Műfordító

A műfordítás nem egyszerűen egy szöveg egyik nyelvről a másikra fordítása, hanem az irodalmi alkotások művészi értékű tolmácsolása a befogadó szellemi közösség nyelvén; ez a műfordító részéről az eredeti alkotással közel egyenértékű szellemi teljesítmény.

A szöveget nyelvileg helyesen, műfajához illően, tartalmilag, művészileg és stílusához lehetőleg formahűen tudják átültetni egy másik nyelvre. Ezeket forrásnyelvnek (FNY), illetve célnyelvnek (CNY) nevezik. Előbbieken túl előfordul, hogy közvetítőnyelvet is használnak, ill. a műfordítás elősegítésére az adott (általában nehéz, egzotikus, klasszikus, holt nyelv) hozzáértő tudósa segédlet gyanánt ún. nyersfordítást készít.

A műfordító megfelelő szakmai és művészeti ismeretekkel kell hogy rendelkezzék, különösképp a két érintett nyelv kulturális és irodalmi élete vonatkozásában. Valamint tájékozott kell legyen a kulturális és irodalmi irányzatok terén is.

Elengedhetetlen feltétel a megfelelő nyelvi, filológiai tudás, valamint kritikai és műelemzési ismeretek. Egyes vélemények szerint a legjobb fordítást az tudja létrehozni, aki ugyanabban az irodalmi ágazatban szerzőként is aktív, például egy vers hangulatát csak költő tudja igazán visszaadni a másik nyelven.

John Dryden angol költő, irodalomkritikus és műfordító szerint a „translation with latitude" az ideális, vagyis a rugalmas, széles mozgástérrel rendelkező fordítás, ahol „a szerző szellemét át lehet ültetni".

A művészi tolmácsoláson kívül fontos, hogy a műfordító tisztában legyen az ide vonatkozó jogi és erkölcsi szabályokkal. A művek szerzői joga országonként változhat, ezért elengedhetetlen, hogy ismerje a kapcsolódó jogokat (bár ezt általában a könyvkiadók, jogtulajdonosok, fordítóirodák, irodalmi ügynökségek intézik).

Források

• Bokor József (szerk.). Műfordítás, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2023. július 7. 
• GÖMÖRI GYÖRGY: A magyar vers fordításának lehetőségei, útjai

További információk

• A műfordítás 1945–1975 között (in: A magyar irodalom története 1945–1975, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981–1990)
• Rába György: A szép hűtlenek. Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád versfordításai; Akadémiai, Budapest, 1969
• Klaudy Kinga: Bevezetés a fordítás elméletébe; átdolg. kiad.; Scholastica, Budapest, 1999
• A „boldog Bábel”. Tanulmányok az irodalmi fordításról; szerk. Józan Ildikó, Szegedy-Maszák Mihály; Gondolat, Budapest, 2005
• George Steiner: Bábel után. Nyelv és fordítás, 1-2.; ford. Bart István; Corvina, Budapest, 2005–2009
• Albert Sándor: „A fövenyre épített ház”. A fordításelméletek tudomány- és nyelvfilozófiai alapjai; Áron, Budapest, 2011
• Kappanyos András: Bajuszbögre, lefordítatlan. Műfordítás, adaptáció, kulturális transzfer; Balassi, cop. 2015
• Nunquam autores, semper interpretes. A magyarországi fordításirodalom a 18. században; szerk. Lengyel Réka; MTA BTK ITI, Budapest, 2016
• Barna Imre: Pont fordítva; Európa, Budapest, 2018
• Klasszikus művek újrafordítása; szerk. Gulyás Adrienn; KRE – L'Harmattan, Budapest, 2021 (Károli könyvek. Tanulmánykötet)
• Kappanyos András: Túl a sövényen; ELKH BTK ITI, Budapest, 2021

Kapcsolódó szócikkek

• Magyar Műfordítók Egyesülete
• Nyelvművelés