Korniss Péter

Korniss Péter (Kolozsvár, Románia, 1937. augusztus 4. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas magyar fotográfus, fotóriporter. Több évtizedig a Nők Lapja fotóriportere és képszerkesztője. Munkásságának fő fókusza az eltűnőben lévő erdélyi és magyarországi paraszti életmód dokumentarista ábrázolása. Emellett ismert A vendégmunkás című albumáról is, amelyen egy Tiszaeszlár és Budapest között ingázó vendégmunkást mutat be, akinek életét egy évtizeden át követte. Az 1990-es évektől kezdve elkezdett beállított fényképekkel is foglalkozni. Pályafutásának kezdeti szakaszában fekete-fehér fotográfiákat készített, az 1990-es évektől színes képeit is kiállítják. Az első Kossuth-díjas fotóművész.

Korniss Péter
2023-ban
Született	1937. augusztus 4. (87 éves) Kolozsvár
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	fotográfus fotóriporter egyetemi oktató
Iskolái	Eötvös József Gimnázium (1951–1955) Eötvös Loránd Tudományegyetem (1955–1956, jogtudomány)
Kitüntetései	Balázs Béla-díj (1975) Magyarország Érdemes Művésze díj (1983) Budapestért díj (1998) Kossuth-díj (1999) Joseph Pulitzer-emlékdíj (2004) Prima-díj (2004) Hazám-díj (2005) Magyar Örökség díj (2010) Kölcsey-emlékplakett (2013) a Nemzet Művésze (2014) Prima Primissima díj (2018) Kriterion-koszorú (2020)
weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Korniss Péter témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Korniss Pál és Czillér Veronika gyermekeként született nagypolgári családban, a már elcsatolt Erdélyben, gyermekkorát ott töltötte. Felmenői gyár- és áruháztulajdonosok, nagykereskedők, építési vállalkozók, földbirtokosok voltak. A család 1949-ben költözött Budapestre, már a magyar fővárosban járt középiskolába, 1955-ben érettségizett. Ezt követően felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára. Itt az 1956-os forradalom alatt az egyetem forradalmi bizottságának tagja volt, emiatt kizárták az egyetemről. Ezután segédmunkásként dolgozott különböző munkahelyeken, 1958-tól a Budapesti Fényképész Szövetkezetben, majd 1959-től fényképészként, miután fényképész szakvizsgát tett. 1961-től a Nők Lapja szerkesztőségében dolgozott – kezdetben gyakornokként, később fotóriporterként, majd 1986-tól mint a lap művészeti szerkesztője – 1991-ig. Ezután a Színház című szaklap képszerkesztőjeként folytatta pályafutását. 1999-től szabadfoglalkozású fotográfus, emellett tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, valamint a Budapesti Metropolitan Egyetemen.

Számos szakmai szervezetben is tevékenykedik: 1966-ban lett a Magyar Fotóművészek Szövetsége tagja, 1977 és 1980 között az egyik legjelentősebb sajtófotó-kiállítás, a World Press Photo zsűrijének volt tagja, majd 1983-tól ennek nemzetközi tanácsadó testülete hívta meg tagjai sorába. 1982-ben az amerikai Eugene W. Smith Alapítvány tanácsadó testületének tagjává választották. Első magyarországi kiállítása 1974-ben nyílt a budapesti Műcsarnokban. Tizenhat országban volt egyéni kiállítása (pl. Helsinki, Párizs, Prága, Koppenhága, Amszterdam, München, Quito, New York). Képei a Nők Lapján kívül a National Geographic, a GEO Magazine, a Time és a Forbes magazinokban is megjelentek. Dolgozott az Állami Déryné Színháznak, a Pécsi Balettnek, a Bihari János táncegyüttesnek, a Magyar Állami Népi Együttesnek, a Honvéd Táncszínháznak és évekig Amszterdamban, az International Folkloristisch Danstheaternek. Fotóriporteri tevékenységén túl több fotográfiával kapcsolatos televíziós műsort készített (Fotózz velünk! 1965; Telefénykép, 1977; Fotográfia, 1982). 1999-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották, a köztestületté válás után annak rendes tagja lett, majd a Fekete György MMA-elnök kapcsán kialakult hangulat miatt lemondott tagságáról. Az MMA 2023-ban a Nemzet Művésze címet viselő új (rendes) tagként ismét felvette soraiba.

