Köves-Tunguszka
A Köves-Tunguszka (oroszul: Подкаменная Тунгуска) folyó Közép-Szibériában, Oroszország Irkutszki területén és Krasznojarszki határterületén. A Jenyiszej harmadik legnagyobb, jobb oldali mellékfolyója.
| Köves-Tunguszka | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Országok | Oroszország |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 1865 km |
| Vízhozam | 1750 m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 240 000 km² |
| Forrás | Angara-hegyvonulat |
 é. sz. 57° 41′ 14″, k. h. 104° 21′ 19″57.687300°N 104.355300°E | |
| Torkolat | Jenyiszej |
| é. sz. 61° 35′ 26″, k. h. 90° 07′ 34″61.590700°N 90.126100°E | |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 | |
| A Köves-Tunguszka vízgyűjtő területe | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Köves-Tunguszka témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Neve
szerkesztésNevének magyar fordítása nem pontos, szó szerinti fordítása ugyanis: 'Kő alatti-Tunguszka'. Az eredetmagyarázat szerint a folyó a „kő”, vagyis az Oszinovszkij Porog (Oszinovói Küszöb) nevű sziklaképződmény (zúgó) alatt ömlik a Jenyiszejbe.[1]
Nevének második tagja a тунгус, tunguz népnévből származik.[2]
Földrajz
szerkesztésHossza: 1865 km, vízgyűjtő területe: 240 000 km², évi közepes vízhozama: 1750 m³/s. Csaknem egész hosszában a Krasznojarszki határterület részét képező Evenkiföldön folyik. Völgyét a nagy kiterjedésű Közép-tunguz-felföld választja el a Jenyiszejbe jóval északabbra ömlő Alsó-Tunguszkától.
A Köves-Tunguszka hosszabbik forrásága, a Katanga az Angara-hegyvonulat északnyugati oldalán ered és széles, mély völgyben folyik. Másik forrásága, a Tetere torkolatától keskeny völgyben halad tovább, sziklás medrében sok a zúgó és a zátony. Északnyugati irányban átszeli a Közép-tunguz-felföldet, itt is nagyrészt hegyi jellegű folyó, gyakran szűk völgyben, magas partok között halad. Poligusz településtől nyugat felé folyik tovább, 250 km-re a torkolattól völgye kb. 20 km-esre szélesedik, és egy nagyívű kanyar után a folyó a róla elnevezett Podkamennaja Tunguszka falunál ömlik a Jenyiszejbe.
Főként olvadékvizek táplálják, a nyári csapadéknak ebből a szempontból jóval kisebb szerepe van. Évi közepes vízhozama a torkolatnál 1750 m³/s, a legnagyobb kb. 35 000 m³/s. Magasvize május közepétől egy hónapig, alsó folyásán ennél tovább tart. Nyáron vízszintje alacsony, de alkalmanként ilyenkor is megárad. A jégképződés október közepén kezdődik, október végétől május közepéig a folyó befagy; alsó szakaszán a jég vastagsága március végén kb. 80 cm. A tavaszi jégzajlás 5-10 napig tart és erős jégtorlaszképződéssel jár.
Magasvíz idején a nagyobb hajók a torkolattól 570 km-re fekvő Bajkit faluig jutnak fel, följebb a hajózást zúgók, zuhatagok teszik veszélyessé. A nyári alacsony vízállás még az alsó szakaszon is csupán 2-4 m.
Mellékfolyói
szerkesztés- jobbról a Tetere (486 km) és a Csunya (727 km),
- balról a Kamo (339 km) és a Belmo vagy Velmo, (torkolatától kb. 10 km-re találhatók a Köves-Tunguszka híres zuhatagai).
Települések, ásványi kincsek
szerkesztésA folyón nagyobb városok nincsenek. A kisebb települések közül megemlíthető a felső szakaszon Vanavara, a középsőn Bajkit (4000 fő) és a torkolatnál Podkamennaja Tunguszka. Vanavara nevét a körzetében 1908-ban állítólag becsapódott meteoritdarab tette híressé.
Közép-Szibériának ezen a vidékén, részben a két Tunguszka-folyó vízgyűjtőjén található a Föld egyik legnagyobb kiterjedésű szénmedencéje. A Köves-Tunguszka medencéjében gazdag vasérctelepeket tártak fel, és számottevő foszforitkészletek is vannak.
Természetvédelem
szerkesztésA folyó mentén két helyen létesült természetvédelmi terület.
- A Közép-szibériai Természetvédelmi Területet a Középső-Jenyiszej völgyében, a folyó mindkét partján alakították ki 1985-ben, a következő évben bioszféra rezervátummá nyilvánították. Délkeleti határán a Köves-Tunguszka völgyének 12 km-nyi szakasza (a "tunguszkai kőoszlopok" néven ismert rész) is a védett területhez tartozik.
- A Tunguszkai Természetvédelmi Területet főként az 1908-as meteorit-becsapódás hatásának tanulmányozására és természeti környezetének megóvása céljából alapították 1995-ben. A Köves-Tunguszka felső szakasza és a Csunya-folyó közötti védett terület nagysága közel 300 000 hektár, legmagasabb pontja 522 m.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ M. N. Melhejev. Geograficseszkije nazvanyija Vosztocsnoj Szibiri (orosz nyelven) (1969)
- ↑ Kiss Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Akadémiai Kiadó (1978). ISBN 963-05-1490-7
