Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság
A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság egy tudományos társulat és társadalmi szervezet, amelynek elsődleges célja Magyarországon a heraldika és a genealógia tudományos kereteinek a biztosítása. A Társaságot 1883-ban alapították, és a Rákosi-korszak alatt betiltották a működését. Kállay István professzor kezdeményezésére a Társaság 1983-ban újraalakult.
| Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság | |
 | |
| Az egyesület logójává II. András magyar király Aranybulla-pecsétjét választotta | |
| Alapítva | 1883. 1983. |
| Megszűnt | 1950. |
| Típus | civilszervezet |
| Tevékenység | A heraldika és a genealógia vizsgálatának tudományos kereteinek biztosítása |
| Székhely | Budapest |
| Nyelvek |  magyar |
| Elnök | dr. Pandula Attila |
| Kulcsemberek | dr. Kollega Tarsoly István, Reisz T. Csaba, alelnökök |
| Működési régió | országos |
| A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság weboldala | |
Története
szerkesztés1883-ban a tudomány szolgálatában alakult meg a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, amelynek célja a kezdetektől a heraldika, a diplomatika, a szfragisztika, a genealógia és magyar nemesi családok történetének a kutatása volt.[1] Címeréül a Társaság II. András király címerét választotta: „A társaság címere a II. Endre király aranybulláján előjövő nyolcpólyás magyar címer háromszögű pajzson.”[2] A Társaság alapítói között tudósok és nemesi családok tagjai foglaltak helyet. Ugyanebben az évben létrehozták a Társaság közlönyét, Turul címmel. Ez a közlöny 1943-ig negyedévente jelent meg, és a Társaság tevékenységéről és tudományos munkájáról számolt be.[3]
A Társaság munkája nemkívánatos tevékenységnek minősült az 1949 után létrejött sztálinista politikai rendszerben. A Turul folyóiratot a politikai vezetés összemosta az 1920-as években tevékenykedő, hasonló nevű szélsőjobboldali szervezettel. A Társaság tudományos tevékenysége pedig, amely erősen kötődött a nemesség történelmi hagyományaihoz, és a politikailag független történetíráshoz, politikailag nemkívánatos volt a Rákosi-féle sztálinista Népköztársaságban így 1950-ben a Társaságot betiltották.
1950 és 1983 között harminchárom évig semmilyen szakértő heraldikai szervezet nem adott keretet Magyarországon a címerek használatának, amelyek a Rákosi-korszakban egyébként is be voltak tiltva. A családi címerek a nemesség politikailag nemkívánatos intézményének, jelképeinek számítottak, a közösségi címerek (megyék, szabad királyi városok) címerei pedig szintén be lettek tiltva. Ezek helyett az állami és önkormányzati hivatalok, a városi és települési önkormányzatok, és általában véve, minden hivatalos közeg 1949-től az új, szocialista heraldika szabályainak megfelelő népköztársasági címert használták, amelyet 1957-ben a Kádár-címer váltott fel. A Kádár-rendszer korában már engedélyezett volt városok, megyék, települések számára a közösségi címerek használata, azonban ezek a jelképek a „szocialista heraldika” szempontjai szerint lettek elkészítve. A címerek jóváhagyásáról a Képző- és Iparművészeti Lektorátus döntött, mindenfajta tudományos szempont nélkülözésével, így sok új közösségi jelkép jött létre a heraldika szabályainak szabályainak figyelmen kívül hagyásával. Ezeknek a szocialista címereknek a visszatérő elemei a fogaskerekek, gyárak, munkások, munkások szobrai, búzakalászok, boldog földművesek, napsugarak, vörös csillag, sarló és kalapács stb.
A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 1983-as újraalakításával az 1980-as években már újra megjelent a közösségi címerek létrehozásában a tudományos szempont. A rendszerváltás után sok település tért vissza korábbi, történelmi címeréhez, míg más települések szocialista címereiket elhagyva új címereket készíttettek. Sok esetben azonban, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság bevonása nélkül, grafikusok, művészek közreműködésével, heraldikailag helytelen címerek születtek.
Működése
szerkesztésA Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság tagságból és vezetőségből áll. A Társaság éves kongresszust szervez, és a tudományos kutatómunka legfőbb publikálási közege a Turul folyóirat, illetve, a Társaság által szervezett tudományos előadás-sorozatok. A Társaság vezetése ma:
| Beosztás | Betöltő neve |
|---|---|
| Elnök | Dr. Pandula Attila |
| Alelnök | Dr. Kollega Tarsoly István |
| Alelnök | Reisz T. Csaba |
| Tiszteletbeli alelnök | Dr. Szögi László |
| Tiszteletbeli alelnök | Nyulásziné dr. Straub Éva |
| Főtitkár | Dr. Kovács Eleonóra |
| Főtitkárhelyettes | Vitek Gábor |
| Titkár | Debreczeni Droppán Béla |
| Titkár | Dr. Diószegi György |
| Pénztárnok | Dr. Péntekné Unghváry Mária |
| Számvizsgáló | Dr. Fraknói Mária |
| Számvizsgáló | Görgei Tibor |
Források
szerkesztés- ↑ Kislexikon: Magyar heraldikai és genealógiai társaság. (Hozzáférés: 2012. december 16.) [Tiltott forrás?]
- ↑ Nyulásziné Dr. Srtaub Éva: 115 éves a Turul. (Hozzáférés: 2012. december 16.)
- ↑ Heraldika Könyvkiadó: TURUL • 1883-1900. [2010. november 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 16.)
További információk
szerkesztés- Bertényi Iván: Kis magyar címertan, Gondolat Zsebkönyvek, Budapest, Gondolat Kiadó, 1983, ISBN 963-281-195-X
- Bertényi Iván: Új magyar címertan, Budapest, Maecenas Könyvkiadó, 1993, ISBN 963-7425-81-0
- Bertényi Iván: Új magyar címertan, Budapest, Maecenas Könyvkiadó, 1998, ISBN 963-9025-71-2
- Az MHGT történetének vázlata (magyar nyelven). arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. július 29.)
