Lordok Háza

A Lordok Háza (angol nevén a The Right Honorable the Lords Spiritual and Temporal of the Great Britain and Northern Ireland In Parliament Assembled) az Egyesült Királyság parlamentjének felsőháza. A tagság megbízatás, öröklődés vagy hivatalos funkció alapján történik. Az alsóházhoz hasonlóan a Westminster-palotában található a Lordok Háza is.

Lordok Háza
Ország	Egyesült Királyság
Típusa	Az Egyesült Királyság parlamentjének felsőháza
Létrehozva	1801. január 1.
Politikai csoportok	A Lordok Háza elnöke (1) Egyházi képviselet      Érsekek és püspökök (24) Világi képviselet Kormánypárt      Konzervatívok (267) Ellenzék      Munkáspárt (173) Egyéb csoportok      Liberális Demokraták (83)      Demokratikus Unionista Párt (6)      Anglia és Wales Zöld Pártja (2)      Ulsteri Unionista Párt (2)      Plaid Cymru (1)      Függetlenek (41)      Crossbencherek (185)
Lordok Háza weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lordok Háza témájú médiaállományokat.

Története

Az Egyesült Királyság mai parlamentje a gyakorlatban nagyrészt az angliai parlamenttől származik, az 1706-os uniós szerződés és az Unió azon jogi aktusai révén, amelyek 1707-ben ratifikálták a szerződést, és új brit parlamentet hoztak létre az angol parlament és a skót parlament helyett. Ez az új parlament voltaképpen az angol parlament folytatása volt, 45 képviselővel Angliát és 16 képviselővel Skóciát reprezentálta. A Lordok Háza a "Nagy Tanácsból" (Magnum Concilium) alakult ki, amely a királynak adott tanácsot a középkorban. Ez a királyi tanács egyházi személyekből, nemesekből, valamint Anglia és Wales megye képviselőiből (később a városrészek képviselőiből) állt. Az első angol parlamentet gyakran a „mintaparlamentnek” tekintik (1295-ben), amely érseket, püspököket, apátokat, grófokat, bárókat, valamint a tartományok és kerületek képviselőit foglalta magában.

A Parlament hatalma lassan nőtt, ingadozott, ahogy a monarchia ereje nőtt vagy hanyatlott. Például II. Eduárd (1307–1327) uralkodásának nagy részében a nemesség volt a legfőbb, a korona gyenge, a tartomány és a kerület képviselői pedig teljesen tehetetlenek. II. Eduárd utódja, III. Eduárd uralkodása alatt a Parlament egyértelműen két külön kamrára szakadt: az alsóházra (amely a tartomány és a kerület képviselőiből áll) és a Lordok Házára (az érsekekből, püspökökből, apátokból és társaikból áll). A Parlament tekintélye tovább nőtt, és a 15. század elején mindkét ház korábban nem látott mértékben gyakorolta a hatáskörét. A nagyurak és a birodalom elöljárói nagy befolyása miatt a Lordok sokkal erősebbek voltak, mint a Commons. A nemesség hatalma a 15. század végi polgárháborúk idején, a Rózsák háborúja következtében csökkent. A nemesség nagy részét a csatatéren megölték vagy kivégezték a háborúban való részvétel miatt, és sok arisztokrata birtokot elveszett a korona. Sőt, a feudalizmus haldoklik, és a bárók által irányított feudális hadseregek elavultak.

Henrik (1485–1509) egyértelműen megállapította az uralkodó fölényét, amelyet a „koronacsászár” jelképezett. A szuverén uralom tovább nőtt a Tudor uralkodók uralkodása alatt a 16. században. A korona hatalmának csúcsán volt VIII. Henrik uralkodása idején (1509–1547). A főrendiház továbbra is erősebb maradt, mint az alsóház, de az alsóház befolyása tovább erősödött, és a 17. század közepén elérte a zenitet a főrendiházhoz képest. A király és a parlament (nagyrészt az alsóház) közötti konfliktusok végül az angol polgárháborúhoz vezettek az 1640-es években. 1649-ben, I. Károly király veresége és kivégzése után kihirdették az Angol Nemzetközösséget, de a nemzet gyakorlatilag Oliver Cromwell, Anglia, Skócia és Írország lord védelmezőjének általános ellenőrzése alatt állt. A Lordok Háza nagyrészt tehetetlen testületté vált, Cromwell és támogatói a Képviselőházban uralták a kormányt.

1649. március 19 -én a Lordok Házát megszüntették egy parlamenti törvénnyel, amely kimondta, hogy "Az angolok közössége megállapítja, hogy a Lordok Háza haszontalan és veszélyes Anglia népe számára". A Lordok Háza nem gyűlt össze újra, amíg a Konvent Parlament 1660-ban összeült, és a monarchia helyreállt. Visszatért korábbi pozíciójához, mint a Parlament legerősebb kamarája – ezt a pozíciót a 19. századig töltötte be.