Irigység
Az irigység másnak örömén érzett fájdalmunk, amivel rokon érzés, ha másnak fájdalmán örömet érzünk. Ha ez az érzelem az ellen fordul, aki örömet érez, gyűlöletté válik. Ha inkább a tárgy felé fordul, amely másnak örömet okoz, másnak javára szolgál, irigység a szó szűkebb értelmében.[1]
Más megfogalmazásban: Az irigység a más ember anyagi javainak, lehetőségeinek, párkapcsolatának, műveltségének, sikerének, elismertségének összehasonlítása a sajátunkkal. Amennyiben a sajátunkat kevesebbnek ítéljük a másikénál, belül szeretnénk az ő helyzetébe kerülni.
„Az irigység a társadalmi létezés egyik kulcskérdése, amely rögtön megjelenik, mihelyt két magasabb rendű élőlény képes összehasonlítani magát egymással... Az ember irigy élőlény, amely az irigyelt személy ebből származó társadalmi gátlásai nélkül nem lenne képes olyan társadalmi rendszereket kifejleszteni, melyeket a modern társadalmakban nekünk is igénybe kell vennünk.[2]”
Irodalom
szerkesztés- Basil of Caesarea. Homily 11: Concerning Envy, Saint Basil: Ascetical Works ford.: Sister M. Monica Wagner, C. S. C.: (1962)
- Epstein, Joseph. (2003) Envy: The seven deadly sins. New York, Oxford University Press.
- Salovey, P. (1991) The Psychology of Jealousy and Envy
- Schoeck, H. (1969) Envy: A theory of social behavior. New York: Harcourt, Brace and World.
- Smith, R.H. (2008) Envy: Theory and research. New York, Oxford University Press.
- Westhues, Kenneth (2004) The Envy of Excellence: Administrative Mobbing of High-Achieving Professors. Lewiston, New York: Edwin Mellen Press.
- Lindholm, Charles (2016) Generous Envy Archiválva 2019. szeptember 26-i dátummal a Wayback Machine-ben. Digital Development Debates, issue 17 "Sharing".
Források
szerkesztés- Bokor József (szerk.). Irigység, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Helmut Schoeck: Az irigység. A társadalom elmélete. Helikon Kiadó, 2007 ISBN 978 963 227 006 7
