Nîmes

	Nîmes
	Az amfiteátrum
; Nîmes címere	; Nîmes zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Franciaország
Régió	Okcitánia
Megye	Gard
Polgármester	Jean-Paul Fournier (2014–2020)
INSEE-kód	30189
Irányítószám	30000, 30900
Körzethívószám	466
Testvérvárosok	Lista Braunschweig (1962. március – ); Frankfurt (Oder) (1976–); Prága (1967–); Preston (1955–); Verona (1960–); Salamanca; Risón Lecijón (1986–); Meknesz (2005–); Fresno; Plasencia; Córdoba (2013. szeptember – ); Fort Worth (2019–);
	Népesség
Teljes népesség	148 104 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	897 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	21–215 m
Terület	161.85 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 43° 50′ 18″, k. h. 4° 21′ 35″43.838333°N 4.359722°EKoordináták: é. sz. 43° 50′ 18″, k. h. 4° 21′ 35″43.838333°N 4.359722°E
	Nîmes weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Nîmes témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Nîmes (Okcitán nyelv provanszál dialektusában: Nimes) nagyváros Franciaország déli részén. Okcitánia régió Gard megyéjének székhelye (prefektúra). Franciaország Rómájának is nevezik, köszönhetően az ókorból megmaradt számos műemléknek. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli.

Története

Az óváros légifotója

Église St.-Paul

A római hódítások idején már jelentős város volt, az itt élő voluscusok népe által szentnek tartott forrás mentén több település is volt. Az első római telepesek az egyiptomi hadjáratok veteránjai voltak. A városban ugyanis olyan jelképeket találtak, amelyek leláncolt krokodilt ábrázoltak, s még az itt vert pénzen is ez volt látható, márpedig ez a Krisztus születése előtt néhány évtizeddel megvívott egyiptomi hadjáratok jelképe volt, s ma a város címerében is szerepel, egy pálmafával együtt.

A római város igen gyorsan fejlődött. Fallal vették körül, szabályos terv alapján építkeztek, hatalmas amfiteátrumot, számos templomot, középületeket emeltek. Hatalmas vízvezeték hozta ide a hegyek közül a vizet, s a város lakosainak a száma meghaladta a 20000-et. Ókori nevén Nemausus Hadrianus császár uralkodása idején tovább gyarapodott. A római birodalom széthullása, a barbárok támadása azonban súlyos károkat okozott. A vizigótok, majd a szaracénok például várrá alakították át az amfiteátrumot, leromboltak sok építményt. A 10. század végére ismét éledezni kezdett a város, de a 13. században lakói az albigensekhez csatlakoztak, és városukat a hadjárat vezére, IV. Simon de Montfort elfoglalta, igaz áldozatok nélkül.

Három évszázaddal később viszont a vallásháborúk viselték meg a várost. A lakosság nagy része csatlakozott a hugenottákhoz, akik jóval az emlékezetes Szent Bertalan éj előtt 200 katolikust, főleg papokat, szerzeteseket mészároltak le 1567 szeptemberében, Szent Mihály napján. Következett a megtorlás, a háborúk korszaka, s még a forradalom idején is a vallás osztotta meg a város lakóit: a katolikusok royalisták voltak, a protestánsok a forradalom hívei.

Nîmes mégis fejlődött, gazdaságilag a környező vidék központja lett, kialakult ipara s kulturális téren is jelentős szerepe volt, már 1682-ben létrejött a helyi művészeti és tudományos akadémia. A 19. század közepe óta pedig a város a dél-franciaországi bikaviadalok központja. A Feria, a pünkösd napjaiban sorra kerülő idénynyitó viadal hatalmas ünnep, az őszi Corrida nem kevésbé, ezekre turisták ezrei sereglenek a városba.

