Holdséta

A holdséta az űrhajón kívüli tevékenység (EVA - Extra Vehicular Activity), közkeletűbb néven az űrséta egy speciális válfaja, amelynek során az űrhajós(ok) az űrhajóból a Hold felszínére száll(nak) ki és ott kutatómunkát végez(nek). Eddig kizárólag a NASA Apollo-programjának űrhajósai hajtottak végre holdsétát.

Holdséták

Küldetés	Űrhajósok	Leszállóhely	Holdon eltöltött idő	Holdséták időtartama	Megtett távolság (km)	Gyűjtött kőzetminta (kg)
Apollo–11	Neil Armstrong, Buzz Aldrin	Mare Tranquilitatis	21 óra 36 perc	2 óra 31 perc	1	21
Apollo–12	Charles "Pete" Conrad, Alan Bean	Oceanus Procellarum	31 óra 31 perc	3 óra 56 perc 3 óra 49 perc	1 1,3	34,3
Apollo–14	Alan Shepard, Ed Mitchell	Fra Mauro fennsík	33 óra 30 perc	4 óra 47 perc 4 óra 34 perc	1 3	42,8
Apollo–15	Dave Scott, Jim Irwin	Mare Imbrium – Hadley Appenninnek	66 óra 54 perc	6 óra 32 perc 7 óra 12 perc 4 óra 49 perc	10,3 12,5 5,1	76,7
Apollo–16	John Young, Charlie Duke	Descartes kráter	71 óra 02 perc	7 óra 11 perc 7 óra 23 perc 5 óra 40 perc	4,2 11,1 11,4	94,3
Apollo–17	Eugene Cernan, Harrison "Jack" Schmitt	Mare Serenitatis – Taurus-Littrow völgy	74 óra 59 perc	7 óra 11 perc 7 óra 36 perc 7 óra 15 perc	3,3 18,9 11,6	94,3
Összesen	–	–	299 óra 32 perc	80 óra 26 perc	95,7	379,5

Műveletek a holdsétákon

Apollo-11

Egyetlenegy holdsétát hajtottak végre az első űrhajósok, amelynek során kutatóeszközöket – az EASEP nevű műszerkészletet – állítottak fel és nem hagyták el a holdkomp 50-60 méteres körzetét.

Pete Conrad az Apollo–12 parancsnoka a Surveyor–3 szonda mellett (a jobb felső sarokban az Intrepid holdkomp látható)

Apollo–12

Két holdsétát hajtottak végre. Az első felállították az ALSEP nevű műszeregyüttest. A másodikon egy 1300 méteres kört megtéve meglátogatták a leszállóhely legérdekesebb krátereit, köztük azt, amelyben egy három évvel korábban a Holdra leszállt szonda, a Surveyor–3 pihent.

Apollo–14

Két holdsétát hajtottak végre. Az elsőn az ALSEP kihelyezése történt meg. A második során a holdkomptól 1000 méterre levő Cone krátert kellett volna elérni, de ez nem sikerült.

Apollo–15

A továbbfejlesztéseknek köszönhetően három holdsétára nyílt lehetőség, amelyet az új fejlesztésű holdjáróval tehettek meg az űrhajósok. Az első úton kipróbálták a holdjárót és a leszállóhely legnagyobb kráteréhez a St.Geoge kráterhez hajtottak. A második holdsétán a völgy bazaltos alja és az ősi holdanyagból álló hegyek találkozásához mentek a holdjáróval. A harmadik út pedig a leszállóhelyet átszelő hasadékvölgyhöz, a Hadley-árokhoz vezetett. Összesen 21 kilométert tettek meg az űrhajósok, és a hazahozott kőzetek között volt egy 4,5 milliárd éves darab (a Teremtés Köve).

Apollo–16

John Young a holdjáróval az Orion holdkomp mellett

Ez az expedíció is három holdsétát teljesített a hatalmas Descartes kráter melletti síkság kisebb kráterei között, és ez is vitt magával holdjárót. Az első holdsétán felállították az ALSEP műszereit, majd a mindössze 1,5 kilométerre levő Flag krátert látogatták meg, amely út inkább volt a holdjáró kipróbálása, mint komoly felfedezőút. Az expedíció második holdsétája a Kőhegységhez, a holdfelszín egy nagyobb becsapódás által felgyűrt kőzettömbjéhez vezetett, majd a közelben levő nagyobb – 300-400 méter átmérőjű – krátereket vizsgálták. Ezen a holdsétán véletlenül letört a holdjáró egyik sárvédője is. Az utolsó holdsétán a 200 méter mély Északi Sugár kráterhez hajtottak, 11 kilométerre a holdkomptól. Mindhárom holdséta célja a Hold vulkanikus működésének felderítése, fiatal vulkanikus kőzetek megtalálása volt, ám ez teljes kudacot vallott.

Apollo–17

A legutolsó holdexpedícó űrhajósai is három holdsétát tehettek a holdjáróval és egyikük nemcsak űrhajós, hanem tudós, geológus is volt. A leszállóhely egy nagyobb holdtenger szélén magasodó hegységbe nyúló kis völgy volt, ennek krátereit járták körül az űrhajósok.Az első holdsétán elhúzódott a munka a műszerek kihelyezésével, így csak a felállítási helyre – 185 méterre a holdkomptól – jutottak el az űrhajósok. A második holdsétán az egész Apollo-program legmesszebb levő kutatóhelyére hajtottak a holdjáróval, összesen 18 kilométernyi utat megtéve. Ezen felfedezőút során találták meg azt a kőzetet, amelyet a későbbi anyagvizsgálatok a legrégebbi keletkezésűnek mutattak, 4,58 milliárd évesnek. A harmadik holdsétán pedig több megállást teljesítettek a völgy oldalát alkotó hegyek tövében, amelyből a legkülönlegesebb egy hatalmas szikla volt, amely a hegyoldalon gördült le a völgy aljába.

Érdekességek

Összeesküvés-elmélet

Az amerikai bulvársajtó engedte útjára a máig élő legendát, miszerint az Apollo-program holdra szállásai az amerikai kormány gigantikus átverése részét képezték és az űrhajósok nem is jártak a Holdon. Ehelyett a több ezer holdfelszínen készült fotó egy hatalmas műteremben készült. Ennek az elméletnek számos tudományos cáfolata létezik.

Holdséta-koktél

A Holdról hazatérő Apollo–11 legénységének készítette Joe Gilmore, híres angol bármixer. Ez volt az első alkoholos ital, amit a Földre érkező Neil Armstrong, Buzz Aldrin és Michael Collins ivott.

Összetevői:

2 cl friss grapefruitlé
2 cl Grand Marnier
2 csepp rózsavíz

Az egészet shakerben jól össze kell rázni, pezsgőspohárba tölteni és feltölteni pezsgővel.

Tánc

A holdséta egy tánc is egyben, amelyben a táncos csúszkál a lábán, miközben egy helyben marad.

Külső hivatkozások

Dancsó Béla: Holdséta (Novella Kiadó, 2004.)

Csillagászatportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap