Kopula
Az egyszerű mondat szintaxisában a kopula olyan nyelvi elem, amely az alanyt azzal a névszóval köti össze, amellyel együtt a mondat állítmányát képezi. Egyes nyelvekben, mint a magyar vagy az indoeurópai nyelvek, a kopula segédige, és magyar grammatikákban névszói-igeinek nevezett összetett állítmányt alkot.[1][2][3][4][5]
Kopulatív igének megfelelő igenévvel a névszó magyar grammatikák szerint összetett mondatrészt képez, pl. Jó érzés első lenni, Első lévén jutalmat kapott.[6]
Összetett mondatban az állítmány névszói részét a magyarban állítmányi mellékmondat fejtheti ki, pl. Kati volt az, akiben legjobban megbíztam,[7] egyéb nyelvekben pedig helyettesítheti: (franciául) L’essentiel est que le client soit satisfait ’A lényeg az, hogy az ügyfél elégedett legyen’.[8]
Egyes szerzők kiterjesztik a kopulatív ige fogalmát a létigére abban az esetben is, amikor az alanyt határozóhoz köti. Például Dubois 2002 szerint a (franciául) Pierre était à la maison ’Pierre otthon volt’ mondatban az ige ugyanúgy kopula, mint a Pierre est heureux ’Pierre boldog’ és a Pierre sera un ingénieur ’Pierre mérnök lesz’ mondatokban.[4] Eastwood 1994-nek ugyanaz a véleménye az angol be igéről: The conference is every year ’A konferenciát minden évben megtartják’ (szó szerint ’A konferencia van minden évben’), The hotel was quiet ’A szálloda csendes volt’.[9] Azon nyelvészek szemléletében, akik nem osztják ezt a véleményt, a létige akkor kopula, ha nincs lexikai jelentése, viszont ha van ilyen jelentése, például létezik, él, tartózkodik, történik, akkor magában képez igei állítmányt: (magyarul) A házban sok gyerek van,[1] (franciául) Il est à la campagne ’Falun van’,[10] (angolul) The conference is every year.
Egyes nyelvekben, mint az újlatin nyelvek a kopulatív ige általában kötelező, bár egyes esetekben inkább mellőzik, de akkor is ki lehet tenni. Más nyelvekben, mint a magyar, bizonyos esetekben kötelező mellőzni, megint másokban pedig más kopula értékű szóval helyettesíthető, például névmással, mint az arab nyelvben. Olyan nyelvek is vannak, amelyekben a kopula nem ige, hanem egy szócska (pl. a japánban), vagy toldalék (pl. a török nyelvben).
A kopulatív ige általános jellegzetességei és használata
szerkesztésAlaktani szempontból a kopulatív ige fejezi ki az állítmány azon grammatikai kategóriáit, amelyeket nyelvtől függően is hordoz. Ezek a személy, a szám, az igeidő, az igemód, az igenévi alak, a nem, az igeszemlélet és az igejelleg.
