Homloklebenyes baziliszkusz

hüllőfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. június 2.

A homloklebenyes baziliszkusz (Basiliscus plumifrons) a hüllők (Reptilia) osztályának a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjéhez, ezen belül a gyíkok (Sauria vagy Lacertilia) alrendjéhez, a leguánalakúak (Iguania) alrendágához és az Corytophanidae családjához tartozó Basiliscus nem egyik faja.

Homloklebenyes baziliszkusz
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Gyíkok (Sauria)
Alrendág: Leguánalakúak (Iguania)
Család: Corytophanidae
Nem: Basiliscus
Faj: B. plumifrons
Tudományos név
Basiliscus plumifrons
(Cope, 1876)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Homloklebenyes baziliszkusz témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Homloklebenyes baziliszkusz témájú médiaállományokat és Homloklebenyes baziliszkusz témájú kategóriát.

Elterjedése, előfordulása

szerkesztés

Mexikó déli részétől Ecuadorig előfordul. Esőerdők lassú folyású patakjainak, folyóinak partközeli régiójában található.

Megjelenése

szerkesztés

Színe zöld. Testtömege 140-165 g, testhossza 60–75 cm. Csak a hím visel fejtaréjt, a fejtaréj magassága a 6 cm-t is elérheti. Nyakszirttől egészen a farok végéig csipkés taréj húzódik. Az izmos végtagokon elhelyezkedő ujjak végén, hosszú karmok segítik az állatot mászás közben. Az erőteljes hátsó lábaknak köszönhetően - a hüllők világában egyedülállóan - képesek a víz tetején hosszabb távolságok megtételére is. Oldalról lapított széles farkuk segítségével pedig igen gyors iramban tudnak úszni. A nőstényeken a sisak jóval kisebb, a háttaréj pedig hiányzik. Testük alapszíne általában élénkzöld, világoskék, fekete foltokkal tarkított.

Életmódja

szerkesztés

Gerincteleneket, kisebb gerinceseket fogyaszt, de néha növényi táplálékot eszik. Fogságban magas kort, akár 15-20 évet is megélhetnek.

Szaporodása

szerkesztés

A nőstények rendszerint 2-18 tojást tojnak egyszerre, 10 hónap alatt átlagosan 5 alkalommal. A tojásokat leginkább a laza földbe rejtik, a megfigyelések szerint a homokos talajt kerülik. A kezdetben fehér, majd besárguló tojások a hőmérséklettől függően 54-80 nap alatt kelnek ki.

 
A hím
 
És a nőstény
 
Zoo Dvůr Králové, Czech republic
  NODES
os 12