Hipersztén

A hipersztén a láncszilikátok között a piroxéncsoport leggyakoribb tagja, magnézium és vastartalmú szilikátásvány. Rombos kristályai gyakoriak a vastartalmú meteoritokban ensztatit és ferroszilit társaságában. Változata a bronzit, melyben a vasoxid- (FeO) tartalom nem haladja meg a 15%-ot. A bronzitot ékszerkőnek is felhasználják, mert jól csiszolható és véshető. Az ensztatit és a bronzit a hipersztén izomorfjának tekinthető. A hipersztén archaikus elnevezése: paulinit.

Hipersztén
Általános adatok
Kémiai név	magnézium-vas-szilikát
Képlet	(Mg,Fe2+)2Si2O6
Kristályrendszer	rombos
Ásványrendszertani besorolás
Osztály	Szilikátásványok
Alosztály	Inoszilikátok
Csoport	Piroxéncsoport
Azonosítás
Megjelenés	zömök, oszlopos kristályok vagy mikroszkopikus kőzet elegyrészek
Szín	barnászöld, barna, fekete
Porszín	színtelen, fehér
Fény	üvegfényű
Átlátszóság	átlátszatlan
Keménység	5,5-6,0
Hasadás	jó
Törés	egyenetlen
Rugalmasság	rideg
Sűrűség	3,55 g/cm³
Különleges tulajdonság	vastartalom növekedésével színe sötétedik
A Wikimédia Commons tartalmaz Hipersztén témájú médiaállományokat.

Kémiai összetétele

• Magnézium (Mg) 10,5%
• Vas (Fe) 24,0%
• Szilícium (Si) 24,2%
• Oxigén (O) 41,3%

Keletkezése

Magmás kőzetekben, mélységi és kiömlési előfordulásban egyaránt képződik. Gyakran képződik lassan kihűlő magmából nagyszemcsés (pegmatitos) formákban, kisebb SiO₂ tartalom esetén, amikor sötétebb árnyalatú kőzetek képződnek. Fontos kőzetalkotó elegykristály gabbró, norit, dácit, diorit, andezit és trachit-féleségek esetén valamint ezek breccsáiban és üregeikben, repedéseikben is megjelenik. Finomszemcsésen képződő magmás kőzetekben kristályai csak erős nagyításban figyelhetők meg. Metamorfikus képződése is előfordul, utó-magmás hatások következtében.

Hasonló ásványok: a piroxéncsoport tagjai.

Előfordulásai

Ausztria területén stájerországi vidékeken főként Leoben közelében. Norvégiában Brusand és Sondalend környékén. Németországban Hessen tartományban és Észak-Rajna-Vesztfália területén Münsterlendban valamint Amsberg vidékén. Anglia területén Merseyside közelében. Skócia területén jelentős előfordulások ismertek. Franciaország területén Anverge és Bretagne vidékén. A Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigeteken. Olaszországban Szicília-szigetén és Trentína környékén. Szlovákia területén Besztercebánya (Banska Bistrica) és Kassa (Kosice) környékén. Görögországban a nyugati területeken.Romániában a Hargita-hegységben nagy területen andezit előfordulásokban és Bihar megyében valamint Piski (Simeria) közelében. Oroszországban a Bajkál-tó vidékén és a murmanszki területen. Tunéziában nevezetességnek számít a Tataouine meteorit hipersztén tartalma. A Dél-afrikai Köztársaság területén Transvaal és Limpopo tartományokban. Ausztráliában a nyugati területeken, Queensland vidékein. Új-Zéland északi szigetén. Japánban Hokkaidó-szigetén és Tokió környékén. Kína területén Sanghaj környékén és Mandzsuriában. Az Amerikai Egyesült Államok Alabama, Arizona, Arkansas, Georgia, Idaho, Montana, Nebraska, Nevada, Oklahoma, Oregon, Texas, Utah és Virginia szövetségi államokban. Kanadában Új-Funland, Quebec tartományokban és Labrador vidékén. Jelentős előfordulások vannak Bolívia, Brazília, Peru és Mexikó területén.

Kísérő ásványok: olivin, kvarc, biotit, labradorit a gránátcsoport több eleme és a földpátcsoport több tagja.

Hazai előfordulásai

A Visegrád környéki amfibolandezit képződményekben gyakori kőzetalkotó ásvány a hipersztén. A kisebb mélységekben és felszíni kiömlésekben megszilárdult dácit jelentős mennyiségben tartalmazza. Megtalálható Dobogó-kő környékén több helyen. A Cserhát, a Mátra és a Bükk-vidék hegységek andezit tömzseiben valamint Szarvaskő közelében előforduló gabbró lényeges elegyrésze. Gyöngyössolymos község közelében a Kis-hegy alsószarnmata-kori riolit üregeiben és repedéseiben felnőtt vöröses színű félig-fémfényű hipersztén kristályok találhatók.

Források

• Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
• Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1985.
• Juhász Árpád: Évmilliók emlékei. Gondolat Kiadó. Budapest.1987.
• Simon and Schuster's: Rock and Minerals. Milano. 1978.
• Walter Schumann: Minerals of the World. Sterling Publishing Co. Inc: New York. 1998.
• http://www.webmineral.com