Kemény Simon (költő)
Kemény Simon, születési és 1898-ig használt nevén Kohn Simon[4] (Tass, 1882. augusztus 19. – Budapest, 1945. január 27.[5]) zsidó származású magyar költő, író, újságíró, lapszerkesztő.
| Kemény Simon | |
 | |
| Rippl-Rónai József festménye | |
| Született | Kohn Simon 1882. augusztus 19.[1] Tass |
| Elhunyt | 1945. január 27. (62 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Ujfalusi Rozália (h. 1924–1945) |
| Szülei | Kohn Sándor Polák Karolina |
| Foglalkozása | |
| Sírhelye | Farkasréti temető (1-1-355/356)[3] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kemény Simon témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete, költészete
szerkesztésTasson, szegény kispolgári családban született, korán árvaságra jutott. Szülei Kohn Sándor és Polák Karolina voltak. Előbb hivatalnok, majd Budapesten újságíró lett: dolgozott a Budapesti Naplónál, írt néhány kritikát, volt dramaturg is, később Az Est című napilap munkatársa, segédszerkesztője, majd 1930-tól szerkesztője lett. Első verseskötete, a Lamentációk 1909-ben jelent meg. Verseit közölte A Hét, a Nyugat és az Új Idők című folyóirat is, de ő maga egyik irodalmi csoportosuláshoz sem tartozott. 1924. május 17-én Budapesten, az I. kerületben házasságot kötött Ujfalusi Károly és Madarász Anna lányával, Rozáliával (1888–1972), Mérei Adolf özvegyével.[6][7] Felesége az elhunyt férjéről rá maradt hagyatékból a Váci utcában textilboltot nyitott,[8] de Kemény biztos állása is polgári életvitelt tett lehetővé számukra, Nagymező utcai lakásukból a Herman Ottó út 2/b. számú, 1933-ban Falus Elek által tervezett házukba költöztek.
Katolikus volt, bár zsidó családba született,[9][10] ezért az úgynevezett „zsidótörvények” életbelépése után állásából elbocsátották. 1945. január 27-én Herman Ottó úti házába nyilas keretlegények rontottak be, őt és testvérét az udvaron főbe lőtték. Tetemeiket a kertben hantolták el. Az özvegy 1964-ben temettette a Farkasréti temetőbe első férje, Mérei Adolf sírjába.[8]
„Vérbeli impresszionista, elbűvöltje minden szépségnek az életben, irodalomban és képzőművészetben, egy kicsit maga is festő, színes szavak, szokatlan valőr-finomságok varázslatos mestere és álmodója.” – írta róla Kárpáti Aurél.[11] Pályakezdése és későbbi éveinek higgadt életszemlélete között nagy a különbség. Korai költészete viszonylagos szabadosságával, dekadensnek tartott motívumaival, kihívó témáival sikert aratott, de felháborította konzervatívabb bírálóit. Később életérzése egyre inkább tragikussá vált, keserűséggel és haraggal nézte a kétségbeejtő világot. Verselése ugyanakkor egyszerűsödött és a népdal könnyed formáihoz közelített.
„Ha meg akarjuk bélyegezni, úgy is mondhatjuk, hogy dekadens és l'art pour l'art poéta volt; ha elismerni akarjuk, úgy is mondhatjuk, hogy a szépség és a szerelem naiv megszállottja. (…) Voltaképpen egy túlszínezett pompával feldíszített, eltakart, de mégis mindújra kiütköző szorongás, sőt rémület költészete ez.”[12]
Munkái
szerkesztés- Lamentációk (versek, Budapest, 1909) Online
- Nyári levelek. Útravaló kis barátainknak; Magyarországi Tanítók Szanatórium- és Üdülőhely Egyesülete, Budapest, 1912 (Gyermekkönyvtár)
- Balkon (versek, Budapest, 1914) Online
- Így élem világom (versek, Budapest, 1922)
- Az ördög tarisznyája (versek, Budapest, 1931)
- Reménytelen menekülés (versek, Budapest, 1934)
- Ördögök, tündérek (novellák, Budapest, 1936) Online
- Hétputtonyos (versek, Budapest, 1938)
- Egy szem vadgesztenye. Versek; vál., utószó Pintér József; Szépirodalmi, Budapest, 1961
- Napló, 1942–1944; vál., szöveggond., jegyz. Papp Anna és Kovács Béla, utószó Kovács Béla; Magvető, Budapest, 1987 (Tények és tanúk)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07695.htm, Kemény Simon, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 10.)
- ↑ http://www.bessenyei.hu/farkasret/abc.pdf, 2019. szeptember 25.
- ↑ A Belügyminisztérium 1898. évi 116215. sz. rendelete.MNL-OL 30797. mikrofilm 677. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1898. év 86. oldal 49. sor.
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári halotti akv. 1155/1945. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest I. kerületi polgári házassági akv. 304/1924. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
- ↑ Ujfalusi Rozália halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári halotti akv. 1194/1972. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
- ↑ a b Ormos Mária: Kemény Simon. Dicsőítették, elárulták, meggyilkolták, rágalmazták, elfelejtették. Múlt és Jövő, 2015.február 28. 36–52. o.
- ↑ Szász Anna: Párhuzamos olvasmányok 2011-07-10. Galamuscsoport.hu
- ↑ Házassági bejegyzése alapján 1936-ban tért át a római katolikus vallásra.
- ↑ Kárpáti Aurél: Kemény Simon In: Bóka László Magyar mártír írók antológiája Cserépfalvi, 1947, 129. o.
- ↑ Hegedüs Géza i. m.
Források
szerkesztés- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 461. o. Online elérés
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Pintér Jenő: A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 8. kötet. A költészet / Impresszionisták, szimbolisták c. alfejezet. (CD-ROM: Arcanum Kiadó)
- Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- Ormos Mária: Kemény Simon. Dicsőítették, elárulták, meggyilkolták, rágalmazták, elfelejtették. Múlt és Jövő, 2015.február 28. 36–52. o.
További információk
szerkesztés
- Kemény Simon arcképe (fotó)
- Szász Anna: Párhuzamos olvasmányok 2011-07-10. Galamuscsoport.hu. (Idézetek Kemény Simon háborús naplójából)
- Gyáni Gábor: „A városban ma mindenki arról beszél…” Archiválva 2021. március 16-i dátummal a Wayback Machine-ben (A szerző Kemény Simon naplóját mint a háborús hétköznapok történeti forrását ismerteti)
- Blaha Lujza emlékalbum. Szerk. Porzsolt Kálmán. Budapest, Blaha Lujza Emlékbizottság, 1927.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. Budapest, Tarsoly Kiadó, 2001.
- Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. Budapest, Béta Irodalmi Rt., 1937.
- Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetének ... évi jelentése. Budapest, 1940-1943.
- Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. I–IV. kötet. Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. 1929–1931.
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Budapest, Magyar Könyvklub.
- Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994.