Mondattani szempontból az ilyen ige kontextusával áll szemben azon igékkel, amelyek igei állítmányok lehetnek. A kopulatív ige megenged alapszerkezetében melléknevet, és ilyen szót vagy más olyat követel meg, amely kifejezheti az állítmány névszói részét a szóval vagy csak személyraggal kifejezett alannyal egy időben. Az állítmány névszói része lehet melléknéven kívül, nyelvtől függően főnév, számnév, névmás, igenév vagy határozószó.[5][11]
A kopulatív ige elsősorban viszonyszó. Jelentéstani szempontból vagy nincs lexikai jelentése (ilyen a létige) vagy az ilyen jelentése korlátozott (egyéb igék).[3] A lexikai jelentést főleg az állítmány névszói része hordozza. A kopula csak hozzájárul olyan viszonyok kifejezéséhez az alany és a névszói rész között, mint:
- minősítés (melléknévvel vagy főnévvel):
- (magyarul) A villamos sárga lehet, Péter tanár volt;[12]
- (angolul) He has become very handsome ’(Ő hímnem) nagyon szép lett’, She is a dancer ’Ő (nőnem) táncos’;[2]
- (franciául) Cette fille est charmante ’Ez a lány bájos’, Jean est professeur ’Jean tanár’;[13]
- (románul) El este inteligent ’Ő (hn.) intelligens’,[5] Inelul ei este de aur ’A gyűrűje aranyból van’;[14]
- (BHMSz)[15] Takav je bio ’Ilyen volt (ő hn.)’, Ja jesam vještac ’Valóban varázsló vagyok’;[16]
- azonosítás:
- (magyarul) Az lesz a te ajándékod, ami a kis dobozban van;[17]
- (angolul) Jo is the leader ’Jo a főnök’;[18]
- (franciául) Ce chien est Médor ’Ez a kutya Médor’;[13]
- (románul) El este directorul ’Ő (hn.) az igazgató’;[5]
- egyenértékűség:
- (franciául) Partir c’est mourir un peu ’Elmenni annyi, mint kissé meghalni’;[19]
- (románul) Munca înseamnă satisfacție ’A munka élvezet’;[5]
- (BHMSz) Rat je danas nauka ’A háború manapság tudomány’;[16]
- birtokviszony:
- (magyarul) Én is magány és csönd gyermeke lettem (Juhász Gyula);[20]
- (angolul) This book is John's ’Ez a könyv Johné’;[21]
- (franciául) Ce livre est à Jean ’Ez a könyv Jeané’;[21]
- (románul) Cartea este a ei ’A könyv az övé’ (nn.)’;[22]
- (BHMSz) On je naš ’Ő (hn.) a miénk’.[16]
Igeszemléleti szempontból a kopulatív ige lehet statikus (a létige és szinonimái) vagy dinamikus (pl. a lesz ige és szinonimái).[5]
Stilisztikai szempontból a kopulatív ige olyan explicit metafora létrehozásához járul hozzá, amely névszói-igei állítmányos mondat szerkezetén alapszik,[23] pl. Láng volt az élet (Pinczési Judit).[24]
Kopulatívoknak tekintett igék
szerkesztésA fő kopulatív ige a létige. Egyes nyelvészek csak ezt nevezik kopulatívnak, de egyéb olyan igéket is számba vesznek, amelyek névszói-igei állítmány részei lehetnek.[25] Az utóbbiak között egyesek félkopulatívoknak nevezik a létigén kívülieket, mivel teljesen vagy részben megtartják lexikai jelentésüket, és hozzájárulnak az állítmány teljes jelentéséhez, szemben a létigével, amelynek kopulaként nincs lexikai jelentése.[26][27][28]
Magyar grammatikákban kopulatív igéknek számítanak az alábbiak:
- van: Te okos vagy;[1]
- lesz: Jó mérnök lett belőle;[29]
- marad: Élete végéig becsületes maradt;[1]
- múlik (csak a napos, hetes, hónapos, éves melléknévvel kapcsolatban): Elmúltam húszéves.[1]
Az itt említett más nyelvek grammatikáiban is kopulatívoknak számítanak ezek megfelelői, a múlik igén kívül. Nyelvészek nézetétől függően több-kevesebb egyéb igét is kopulatívnak tekintenek, például:
A kopula sajátosságai néhány nyelvben
szerkesztésA magyarban
szerkesztésA magyar nyelvben van kötelező kopulaelhagyás, mégpedig a van igéé kijelentő mód jelen idő harmadik személyben. Az uráli nyelvekben általában gyakori az ún. névszói állítmány,[32] ahogyan egyes szerzők nevezik,[1] miközben mások szerint ez zérókopulás névszói-igei állítmány. Példák: A varjú énekesmadár, Még zöld a cseresznye, A mi focistáink nagyon gyorsak, Ez már nekem is sok, Mi az ott? Minden más esetben, azaz amikor a van ige egyéb alakjai vagy a többi kopulatív ige akármelyik alakja szükséges, a kopula testes, pl. Tegnap óta lázas vagy, Jók legyetek a kiránduláson!,[33] Látom, egészen tiszta lettél, Ő mindig határozott marad, Az öcsém nyáron múlik húszéves. Kivételesen megjelenik a van kopula kijelentő mód jelen idő harmadik személyben, ha nyomatékosított: Van ő olyan bátor, hogy bemenjen az oroszlán barlangjába.[34]
A magyarban a van ige két olyan származékkal rendelkezik, amelyek szintén kopulák, és egyes összetett mondatrészek alkotásának segédszavai, pl. János orvos volta sokaknak hihetetlen volt (összetett alany), a feladatról való gondolkodás (összetett jelző).[34]
Újlatin nyelvekben
szerkesztésEzekben a nyelvekben a kopulatív ige általában kötelező, de vannak olyan esetek, amikor inkább elhagyják, bár ekkor is kitehető.
