A lunda (Fratercula arctica) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül az alkafélék (Alcidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Lunda
Izlandi példány
Izlandi példány
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Gruae
Csoport: Gruimorphae
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Alkafélék (Alcidae)
Nem: Fratercula
Faj: F. arctica
Tudományos név
Fratercula arctica
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Alca arctica Linnaeus, 1758
Elterjedés
Elterjedési területe (a narancssárgában költ, míg a sárgában áttelel)
Elterjedési területe (a narancssárgában költ, míg a sárgában áttelel)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lunda témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lunda témájú médiaállományokat és Lunda témájú kategóriát.

Rendszerezése

szerkesztés

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, az Alca nembe Alca arctica néven.[3]

Előfordulása

szerkesztés

Az Atlanti-óceán északi részén levő szigeteken él. Természetes élőhelyei az artikus és mérsékelt övi gyepek, tengerpartok és a nyílt óceán. Vonuló faj.[4]

Kárpát-medencei előfordulása

szerkesztés

Magyarországon mindössze egy alkalommal bizonyították előfordulását.[5]

Megjelenése

szerkesztés

Testhossza 26-29 centiméter, szárnyfesztávolsága 47-63 centiméter, testtömege 320-480 gramm.[5] Tollazata a hátán fekete, a hasán, illetve a begyén és az arcán fehér. A csőre a párzási idénykor harsogóan színes (piros, sárga és kék), míg télen ezek a színek eltompulnak.

 
A talajon
 
és a levegőben

Életmódja

szerkesztés

Főleg halakkal, valamint rákokkal és csigákkal táplálkozik, melyeket a víz alá bukva, a tengerfenéken zsákmányol.[5] A szabadban akár 30 évig is élhet, de találtak 70 éves példányt is.[6]

Szaporodása

szerkesztés

A téli hónapokban egyedül vagy párokban vándorol, a kotlás időszakában kolóniákban fészkel. Az ivarérettségét 4-5 éves korban éri el. A párzási időszak márciusra és áprilisra esik, ekkor térnek vissza telelő helyeikről a madarak. Ilyenkor elkezdenek vájni a földben üregeket, vagy ha találnak üres üregi nyúl-vackot, akkor azt is elfoglalják. Az üregbe egy vagy két tojás kerül, melyen 39 napig kotlik. A kirepülés 6 hét után következik be.

 
Tojása

Természetvédelmi helyzete

szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma is nagy, de gyorsan csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[4] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.[5] A tengerek elszennyeződése és a fő táplálékának számító homoki angolna túlzott halászata veszélybe sodorja ezen alkaféléket; egyes kolóniái ki is pusztultak.

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. szeptember 11.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. szeptember 11.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. szeptember 11.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. szeptember 11.)
  5. a b c d Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2021. szeptember 11.)
  6. Chandler, Victoria (1999. január 1.). „The Kingdom of the Isles: Scotland's Western Seaboard, c.1100-c.1336.R. Andrew McDonald”. Speculum 74 (1), 214–215. o. DOI:10.2307/2887328. ISSN 0038-7134. 

További információk

szerkesztés
  NODES
INTERN 2