Horváth Ferenc (apátkanonok)

(1851–1924) teológiai doktor, tanár, apátkanonok, rektor
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. október 27.

Horváth Ferenc (Répcesarud/Fraknó, 1851. október 16.[2]Esztergom, 1924. május 19.)[3] teológiai doktor, tanár, apátkanonok, rektor.

Horváth Ferenc
Született1851. október 16.
Elhunyt1924. május 19. (72 évesen)
Esztergom
Tisztségekanonok (1903–)
IskoláiCollegium Germanicum et Hungaricum (1872–)
SablonWikidataSegítség

Életútja

szerkesztés

Szülei Horváth Fülöp és Strommer Katalin.[2][3] Gimnáziumi tanulmányait Kőszegen és Sopronban, a VII. és VIII. osztályt az esztergomi líceumban végezte. A hittudományok hallgatására Rómába ment, 1872. november 7-én a Collegium Germanicum et Hungaricum növendéke lett. 1877. május 26-án pappá szentelték. 1878. július 31-én hazatért, s Pozsony-Virágvölgyön lett segédlelkész. 1880-tól esztergomi líceumi, majd 1882. szeptember 1-től teológiai tanár az egyháztörténelemből és jogból. 1892 decemberében a pápa tiszteletbeli kamarásává nevezte ki. 1903-tól kanonok és a papnevelde rektora, 1907-ben címzetes apát, 1916-ban sasvári főesperes lett.

A Magyar Sionnak egy ideig tanártársaival együtt szerkesztője volt; számos cikket írt ezen folyóiratba részint saját neve, részint Pannonius álnév alatt (nevezetesebbek: 1880. B. Labre Benedek élete, 1881. Ballerini élete, 1883. Norvég missio, 1887. Franzelin biboros, 1890. Milyen halállal mult ki Luther Márton?); írt még a Magyar Koronába (1883. 345., 346. sz. A polgári házasság és a kath. egyházjog.)

További információk

szerkesztés
  • Zelliger Alajos: Egyházi Irók Csarnoka. Nagyszombat, 1893, 177. old.
  NODES