A franciában
szerkesztésA francia nyelvben gyakran hagyják el a kopulatív igét felkiáltó mondatban, pl. Délicieux, vos gâteaux ! (← Ils sont délicieux, vos gâteaux) ’Nagyon finomak a (maga) süteményei!’, Drôle de type ! ’Furcsa egy alak!’, Magnifique ! ’Csodálatos!’, Imbécile ! ’Hülye (vagy)!’ Előfordul az elhagyás bizonyos kijelentő mondatokban is, pl. À vous la parole ’Öné a szó’.[35]
Összetett mondatban előfordul a kopula hiánya amikor:
- az állítmány névszói részét jelzői mellékmondat egészíti ki: Heureux qui frissonne aux miracles de cette poésie ’Boldog, aki megborzong e vers csodái hallatán’ (Anatole France);[36]
- az állítmány névszói része alanyi mellékmondatot rendel alá: Inutile que vous en parliez là-bas ! ’Fölösleges beszélnie erről ott!’ (Gustave Flaubert);[37]
- megengedő mellékmondatban: Quoique malade, Lucie a voulu nous accompagner ’Bár beteg volt, Lucie velünk akart jönni’.[38]
A románban
szerkesztésA román nyelvben el lehet hagyni a kopulát főleg ismétlését kerülendő, például párbeszédben (– Era trist? – Trist ’– Szomorú volt? – Szomorú’) és mellérendelt mondatban: El era vesel, iar ea tristă ’A fiú vidám volt, a lány meg szomorú’ (szó szerint ’Ő (hn.)…, ő (nn.) meg…).[22]
Gyakran hagyják el a kopulát ún. ’minősítő névszói’ mondatban:[39]
- Vorba lungă sărăcia omului (szó szerint ’Hosszú beszéd az ember szegénysége’) (közmondás);
- El savant?! ’Tudós, ő?!’;
- Bine că ai venit ’Jó, hogy eljöttél’;
- Bucuroși de oaspeți? (szó szerint ’Örvendezők a vendégektől?’ – köszöntés vendégségbe érkezéskor).
Mint a franciában, ebben a nyelvben is hiányozhat a kopula felkiáltó mondatban (pl. Năprasnic ger! ’Szörnyű egy fagy!’),[40] valamint megengedő mellékmondatban: Deși sărac, e optimist ’Bár szegény, mégis optimista’.[41]
A spanyolban
szerkesztésA spanyol nyelv egyik sajátossága az, hogy két van-nak megfelelő igéje van. Mindkettő kopulaként is használatos.[42]
Az egyik a ser ige. Általában akkor használják, amikor az azonosítás vagy a minősítés állandónak tekintett:
- főnévvel: Soy arquitecto ’Építész vagyok’;
- főnévi igenévvel: Eso es sufrir ’Ez szenvedés’ (szó szerint ’Ez szenvedni’);
- mellékmondattal: La dificultad es que no tenemos dinero ’A nehézség az, hogy nincs pénzünk’;
- olyan melléknévvel, amely az alany velejáró tulajdonságát kifejezőnek tekintett: Este libro es triste ’Ez a könyv szomorú’.
Az estar ige többnyire melléknévvel használt, amikor:
- ideiglenes vagy ilyennek tekintett tulajdonságot fejez ki: La sopa está caliente ’A leves forró’, Está muy optimista ’(Ő) nagyon optimista’;
- a beszélő beleérti saját szubjektivitását tulajdonság kijelentésekor: Elena está muy guapa ’Elena nagyon szép (szerintem)’.
Az oroszban
szerkesztésAz orosz nyelv sajátossága más szláv nyelvekhez viszonyítva az, hogy már nincsenek meg benne a létige alakjai kijelentő mód jelen időben, kivéve az egyes szám harmadik személyű alakot, de ezt sem használják kopulaként, ezért a kopula zéró kijelentő mód jelen időben, pl. Она сегодня нарядная (Ona szevodnya narjadnaja) ’(Ő nn.) ma elegáns’. Azonban a létige összes többi alakja megvan és használatos kopulaként is: Он был начальником (On bil nacsalnyikom) ’(Ő hn.) főnök volt / Ő volt a főnök’, Маша будет нарядная (Masa bugyet narjadnaja) ’Masa elegáns lesz’, Будь весёлой! (Bugy veszjoloj!) ’Légy vidám (nn.)!’, будучи больным (buducsi boljnim) ’beteg lévén’. E különböző helyzetekben a névszói rész két különböző esetben áll: Kopula nélkül és jövő időben alanyesetű, de múlt időben és határozói igenévként eszközhatározói esetű.[43]
A modern héberben
szerkesztésA héber nyelvben hasonló a helyzet az oroszbelivel a létige használatát tekintve. Kijelentő mód jelen időben hiányzik (pl. yoram ayef ’Jorám fáradt’), de a kopula az alanynak megfelelő személyes névmás is lehet: sarah šelanu hi ayefa ’A mi Sáránk fáradt’ [szó szerint ’Sára miénk ő (nn.) fáradt (nn.)]. A személyes névmás általában főnévvel kívánt: yoram hu rav ’Jorám rabbi’ [szó szerint ’Jorám ő (hn.) rabbi’].[44] A kopula mutató névmás is lehet élettelent megnevező főnévvel, amikor az alany határozatlan: iton eḥad zeh me‘at me’od dapim ’Egy újság annyi, mint nagyon kevés lap’ [szó szerint ’Újság egy ez (hn.) kevés nagyon lapok’].[45] A kopulatív létige jelen van a többi alakban: hu haya ketzat lo na‘im ’(Ő hn.) kissé ellenszenves volt’,[46] hu yihye gavoah mišear eḥav ’(Ő hn.) magasabb lesz a fivéreinél’.[47]
Az arabban
szerkesztésAz arab nyelvben is zéró a kopula jelen idejű állító mondatban, a névszói rész pedig alanyesetű, pl. al-Tariiq-u Tawiil-un ’Az út hosszú’, ’anti Sadiiqat-ii ’A barátnőm vagy’ [szó szerint ’Te (nn.) barátnőm’]. Az arabban is használható kopulaként jelen időben személyes névmás: al-muhimm-u huwa l-‘iamal-u ’A munka a fontos’ [szó szerint ’A fontos ő (hn.) a munka’]. Ilyen mondat tagadása a „nincs” jelentésű igével történik, amely mindig a elején helyezkedik el, és ekkor a névszói rész tárgyesetű: lays-a xabiir-an ’Nem szakértő’. Múlt és jövő időben a „lenni” jelentésű ige használatos ugyancsak a mondat elején, és ekkor is tárgyesetű a névszói rész: kaan-a l-Tariiq-u Tawiil-an ’Az út hosszú volt’, sa-ta-kuun-u zawjat-ii Tabiibat-an ’A feleségem orvosnő lesz’.[48]
A japánban
szerkesztésA japán nyelvben a melléknév és a főnév magában is képezheti az állítmányt a fesztelen nyelvi regiszterben, például:[49]
- Watashi wa Kyoto no shusshin ’Kiotói vagyok’ (szó szerint ’Én TOPIK Kiotó JELZŐ származási hely);[50]
- Minako wa kawaii ’Minako csinos’.
