Wikipédia

Japándob

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. május 4.

A taiko, vagy más néven vadaiko japán szavak, eredeti jelentése: japándob – egészen pontosan egy bizonyos, Japánban használt membranofon ütőhangszertípusra vonatkozik.

Taiko-dob

Az ezerkilencszázas évek közepétől azonban a taiko kifejezés már egy zenei stílust jelöl, mégpedig a japándobokon játszott csoportos dobstílust, amelyet az ötvenes években Ogucsi Daihacsi fejlesztett ki, nagyjából a ma ismert formának megfelelően.

A taiko dobolás

szerkesztés
Japándobosok egy fesztiválon - videó

A taiko mint csoportos dobstílus viszonylag fiatal művészeti ág, noha előzményei a japán zenében több száz éves múltra tekintenek vissza. Az elmúlt fél évszázadban ugyanakkor a taiko olyan népszerűségre tett szert, ami Japánban több mint 10 000 csoport megalakulását eredményezte, együttesenként átlagosan 12-15 fő részvételével. A műfaj vonzereje Amerikában, Nyugat-Európában, Ausztráliában és más országokban is újabb és újabb taikocsoportok születéséhez vezetett. Közép-Kelet-Európában egészen 2000-ig nem volt fellelhető ez a stílus. A térségben elsőként Magyarországon alakult japándobcsoport, és ez ma már nem az egyetlen.

Ez a vonzó és látványos zenei műfaj könnyen felismerhető a dobolást kísérő mozgáskultúráról, amit maguk a dobosok adnak elő, miközben ütik a "bőrt", és jellegzetes dobjairól, amiknek a mérete az egészen kicsitől a több méter átmérőig terjedhet. A dobokat kísérhetik még egyéb (ütős, húros, furulya stb.) hangszerek is.

Alap hangszerek:

  • Nagado-daiko (mija-daiko)
  • Hirado-daiko
  • Odaiko
  • Okedo-daiko
  • Sime-daiko
  • Ucsiva-daiko

Kiegészítő hangszerek:

  • Atarigane
  • Dora
  • Sinobue
  • Samiszen
  • Koto
  • Csappa

Kiegészítők:

  • Bacsi, amivel ütik a dobot

Dobcsoportok

szerkesztés

Japán dobcsoportok

szerkesztés

Magyar dobcsoportok

szerkesztés

Külső hivatkozások

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Japándob&oldid=27103160”
  NODES