Londoni egyezmény (1915)

A londoni egyezmény (angolul: Treaty of London, olaszul: Patto di Londra) egy titkos szerződés volt az Olasz Királyság és az antant hatalmak, Egyesült Királyság, Franciaország és az Orosz Birodalom között, amelyet Londonban írtak alá 1915. április 26-án.

Londoni egyezmény Treaty of London Patto di Londra
Ausztria területéből Olaszországnak ígért területek (Tirol déli része és Trentino)
Típusa	többoldalú katonai szövetségi szerződés
Aláírás dátuma	1915. április 26.
Aláírás helye	London
Aláírók	Olaszország Nagy-Britannia Franciaország Orosz Birodalom
A Wikimédia Commons tartalmaz Londoni egyezmény Treaty of London Patto di Londra témájú médiaállományokat.

Piros vonal: A londoni egyezményben Olaszországnak ígért dalmáciai szigetek és adriai partvidékek

Tartalma

A megegyezés alapján az Olasz Királyság kötelezte magát, hogy kilép a hármas szövetségből, csatlakozik az antanthoz, valamint egy hónapon belül belép az első világháborúba. Olaszországnak hadat kell üzennie az Osztrák–Magyar Monarchiának és a Német Birodalomnak. Ez meg is történt 1915. május 23-án. A hadüzenet és a háborúba lépés fejében a háromhatalmi antant garantálja Olaszország számára a következő területi igények teljesülését:

• Trieszt
• Trentino, Dél-Tirol
• Görz (Gorizia), és a szlovének által lakott területek egy része
• Isztriai-félsziget, Fiume nélkül
• Zára
• A Dódekanészosz-szigetek
• Protektorátus Albánia fölött
• Vlora
• Dalmácia egyes területei
• Sazan-sziget
• Törökország felosztása esetén területi igényekkel léphet fel Olaszország

A Szerb Királyságnak ígérték:

• Spalato
• A Pelješac-félsziget
• Krk szigetet
• Dalmácia déli partvidékét

Montenegrónak ígérték:

• Dubrovnikot
• Shëngjin (San Giovanni di Medua) kikötővárost Albániában

Szerbiának ígérte a szerződés továbbá:

• Bosznia-Hercegovina
• Bácska
• Szlavónia
• Meghatározatlan területek Albániában

Olaszország az afrikai német gyarmatok Egyesült Királyság és Franciaország közötti felosztásakor rekompenzációkban részesül. Olaszország 50 millió fontnyi kölcsönt kapott az Egyesült Királyságtól a szerződés alapján.

A titkosság következményei

Olaszország és a fent említett antanthatalmak közti szerződés titkos volt, arról nem értesítették az antant oldalán harcoló más nemzeteket, így Szerbiát sem. Mivel a szerb területi követelések és az Olaszországnak tett területi engedményekben átfedések voltak, várható volt, hogy a háború után ebből komoly probléma fog származni. Olaszország hadba lépése után az antant hatalmak újból megerősítették a szerb területi igényeket, melyek a londoni szerződéssel szemben álltak, így például teljes Dalmácia Szerbiának juttatása, Zára, Görz (Gorizia) egy leendő délszláv államba integrálása.

A londoni szerződés utóélete

A háború során a szerződés mindvégig titkos maradt, egészen az 1917-es októberi orosz forradalomig, amikor az Izvesztyija c. orosz lap közreadta a londoni szerződés tartalmát. A versailles-i békeszerződés megsemmisítette a londoni szerződést, mivel Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök ragaszkodott a délszláv területi igények elismeréséhez, így Észak-Dalmácia Szerbiának juttatásához. Az Ausztria rovására ígért területeket Olaszország az 1919-es saint-germaini békeszerződés értelmében szerezte meg.

Az egymással szembeni kölcsönös területi követeléseket az Olasz Királyság és a délszláv állam az 1920-as kétoldalú rapallói egyezményben rendezte. Az 1920-as felosztás 1947-ig, a második világháború utáni újrarendezésig állt fenn.

Kapcsolódó szócikkek

• Olasz front
• Saint-germaini békeszerződés (1919)

További információk

• A londoni szerződés angol nyelvű szövege
• A délszláv népek megosztása a londoni egyezmény alapján az I. világháború után