A szokásos regiszterben ilyen semleges mondatok végére a da szócska kerül, amelyet a nyelvészek általában kopulaként értelmeznek, bár nem ugyanolyan értékű, mint például az angolban a be kopulatív ige: Watashi wa Kyoto no shusshin da. Ha a beszélő egyben az udvariasságát is kifejezi, a da szócskát a desu szócskával helyettesíti: Watashi wa Kyoto no shusshin desu.
A törökben
szerkesztésA török nyelvben is jelen időben és olyan mondatban, amelyben nincs igeszemlélet- vagy modalitásjelzés, egyes szám harmadik személyben nincs kopula sem, pl. Necla öğretmen ’Necla tanár’.[51] Többes szám 3. személyben is bizonyos esetekben hiányzik a kopula: Öğretmenler ’(Ők) tanárok’, hangsúllyal az utolsó előtti szótagon, miközben hangsúlyos utolsó szótaggal egyszerűen többes számú főnévről van szó.[52] Egyéb esetekben a kopula szerepét toldalékok töltik be, amelyeknek idő, mód stb. szerinti alakjaik vannak. Ezekhez adnak hozzá egyéb toldalékokat és végül a személyragot, amely egyes szám 3. személyben zéró: Necla öğretmendi ’Necla tanár volt’, Biraz yorgundum ’Meglehetősen fáradt voltam’ (szó szerint ’Meglehetősen fáradt-MÚLT IDEJŰ KOPULA-E/1 RAGJA’),[51] Öğrenciydiler ’Diákok voltak’ (szó szerint ’Diák-MÚLT IDEJŰ KOPULA-T/3 RAGJA’).[52]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e f MNyK 2007, 367–370. o.
- ↑ a b Bussmann 1998, p. 257.
- ↑ a b c Crystal 2008, p. 116.
- ↑ a b Dubois 2002, p. 121–122.
- ↑ a b c d e f Bidu-Vrănceanu 1997, p. 139.
- ↑ MNyK 2007, 243. o.
- ↑ MNyK 2007, 448. o.
- ↑ Kalmbach 2013, 675. o.
- ↑ Eastwood 1994, 6. o.
- ↑ Grevisse – Goosse 2007, 391. o.
- ↑ Bidu-Vrănceanu 1997, 536. o.
- ↑ Szende – Kassai 2007, 382–385. o.
- ↑ a b Dubois 2002, 238. o.
- ↑ Avram 1997, 67. o.
- ↑ Bosnyák, horvát, montenegrói és szerb nyelv.
- ↑ a b c Barić 1997, 401–403. (horvát grammatika).
- ↑ Erdős 2001, F. Az összetett mondat oldal.
- ↑ Crystal 2008, 171–172. o.
- ↑ Grevisse – Goosse 2007, 463. o.
- ↑ P. Lakatos 2006, 102. o.
- ↑ a b Dubois 2002, 373. o.
- ↑ a b Avram 1997, 332–333. o.
- ↑ Bidu-Vrănceanu 1997, 290. o.
- ↑ Szathmári 2008, Metafora szócikk.
- ↑ Grevisse – Goosse 2007, 261. o., nyelvészek megnevezése nélkül.
- ↑ Dubois 2002, 389. o.
- ↑ Bidu-Vrănceanu 1997, 438. o.
