Molnár János-barlang

A Molnár János-barlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Budai-hegységben, Budapest II. kerületében helyezkedik el. Magyarország víz alatt lévő legnagyobb barlangja. A Budai-hegység és Budapest egyetlen, jelentős hosszban feltárt aktív hévizes barlangja. A Malom-tó és a Szent Lukács gyógyfürdő forrásbarlangja.

A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján

Molnár János-barlang
A Molnár János-barlang alsó bejárata
Hossz	6000 m
Mélység	100 m
Magasság	30 m
Függőleges kiterjedés	130 m
Tengerszint feletti magasság	110 és 116 m
Ország	Magyarország
Település	Budapest
Földrajzi táj	Budai-hegység
Típus	aktív, hévizes eredetű
Barlangkataszteri szám	4762-5
Elhelyezkedése
Molnár János-barlang Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 31′ 04″, k. h. 19° 02′ 09″47.517880555556, 19.035894444444
A Wikimédia Commons tartalmaz Molnár János-barlang témájú médiaállományokat.

Leírás

A barlang bejáratának környéke a Frankel Leó út felől. Bal oldalon az egykori Népgőzfürdő romos épülete, jobb oldalon a bezárt Malomtó Bisztró, az előtérben a Malom-tó.

1982 óta fokozottan védett barlang. Akkor még csak 450 méter volt ismert az eddig feltárt, hat kilométer hosszú, hasadék jellegű barlangból, amely még mindig nem a teljes barlang. A József-hegy lábánál, 100 m és 116 m tengerszint feletti magasságban helyezkednek el a bejáratai. Eocén márgában alakult ki.

Két, ember számára járható bejárata van és egy elméletileg kimutatott. A felső, száraz bejárata a Malom-tó felett, az alsó a tó vízszintje alatt található. A barlang a József-hegy lábánál található Malom-tó forrásainak a vizét vezeti el. A vizét a mélyből feltörő meleg és a Budai-hegységből érkező hideg karsztvíz adja. A falakat gömbüstök és hévforráscsövek díszítik. Mélyebben fekete, mangános bevonat borítja. A járataiban kétféle ászkarák és egy eddig szintén ismeretlen csigafaj él. Az öt nagy rózsadombi barlang közül ez az egyetlen, napjainkban is aktív, hévizes barlang. A barlangban fakadó, 20–23 °C-os termálvizet a Szent Lukács gyógyfürdő hasznosítja. A barlang le van zárva. Látogatásához és a merüléshez a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges.

A József-hegyi-barlang mai gyógyforrásokkal, illetve a mintegy 15 m-rel mélyebben elhelyezkedő Molnár János-barlanggal való valószínűsíthető kapcsolatát bizonyítja, hogy a József-hegyi-barlang átlagos hőmérséklete 13 °C felett van, azaz közel 2 °C-kal magasabb a többi Rózsadomb környéki barlanghoz képest.

Név

A barlang a nevét arról a Molnár Jánosról kapta, aki az üreg száraz járatait már 1856-ban bejárta, és elemezte a barlang vizének kémiai összetételét. Vizsgálatairól az Orvosi Hetilap 1858. évi 33. számának 525. oldalán számolt be. Papp Ferenc az 1942-ben megjelent, Budapest meleg gyógyforrásai című könyvben említette, hogy az akkoriban Langyos-forrásbarlang néven ismert üreget annak első leírójáról, a budapesti gyógyforrások kutatójáról, Molnár Jánosról kellene elnevezni.

A szakirodalomban 1977-ben nevezték először Molnár János-barlangnak. Előfordul a barlang az irodalmában Langyos-forrásbarlang (Kordos 1984), Lukácsfürdő forrásbarlangja (Kalinovits 2003), Malomtavi-barlang (Kordos 1984), Malom-tó barlangja, Malomtó-forrásbarlangja (Kalinovits 2003), Molnár János Cave (Takácsné, Eszterhás, Juhász, Kraus 1989), Molnár János-forrásbarlang (Vitéz, Pap 1961), Molnár János-tavasbarlang (Pápa, Dénes 1982), Szent Lukács barlang (Kordos 1984), Szt. János-barlang (Kalinovits 2003) és Szt. Lukács-tavasbarlang (Kalinovits 2003) neveken is.

