptember 11.) (brit angol nyelvű) 
  359. ↑ „Kane misses penalty as England exit World Cup”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. szeptember 12.) (brit angol nyelvű) 
  360. ↑ „Kane breaks record as 10-man England beat Italy”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. szeptember 12.) (brit angol nyelvű) 
  361. ↑ „Kane and Saka on _target as England beat Ukraine”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. szeptember 12.) (brit angol nyelvű) 
  362. ↑ „England cruise to Euros qualifying win in Malta”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. szeptember 12.) (brit angol nyelvű) 
  363. ↑ „Saka nets hat-trick as England score seven”, BBC Sport (Hozzáférés: 2023. szeptember 12.) (brit angol nyelvű) 
  364. ↑ McNulty, Phil. „Manchester City 1–0 Tottenham Hotspur”, 2021. április 25. (Hozzáférés: 2021. április 25.) 
  365. ↑ McNulty, Phil. „Tottenham Hotspur 0–2 Liverpool”, 2019. június 1. (Hozzáférés: 2019. június 1.) 
  366. ↑ McNulty, Phil. „Switzerland 0–0 England”, 2019. június 9. (Hozzáférés: 2019. június 12.) 
  367. ↑ McNulty, Phil. „England lose shootout in Euro 2020 final”, BBC Sport, 2021. július 11. (Hozzáférés: 2021. július 11.) 
  368. ↑ PFA Premier League Team of the Year: Kevin de Bruyne one of six Manchester City players picked. BBC Sport, 2021. június 4. (Hozzáférés: 2021. június 4.)
  369. ↑ Tottenham Hotspur Player of the Year 1987 to 2016–17. My Football Facts . [2019. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 2.)
  370. ↑ „Harry Kane wins PFA Fans' Premier League Player of the Season award”, 2017. május 27. (Hozzáférés: 2018. február 2.) 
  371. ↑ http://www.fsf.org.uk/:+Harry Kane wins FSF Player of the Year. Football Supporters' Federation. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 20.)
  372. ↑ IFFHS WORLD'S BEST TOP GOAL SCORERS 2011 TO 2020. IFFHS, 2021. január 22.
  373. ↑ Harry Kane and Jordan Pickford named England senior and U21s' Players of the Year. The Football Association, 2018. január 22. (Hozzáférés: 2018. január 22.)
  374. ↑ Harry Kane voted 2018 England Men's Player of the Year. The Football Association, 2019. január 18. (Hozzáférés: 2019. február 20.)
  375. ↑ Luka Modric wins World Cup Golden Ball; Mbappe and Courtois also honoured. ESPN, 2018. július 15. (Hozzáférés: 2018. augusztus 28.)
  376. ↑ Fan Dream Team and prize winners revealed!. FIFA, 2018. július 23. (Hozzáférés: 2018. augusztus 28.)
  377. ↑ London Football Awards 2018 winners in full: Harry Kane, Ryan Sessegnon, Roy Hodgson and more. Evening Standard . (Hozzáférés: 2021. május 4.)
  378. ↑ Harry Kane: Tottenham star wins Player of the Year at London Football Awards 2021. Evening Standard . (Hozzáférés: 2021. május 4.)
  379. ↑ Átveszi az Aranycipőt a Bayern München csatára. Nemzeti Sport Online, 2024. augusztus 27.
  380. ↑ Harry Kane says he is honoured by Freedom of the City of London (brit angol nyelven). BBC News, 2023. május 26. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.)

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Harry Kane című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Harry_Kane&oldid=27511914”
  NODES
Association 10
games 3
games 3
inspiration 1
iOS 3
mac 4
OOP 1
os 193
server 1
Training 3
twitter 1