- ↑ a b Čirgić 2010, 261. o. (montenegrói grammatika).
- ↑ Erdős 2001, 4. Az igei csoport oldal.
- ↑ Grevisse – Goosse 2007, 264. o.
- ↑ Coteanu 1982, 163. o.
- ↑ Sipőcz 2006, 222. o.
- ↑ MGr 2000, 400. o.
- ↑ a b MGr 2000, 254–256. o.
- ↑ Grevisse – Goosse 2007, 515–516.
- ↑ Grevisse – Goosse 2007, 1430. o.
- ↑ Grevisse – Goosse 2007, 1463.
- ↑ Grevisse – Goosse 2007, 224. o.
- ↑ Avram 1997, 319.
- ↑ Bidu-Vrănceanu 1997, 326.
- ↑ Bidu-Vrănceanu 1997, 124. o.
- ↑ Kattán-Ibarra – Pountain 2003, 103–106.
- ↑ Timberlake 2004, 281–282. o.
- ↑ Glinert 2005, 3–4. o.
- ↑ Glinert 1989, 173. o.
- ↑ Glinert 1989, 157. o.
- ↑ Glinert 1989, 148. o.
- ↑ Ryding 2005, 59–63. o.
- ↑ Kusutani 2006, 11–120. o. nyomán szerkesztett szakasz
- ↑ A wa szócska a mondat topikjaként jelöli meg az őt megelőző szót, a no szócska pedig az őt megelőző szó jelzői funkcióját.
- ↑ a b Göksel – Kerslake 2005, 110–111. o.
- ↑ a b Göksel – Kerslake 2005, 81–82. o.
Források
szerkesztés- A. Jászó Anna (szerk.). A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5 (MNyK 2007) (Hozzáférés: 2020. szeptember 18.)
- (románul) Avram, Mioara. Gramatica pentru toți (Grammatika mindenkinek). 2. kiadás. Bukarest: Humanitas. 1997. ISBN 973-28-0769-5
- (horvátul) Barić, Eugenija et al. Hrvatska gramatika (Horvát grammatika). 2. kiadás. Zágráb: Školska knjiga. 1997. ISBN 953-0-40010-1
- (románul) Bidu-Vrănceanu, Angela et al. Dicționar general de științe. Științe ale limbii (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest: Editura științifică. 1997. ISBN 973-440229-3 (Hozzáférés: 2020. szeptember 18.)
- (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.). Dictionary of Language and Linguistics Archiválva 2022. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2020. szeptember 18.)
- (montenegróiul) Čirgić, Adnan – Pranjković, Ivo – Silić, Josip. Gramatika crnogorskoga jezika (A montenegrói nyelv grammatikája). Podgorica: Montenegró Oktatás- és Tudományügyi Minisztériuma. 2010. ISBN 978-9940-9052-6-2 (Hozzáférés: 2020. szeptember 18.)
- (románul) Coteanu, Ion. Gramatica de bază a limbii române (A román nyelv alapvető grammatikája). Bukarest: Albatros. 1982 (Hozzáférés: 2023. május 31.)
- (angolul) Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. ISBN 978-1-4051-5296-9 (Hozzáférés: 2020. szeptember 18.)
- (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. május 31.)
- (angolul) Eastwood, John. Oxford Guide to English Grammar (Oxford angol grammatikai kézikönyv). Oxford: Oxford University Press. 1994, ISBN 0-19-431351-4 (Hozzáférés: 2023. május 31.)
- Erdős József (szerk.). Küszöbszint. Magyar mint idegen nyelv. Budapesti Műszaki Egyetem. Nyelvi Intézet. Magyar Nyelvi Csoport. 2001 (Hozzáférés: 2020. szeptember 18.)