Kutatástörténet

Az első, nyomtatásban megjelent tudósítás az üregről az 1858. évi Orvosi Hetilapban jelent meg. Első kutatója a barlang névadója, Molnár János volt. Molnár János a hegy oldalában nyíló üreget felmérte, és víz alatt lévő nagy barlangrendszer létezését feltételezte az általa írt tanulmányban. A felmérés adatainak felhasználásával készült térkép nyomtatásban nem jelent meg, az eredeti példány pedig nem lelhető fel. Papp Ferenc és Tarics Sándor 1937-ben felmérték a barlangot, majd a felmérés adatainak felhasználásával készült térkép 1942-ben, a Budapest meleg gyógyforrásai című könyvben publikálva lett. Az 1961-ben kiadott, Vitéz András és Pap Miklós által szerkesztett, Budapest című könyvben szó van arról, hogy a Molnár János-forrásbarlang a Lukács-fürdő Malom-tava mögött lévő domboldalban helyezkedik el. Érdekessége a barlang alján található víz, mely kristálytiszta és langyos (25 °C-os). A barlangban megfigyelhető az oldalfalakon lévő hófehér cseppkő és a patak egykori vízpartjainak nyoma.

Az FTSK Delfin Könnyűbúvár Szakosztály Plózer István által vezetett néhány tagja, 1972–1973-ban megszerkesztette a barlang térképvázlatát. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Budai-hegységben lévő barlang Malomtó-forrásbarlangja néven (Lukács-fürdő és Császár-fürdő). A barlangnévmutatóban fel van sorolva 6 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4700-as (Budapest és Budai-hegység) barlangkataszteri területen lévő, II. kerületi Molnár-János-barlang. Az 1976-ban összeállított, országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Budapest II. kerületében található barlang Molnár-János-barlang néven.

Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Budai-hegységben lévő és 351,1 m hosszú Molnár János-barlang az ország 35. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent összeállítás alapján, 1977. december 31-én Magyarország 37. leghosszabb barlangja a Budai-hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én 351,1 m hosszú, 1976-ban és 1975-ben pedig ismeretlen hosszú Molnár János-barlang. Ez az összeállítás naprakészebb az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Molnár János-barlang a 4700-as barlangkataszteri területen (Budai-hegység és Érd környéke) helyezkedik el. A barlangnak 4762/5. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja.

1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Budai-hegységben lévő Molnár János-barlang fokozottan védett barlang. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy a Budai-hegységben található Molnár János-barlang fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve. 1982-ben a Ferencvárosi Természetbarát Sportkör Delfin Vízalatti Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához.

A legújabb térképezés eredménye 1984-ben, a Magyarország barlangtérképei sorozat 5. füzetében jelent meg, amelyet Kalinovits Sándor és Kollár K. Attila szerkesztett. Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című könyvben részletesen ismertetve van a Molnár János-barlang. Az országos barlanglistában szerepel a Budai-hegységben lévő barlang Molnár János-barlang néven, Szent Lukács barlang, Malomtavi-barlang és Langyos-forrásbarlang névváltozatokkal. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató, 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang Molnár János-barlang néven. Az összeállítás szerint a Karszt és Barlangban publikált írások közül 3 foglalkozik a barlanggal.

Az 1987. évi MKBT központi kutatótábor tájékoztatójában van egy ábra, amelyen megfigyelhető, hogy a budai barlangok közül néhány, pl. a Molnár János-barlang mekkora tszf. magasságban helyezkedik el, illetve ezeknek a barlangoknak mekkora a függőleges kiterjedése. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 41. leghosszabb barlangja a 4762/5 barlangkataszteri számú, 414 m hosszú Molnár János-barlang. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang 351 m hosszú. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 61. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja a 4762/5 barlangkataszteri számú, 51,7 m függőleges kiterjedésű Molnár János-barlang. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang nincs benne. A barlang 36,9 m mély és 14,8 m magas.

