Hosszúfarkú cankó
A hosszúfarkú cankó (Bartramia longicauda) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó Bartramia nem egyetlen faja.[1][2]
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Bartramia longicauda (Bechstein, 1812) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hosszúfarkú cankó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúfarkú cankó témájú médiaállományokat és Hosszúfarkú cankó témájú kategóriát. |
Rendszerezése
szerkesztésA fajt Johann Matthäus Bechstein német természettudós írta le 1812-ben, a Tringa nembe Tringa longicauda néven.[3]
Előfordulása
szerkesztésKanada, az Amerikai Egyesült Államok, Mexikó, Aruba, Bermuda, Bonaire, Curaçao, a Dominikai Köztársaság, Trinidad és Tobago, Belize, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama, Salvador, Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Paraguay, Peru, Suriname, Uruguay és Venezuela területén honos.
Kóborlásai során eljut az Antarktisz, Ausztrália, a Bahama-szigetek, Barbados, a Kajmán-szigetek, Horvátország, Kuba, Dánia, a Dominikai Közösség, a Falkland-szigetek, Franciaország, Gabon, Németország, Görögország, Grönland, Grenada, Guadeloupe, Izland, Írország, Olaszország, Málta, Mauritánia, Montserrat , Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, Portugália, Szent Ilona, Saint-Pierre és Miquelon, Spanyolország, Egyesült Királyság, a Brit Virgin-szigetek, az Amerikai Virgin-szigetek területére is.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi gyepek és legelők. Vonuló faj.[4]
Kárpát-medencei előfordulása
szerkesztésMagyarországi előfordulását először 2007-ben bizonyították, amikor - november 18. és 21. között - többször is észlelték a faj egy példányát a hortobágyi Nagyiván határában.[5]
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 32 centiméter, szárnyfesztávolsága 64–68 centiméteres, testtömege pedig 97–226 gramm.[6]
Életmódja
szerkesztésKülönböző rovarokkal, pókokkal, csigákkal és férgekkel táplálkozik, de kevés növényi anyagot is fogyaszt.
Szaporodása
szerkesztésFészekalja 4 tojásból áll.
 |
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésAz elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. június 21.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. június 21.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. június 21.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. június 21.)
- ↑ Hosszúfarkú cankó a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. június 21.)
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. június 21.)
- Védett fajok - magyar neve. [2009. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva].
További információk
szerkesztés- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja
Irodalom
szerkesztés- Hans-Günther Bauer, Einhard Bezzel und Wolfgang Fiedler (szerk.): Das Kompendium der Vögel Mitteleuropas: Alles über Biologie, Gefährdung und Schutz. Band 1: Nonpasseriformes – Nichtsperlingsvögel. Aula-Verlag Wiebelsheim, Wiesbaden 2005, ISBN 3-89104-647-2
- Peter Colston, Philip Burton: Limicolen. Alle europäischen Watvogel-Arten, Bestimmungsmerkmale, Flugbilder, Biologie, Verbreitung. BlV Verlagsgesellschaft, München 1989, ISBN 3-405-13647-4