Fotográfiai munkássága

Szerelmem, Elektra
Jobba Gabi és Iglódi István

Munkásságára a dokumentarista fényképészet jellemző, a lefényképezett események dokumentálása, valósághű ábrázolása, valamint általános vonás, hogy többször visszatér témáinak helyszínére. Alkotásaira azok monokróm jellege volt jellemző, kiállításain 2010-ig csak fekete-fehér képeket állított ki, színes fotói lapokban és könyveiben láthatók.

Fotóriporteri munkája balett-társulatok és néptáncegyüttesek fényképezésével kezdődött, később a 25. Színház előadásainak megörökítésével folytatódott. 1961-ben ismerkedett meg Novák Ferenc koreográfussal, aki először vitte el egy erdélyi táncházba 1967-ben. Ekkor kezdett el a hagyományos paraszti kultúrával foglalkozni, munkája fő motívuma Erdély, Moldva és Magyarország eltűnő paraszti világa lett. Az innen hozott híradásaival lett ismert, többször tért vissza az általa meglátogatott falvakba. A Kádár-kori Magyarországon ezek az alkotások különlegességnek számítottak.

1978-ban kezdett el foglalkozni a vidékről Budapestre utazó és ott dolgozó ingázómunkások életével. Munkája során ismerkedett meg a tiszaeszlári Skarbit Andrással, aki Budapestre ingázott és ott dolgozott kubikos munkásként. Életét egy évtizedig, Skarbit nyugdíjba vonulásáig követte. Az ebben az időszakban készült fényképeit A vendégmunkás (1988) című albumában adta ki.

Az 1990-es években Korniss az addig általa nem használt, beállított képeket kezdte alkalmazni, amivel eltűnőben lévő pózokat, beállításokat hozott felszínre. Ebben az időszakban készült képein jól látszódik a hagyomány és a modernitás keveredése. 1999-ben ő lett az első fotóművész, akit Kossuth-díjjal tüntettek ki. 2008-ban jelent meg negyvenéves fotográfusi pályafutását összefoglaló Kötődés című albuma. 2012-ben a Várfok Galériában Folytatás címmel nyílt kiállítása, ettől kezdve a galéria képviseli munkásságát. 2017-ben a budapesti Magyar Nemzeti Galéria és a Várfok Galéria mutatta be műveit, amelyeket külföldi bemutatkozások követtek, olyan kiállítótereken mint a római Museo di Roma in Trastevere, a kolozsvári Szépművészeti Múzeum, a bukaresti Román Nemzeti Szépművészeti Múzeum, a szentpétervári Rosphoto Fotográfiai Múzeum és a moszkvai Klasszikus Fotográfia Galéria, valamint a párizsi Liszt Intézet, Magyar Kulturális Központ és a Galerie Keller közösen megrendezett tárlatán is kiállított.

2020-ban Korniss Péter az egész eddigi életművét átfogó archívumát a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta. A gyűjteményt Korniss Péter Archívum néven a múzeum tagintézményeként működő Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézetben helyezték el. A 2023-ban a Várfok Galériában rendezte meg a Hosszú úton – Szék 1967-2022 című kiállítását, amely a Bookart Kiadó azonos címmel megjelentetett fotóalbumával alkot egységet.