Az 1989. évi Karszt és Barlangban lévő, Magyarország barlangjai című összeállításban szó van arról, hogy a Budai-hegység egyetlen, jelentősebb kiterjedésű, aktív melegvizes barlangja a Rózsadombon lévő Molnár János-barlang. A barlang légteres felső bejárata már a 19. században ismert volt. Könnyűbúvárok által feltárt, vízalatti szakaszának hossza meghaladja a 400 m-t. A Lukács-fürdőt tápláló forrásbarlang vizében a különböző hőmérsékletű komponensek keverednek. A publikációban lévő 5. ábrán (a szépvölgyi és rózsadombi barlangvidék nagy barlangjainak – illetve a forrásoknak – földrajzi elhelyezkedését szemléltető térkép) be van mutatva a barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott ennek az utóbbi tanulmánynak az angol nyelvű változata (The caves of Hungary). Ebben a tanulmányban Molnár János Cave a barlang neve. Az angol nyelvű tanulmányhoz mellékelve megjelent egy olyan lista, amelyben Magyarország leghosszabb barlangjai vannak felsorolva. A felsorolás szerint a Budai-hegységben fekvő, 414 m hosszú Molnár János-barlang (Molnár János Cave) 1988-ban Magyarország 42. leghosszabb barlangja. (1977-ben a barlang 351 m hosszú volt.)

1990-ben az FTSK Delfin Vízalatti Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. Az 1993. március–áprilisi MKBT Műsorfüzetben megjelent, hogy a KTM Természetvédelmi Hivatal egy plakátsorozat megjelenését tervezte, amelyen a magyarországi fokozottan védett barlangok szerepelnek, és ehhez diákat keresett. Előkészítés alatt állnak a Budai-hegység fokozottan védett barlangjairól és a közeljövőben fokozottan védett barlangjairól készült plakátok, köztük a Molnár János-barlangot ábrázoló is. Ez a barlang is csillaggal lett megjelölve, amely azt jelenti, hogy leginkább erről a barlangról keres fényképet.

1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén, a Budai-hegységben található Molnár János-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Budai-hegység területén lévő Molnár János-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. 2002 novemberében, egy ismeretlen járat megnyílását követően történt egy nagy távlatokat nyitó felfedezés.

A 2003-ban napvilágot látott, Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben lévő barlangismertetés szerint a Molnár János-barlang 420 m hosszú, 55 m függőleges kiterjedésű, 18 m magas, 37 m mély és vízszintes kiterjedése 60×80 m. A könyvben található, Egri Csaba és Nyerges Attila által készített hosszúsági lista szerint a Budai-hegységben lévő és 4762-5 barlangkataszteri számú Molnár János-barlang Magyarország 59. leghosszabb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 420 m hosszú barlang 1977-ben 351 m és 1987-ben 414 m hosszú volt. A könyvben található, Egri Csaba és Nyerges Attila által készített mélységi lista szerint a Budai-hegységben lévő és 4762-5 barlangkataszteri számú Molnár János-barlang Magyarország 67. legmélyebb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 55 m mély barlang 1987-ben 52 m mély volt.

A 2005-ben megjelent, Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Molnár János-barlang (Malom-tó barlangja) a Budai-hegység egyetlen, jelentős hosszban feltárt aktív hévizes barlangja. Fokozottan védett természeti érték. Budapest II. kerületében, a Malom-tónál, 100 és 116 m tszf. magasságban vannak a bejáratai. Felső, száraz bejárata a Malom-tó felett, az alsó pedig a tó vízszintje alatt helyezkedik el. Hasadék jellegű járatai eocén márgában húzódnak. A meleg vizek és a hideg karsztvizek keveredése játszott szerepet kioldódásában. A falakat hévforráscsövek és gömbüstök díszítik, mélyebben fekete, mangános bevonat borítja.