Demográfia

Év	Lakosság
1881	63 552
1891	71 623
1901	80 605
1911	80 437
1921	82 774
1931	89 213
1936	93 736
1954	89 107

Év	Lakosság
1962	99 775
1968	123 292
1975	127 933
1982	124 220
1990	128 471
1999	133 406
2006	144 092

Látnivalók

Arénes – a régi római amfiteátrum, ez a legépebben fennmaradt az országban, az i. e. 1. században épült, kívülről több szintben elrendezett, dór oszlopokkal szegélyezett hatvan árkád övezi. Az épület belsejében a lépcsőzetes nézőtér 34 lépcsősorán 24 000 nézőnek van hely. A küzdőteret nem vette körül magasabb védfal, vagyis minden bizonnyal itt inkább csak gladiátorok küzdöttek egymással, állatviadalokra nem került sor, az arénában rendeztek még kocsiversenyeket, és mivel a küzdőteret vízzel is fel lehetett tölteni, vízi játékokat is. A négy bejárata előtt a régészek falak maradványait tárták fel, ezek közül egyes falrészletek a római városfal maradványai, de a többi későbbi eredetű, amikor várrá alakították át védfalak építettek elé és a boltíveket is befalazták. Később lakásokat alakítottak ki, s ezeket csak az 1900-as évek végén számolták fel. A 19. század közepén rendeztek itt bikaviadalokat először. Napjainkban itt is tartanak operaelőadásokat, éppúgy, mint az olaszországi Verona arénájában. Mivel 1988 óta télire befedik, egész éven át hasznosítani tudják.
Esplanade de Gaulle – egy nagy kiterjedésű park, ennek közepén áll a Fontaine Pradier, a város egyik múlt századi emléke, amelyben a Rhone, a Gardon jelképes figurája és több más szimbolikus figura veszi körül a várost jelképező nőalakot.
Église St.-Paul – a 19. században emelt templom.

Maison Carrée

Maison Carrée – Augustus császár idejéből származó templom, a téglalap alakú épület 26 méter hosszú, 15 méter széles és 17 méter magas. Lépcső vezet fel a 30 korinthoszi oszloppal övezett épülethez, tíz oszlop veszi körül a nyitott előcsarnokot, a többi oldalt és hátul övezi a fallal elhatárolt belső templomot, amelybe széles kapun át lehet belépni. A napjainkig épen maradt templom, a birodalom bukása után volt katolikus és protestáns templom, közhivatal, magánlakás, egy időben még istállónak is használták, s volt olyan terv, hogy lebontják és Versailles-ba szállítják. 1816-ban viszont műemlékké nyilvánították, és helyreállították. Ma itt van a Musée des Antiques, ahol a régészeti feltárások legértékesebb leleteit állították ki, például egy nagyméretűm Apollón-szobrot.
Carré des Arts – az 1990-es években felépült üvegpalota. Norman Foster brit építőművész alkotás. Az épületben modern képzőművészeti kiállítótermet és könyvtárat rendeztek be.
Jardin de la fontaine – egy park, amely a Nemau-forrás körül jött létre, a rómaiak előtti időkben itt élők szent helyként tisztelt forrás a birodalom idején a város egyik jelentős vízforrása, a régészeti feltárások római fürdőt is találtak a közelben. Ugyancsak a parkban található a Temple de Diane, ami egy a 2. században épült templomrom.
Tour Magne – a Mont Cavalier dombon álló, 34 méter magas torony, amely a római várost védelmező erődrendszerhez tartozott, több mint 30 bástyatornya volt.
Castellum – egy, a város vízellátását szabályozó hatalmas kör alakú medence. A római időkből származó építményhez futott be az a római vízvezeték, amely 50 kilométer távolságról szállította a napi 20000 köbméternyi vizet. Ebből a medencéből osztották el az ivóvizet a városnegyedek között, ahova 40 centiméter átmérőjű, ólomból készült csővezetéken jutott el.
Nîmes fellegvára – 1687-ben építették, hogy a királyi helyőrség felügyelet alatt tarthassa onnan a túlnyomórészt protestáns város lakóit.
Porte d’Auguste – a római városfal hatalmas kapuja.
Cathédrale Notre-Dame et St-Castor – a 12. századi templomot az idők folyamán többször jelentősen átalakították.
Musée du Vieux Nîmes – a püspöki palotában helyet kapó városi múzeum.