- (angolul) Glinert, Lewis. The grammar of Modern Hebrew (A modern héber nyelv grammatikája). Cambridge – New York – Port – Chester – Melbourne – Sidney: Cambridge University Press. 1989. ISBN 0-521-25611-9
- (angolul) Glinert, Lewis. Modern Hebrew: an Essential Grammar (A modern héber alapvető grammatikája). 3. kiadás. New York – London: Routledge. 2005. ISBN 0-203-32941-4
- (angolul) Göksel, Aslı – Kerslake, Celia. Turkish: a Comprehensive Grammar (A török nyelv részletes grammatikája). London – New York: Routledge. 2005. ISBN 0-203-34076-0 (Hozzáférés: 2020. szeptember 18.)
- (franciául) Grevisse, Maurice – Goosse, André. Le bon usage. Grammaire française (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. ISBN 978-2-8011-1404-9 (Hozzáférés: 2023. május 31.)
- (franciául) Kalmbach, Jean-Michel. La grammaire du français langue étrangère pour étudiants finnophones (A francia mint idegen nyelv grammatikája finn ajkú hallgatóknak). 1.1.4. változat. Jyväskylä-i Egyetem. 2013. ISBN 978-951-39-4260-1 (Hozzáférés: 2020. szeptember 18.)
- (angolul) Kattán-Ibarra, Juan – Pountain, Christopher J. Modern Spanish Grammar. A practical guide (Modern spanyol grammatika. Gyakorlati kézikönyv). 2. kiadás. London – New York: Routledge. 2003. ISBN 0-203-42831-5 (Hozzáférés: 2020. szeptember 18.)
- Keszler Borbála (szerk.). Magyar grammatika. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2000. ISBN 978-963-19-5880-5 (MGr) (Hozzáférés: 2020. szeptember 18.)
- (angolul) Kusutani, Sayuri. The English Copula Be: Japanese learners’ confusion (Az angol be kopula. Japán tanulók tévesztése). TESOL Working Paper Series. 4. évf. 2. sz. 2006. 11–15. o. (Hozzáférés: 2020. szeptember 18.)
- P. Lakatos Ilona (szerk.). Grammatikai gyakorlókönyv (mintaelemzésekkel és segédanyagokkal). Budapest: Bölcsész Konzorcium. 2006. ISBN 963-9704-28-8 (Hozzáférés: 2020. szeptember 18.)
- (angolul) Ryding, Karin C. A Reference Grammar of Modern Standard Arabic (A modern arab nyelv grammatikája). Cambridge – New York – Melbourne – Madrid – Cape Town – Singapore – São Paulo: Cambridge University Press. 2005. ISBN 978-0-511-11480-9
- Sipőcz Katalin. 10. fejezet – A magyar mint uráli nyelv. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. ISBN 963-05-8324-0. 208–225. o. (Hozzáférés: 2023. május 31.)
- Szathmári István (főszerk.) Alakzatlexikon. A retorikai és stilisztikai alakzatok kézikönyve. Budapest: Tinta. 2008 (Hozzáférés: 2023. május 31.)
- (franciául) Szende, Thomas – Kassai, Georges. Grammaire fondamentale du hongrois (A magyar nyelv alapvető grammatikája). Párizs: Langues & Mondes – L’Asiathèque. 2007. ISBN 978-2-91-525555-3 (Hozzáférés: 2020. szeptember 18.)
- (angolul) Timberlake, Alan. A Reference Grammar of Russian (Az orosz nyelv grammatikája). Cambridge – New York – Melbourne – Madrid – Cape Town – Singapore – São Paulo: Cambridge University Press. 2004. ISBN 978-0-511-16446-0
További információk
szerkesztés- (angolul) Action Verbs and Linking Verbs (Cselekvést kifejező igék és kopulatív igék). 1997-present by English Works! („Az angol működik!” program 1997-es ajándéka). A washingtoni Gallaudet Egyetem Angol nyelvoktatás- és írásközpontja. 2002. április 28.-i frissítés (Hozzáférés: 2020. szeptember 18.)