A barlang annak a patikusnak a nevét kapta, aki már 1856-ban bejárta száraz járatait, és a víz kémiai összetételét elemezte. 1953-ban kezdődött el a víz alatti részek feltárása és 1977-re elérte hossza a 420 m-t. Egy ismeretlen járat 2002. novemberi megnyílását követő, és jelenleg is tartó felderítő merülések eredményeként majdnem 3 km hosszú és kb. 62 m mély. A Lukács-fürdő hasznosítja a barlangban fakadó 20–23 °C-os termálvizet. A lezárt barlang megtekintéséhez és a merüléshez engedély kell. Kalinovits Sándor szócikkében meg van említve, hogy Kalinovits Sándor 2002. októbertől napjainkig a Molnár János-barlang víz alatti kutatásának vezetője. A barlang feltárt hossza eléri a 4000 m-t. Plózer István egyik legjelentősebb kutatási területe a Molnár János-barlang volt.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Budai-hegységben található Molnár János-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Budai-hegységben lévő Molnár János-barlang fokozottan védett barlang. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Budai-hegységben elhelyezkedő Molnár János-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Molnár János-barlang a búvároktatásra igénybe vehető barlangok körébe és a látogatási célú barlangi búvármerülésre igénybe vehető barlangok körébe tartozik. Naponta legfeljebb 10 fő használhatja búvároktatásra és látogatási célú barlangi búvármerülésre.

2011. szeptember 21-én egészségügyi okokból Bodony Szilárd kutatóbúvár meghalt egy merülést követően. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Molnár János-barlang (Budai-hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Molnár János-barlang (Budai-hegység) fokozottan védett barlang. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Molnár János-barlang (Budai-hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti. A barlang nem kutatási célú barlangi búvármerülésre igénybe vehető (legfeljebb 50 fő/nap). A látogató búvárok haladását vezetőkötelek hálózata segíti, amelyeket a barlangkutató szakemberek az eddig feltárt járatokban feszítettek ki.

Látogatási statisztika

A Molnár János-barlang látogatóinak száma évenként:

év	2015	2016	2017	2018
látogatók száma	280	1894	1956	2150

További információk

Weboldalak

• A Molnár János-barlang hivatalos facebook oldala
• A világ legnagyobb hévizes barlangján ül Buda, index.hu (magyar)
• Lemerültünk a víz alá a Rózsadomb gyomrában
• Országos Barlangnyilvántartás
• A Molnár János-barlang oldala