Megjelent albumai

• Levantei utazás (Csapó Györggyel, 1967)
• Elindultam világ útján (1975)
• Múlt idő (1979)
• Vörös Felhő földjén (1982)
• Ősi karavánutak földjén (1985)
• Amszterdam (1987)
• A vendégmunkás (1988)
• International Danstheater (1991)
• Magyarország Európa szívében (1996)
• Tiszta forrásból (Novák Ferenccel, 1997)
• Leltár. Erdélyi képek (1998)
• Balaton (2000)
• Jászság (2001)
• Fényes Magyarország (2004)
• Ki népei vagytok? (2006)
• Betlehemes (2006)
• Kötődés 1967–2008 (2008)
• Tiszta hangok. Bródy János dalai, Korniss Péter fotói, Zubornyák Zoltán naplója; Helikon, Bp., 2010 + CD
• „Adok néktek aranyvesszőt” (Kallós Zoltánnal, 2011)
• Egy sor cigány – huszonnégy mai magyar (Závada Pállal, 2011)
• Folytatás; Várfok Galéria, Bp., 2012 (Várfok füzetek)
• A Mezőségtől Moldváig. Kallós Zoltán útjai; riporter Ablonczy Bálint, fotók Korniss Péter; Helikon, Bp., 2013
• Kallós Zoltán világa; riporter Ablonczy Bálint, fotók Korniss Péter; Helikon, Bp., 2016
• Folyamatos emlékezet (2017)
• Hosszútáv; Várfok Galéria, Bp., 2018 (Várfok füzetek)
• Fotográfiák 1959–2017 (2020)
• Hosszú úton – Szék 1967–2022 (2023)

Díjai, elismerései

Urbán Ádám felvételén „Iskolába indulók.” (1973) című művével

• Balázs Béla-díj (1975)
• ENSZ-pályázat nagydíja (1976)
• Érdemes művész (1983)
• MSZOSZ-díj (1990)
• Csaba von Ferenczy-díj (1994)
• Magyar Művészetért díj (1995)
• Budapestért díj (1998)
• Berzsenyi-díj (1998)
• Kossuth-díj (1999)
• Joseph Pulitzer-emlékdíj (2004)
• Prima díj (2004)
• Hazám-díj (2005)
• Magyar Örökség díj (2010)
• Kölcsey-emlékplakett (2013)
• A Nemzet Művésze (2014)
• Czech Press Photo életműdíja (2014)
• Prima Primissima díj (2018)
• Kriterion-koszorú (2020)
• A Magyar Művészeti Akadémia életműdíja (2022)
• Budapest díszpolgára (2024)

Források

• Korniss Péter. In MTI Ki kicsoda 2009. Főszerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda Zrt. 2008. 610. o.  
• Rózsa Gyula: Korniss kötődése. Népszabadság, (2009. január 31.) arch Hozzáférés: 2011. szeptember 10.
• „Kilépési hullám az MMA-ban”, Index.hu, 2012. december 17. (Hozzáférés: 2012. december 17.) 
• artportal.hu Archiválva 2018. január 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Életrajz személyes honlapján

További információk

• Gudenus János József: Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája. Erdélyi Örmény Gyökerek Egyesület kiadása, Budapest, 2010
• Korniss Péter munkássága. Dokumentumok, 1961–2001; összeáll. Daróczi Kiss Márta, szerk. Kolta Magdolna, fotók Benda Iván, Bánhalmi János; Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 2001 (A magyar fotográfia forrásai)
• Szarka Klára: „Én a képnek hiszek”: Beszélgetés Korniss Péter fotográfussal. Új Forrás, XXXVII. évf. 7. sz. (2007) arch Hozzáférés: 2011. szeptember 10.
• Interjú Korniss Péterrel a Pixinfo.com szakhonlapon
• Az ember érdekel, meg a kultúra, amelyben él. Beszélgetés Korniss Péterrel, nol.hu, 2012. június 5.
• Az Ember, akit fényképeztem – Korniss Péter 75 éves, mno.hu, 2012. augusztus 4.
• Barta Zsolt Péter: Szerződés az idővel: Korniss Péter: Folyamatos emlékezet. Új Művészet, 11. sz. (2017) arch Hozzáférés: 2019. február 20.
• Korniss 80 és jövőre 81, revizoronline.hu, 2017. december 5.
• Tőry Klára: Korniss Péter pályaíve. Forrás, L. évf. 6. sz. (2018) arch Hozzáférés: 2019. február 20.
• Somosi Rita: Több a közös, ami összeköt. Fotóművészet, LXI. évf. 1. sz. (2018)
• Asztali beszélgetések – Galambos Ádám beszélgetése Korniss Péterrel Archiválva 2019. február 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (2019)
• Korniss Péter életútja a FotoKlikken