Irodalom

• Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2978. o.
• Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. Register (Mutatók). 1931–1945. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (Megjelent 1976-ban.) 8. köt. 195. o.
• Bertalan Károly – Kordos László – Országh György: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1976. július–szeptember. 14. o.
• Dénes György: Társulati kitüntetések. Karszt és Barlang, 2002–2003. 66. o.
• Egri Csaba – Nyerges Attila: 50 méternél mélyebb barlangjaink. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 18. o. ISBN 963-9358-96-7
• Egri Csaba – Nyerges Attila: 200 méternél hosszabb barlangjaink. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 16. o. ISBN 963-9358-96-7
• Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64208. o.
• Fazekas Sándor: A földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete. Magyar Közlöny, 2015. október 26. (158. sz.) 20921. o.
• Fleck Nóra – Vid Ödön: A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatban 1982. december 31-én nyilvántartott csoportok. Karszt és Barlang, 1982. 2. félév. 128. o.
• Gazdag László: Figyelem! MKBT Műsorfüzet, 1990. szeptember–október. 14. o.
• Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6369. o.
• Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről... Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6374. o.
• Gonda György: Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése. Magyar Közlöny, 1982. március 15. (14. sz.) 199. o.
• Groma Klára: A barlangok, mint „ex lege” védett területek megóvásának és bemutatásának lehetőségei a budai termálkarszt példáján. Kézirat. Budapest, 2011. 2., 20., 30., 35., 37., 43., 44., 57., 62., 70., 74., 75., 76., 77–85. oldalak és az 1. sz. mellékletben 1 o. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Holly István: Malomtavi barlang. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1960. január–február. 42–44. o.
• Kalinovits Sándor: Molnár János-barlang. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 260–263. o. ISBN 963-9358-96-7 (A könyvben említett 1872-ben megjelent Molnár János írás valószínűleg nem létezik, vagy elírás történt.)
• Kordos László: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai 1975. december 31. és 1977. december 31. között. Karszt és Barlang, 1977. 1–2. félév. 48., 53. o.
• Kordos László: Magyarország legmélyebb és leghosszabb barlangjai. MKBT Meghívó, 1978. május. 23. o.
• Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1980. 1. félév. 45. o.
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 25., 251., 262–266., 277., 292. o.
• KTM-TvH Barlangtani Intézet: Felhívás. MKBT Műsorfüzet, 1993. március–április. 13. o.
• Molnár János: A hévvizek Buda környékén. Pest, 1869. Öt táblázattal. Mathem. és természettud. Közlemények VIII. 3.
• Mozsáry Gábor: Föld alatti vizek mélyén. (Búvár-barlangkutató kalandozások Kárpát-medencei barlangokban). Ráció Kiadó, 2002. ISBN 963-8627-20-4
• Nagy István: Az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről és hasznosításáról. Magyar Közlöny, 2021. április 9. (61. sz.) 2338., 2344. o.
• Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, Kornétás Kiadó, 2005. 227., 321–322., 362. o. ISBN 963-9353-39-6
• Pápa Miklós – Dénes György: Budai-hegység útikalauz. Sport, Budapest, 1982. 246. oldal ISBN 963 253 300 3
• Papp Ferenc: Budapest meleg gyógyforrásai. Budapest, 1942.
• Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2007. január 22. (6. sz.) 212., 215. o.
• Rehák András Miklós: Csepegővizek vizsgálata a Molnár János-barlangban. Karsztfejlődés, 2018. (23. köt.) 237–248. o.
• Székely Kinga: A Karszt és Barlangban 1961-től 1985-ig megjelent cikkek bibliográfiája. Karszt és Barlang, 1986. 1. félév. 82. o.
• Takácsné Bolner Katalin: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai az 1987. december 31-i állapot szerint. Karszt és Barlang, 1987. 1–2. félév. 53., 56. o.
• Takácsné Bolner Katalin – Eszterhás István – Juhász Márton – Kraus Sándor: The caves of Hungary. Karszt és Barlang, 1989. (Special Issue) 23., 24., 29. o.
• Takácsné Bolner Katalin – Juhász Márton – Kraus Sándor: Magyarország barlangjai. Karszt és Barlang, 1989. 1–2. félév. 57., 57–58. o.
• Takácsné Bolner Katalin: A Cholnoky Jenő Karszt- és Barlangkutatási Pályázat eredménye. MKBT Tájékoztató, 2017. november–december. 7. o.
• Tamás Ferenc: A Buda-pilisi hegyek kevéssé ismert barlangjairól. Földtani Értesítő, 1948. (13. évf.) 1–4. sz. 55., 56. o.
• Tinn József: Miért megyünk le oda? MKBT Tájékoztató, 2017. november–december. 5. o.
• Turi-Kovács Béla: A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendelete. Magyar Közlöny, 2001. május 9. (53. sz.) 3487. o.
• Vitéz András – Pap Miklós szerk.: Budapest. Budapest, 1961. 26. o.
• –: Tájékoztatásul közöljük a Társulat tagságával... MKBT Meghívó, 1976. július–szeptember. 10. o.
• –: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1977. november. 23. o.
• –: Felhívjuk a tagság figyelmét, hogy 1982. július 1-jével új természetvédelmi jogszabályok léptek életbe. MKBT Műsorfüzet, 1982. szeptember–október. 17. o.
• Tábori tájékoztató, Budapest, 1987, A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat kiadványa. 14. o.
• Idegenforgalmi és turista barlangjaink 2015–16. évi látogatottsága, Karszt és Barlang, 2015–2016, 67. o.
• Idegenforgalmi és turista barlangjaink 2017–18. évi látogatottsága, Karszt és Barlang, 2017–2018, 76. o.
• Gyurka Zsolt: Molnár János-barlang. In: Slíz György: Felfedezések a föld alatt. Magyarország új barlangjai 2003–2013. Budapest, 2014. 50., 60–79. oldal és egy fénykép a hátsó borítón ISBN 9789630884730
• Plózer István: A malom-tavi Molnár János-barlang vízalatti járatainak kutatása. Karszt és Barlang, 1972. 1–2. félév. 13–16. o.