NMDA
| N-metil-d-aszparaginsav | |||
 Az N-metil-aszparaginsav szerkezeti képlete | |||
 Az N-metil-aszparaginsav pálcikamodellje | |||
 Az N-metil-aszparaginsav kalottamodellje | |||
| IUPAC-név | (2R)-2-(metilamino)butándisav[1] | ||
| Más nevek | N-metilaszpartát; N-metil-d-aszpartát | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| Rövidítés | NMDA | ||
| CAS-szám | 6384-92-5 | ||
| PubChem | 22880 | ||
| ChemSpider | 21436 | ||
| KEGG | C12269 | ||
| MeSH | N-Methylaspartate | ||
| ChEBI | 31882 | ||
| RTECS szám | CI9457000 | ||
| |||
| InChIKey | HOKKHZGPKSLGJE-GSVOUGTGSA-N | ||
| Beilstein | 1724431 | ||
| ChEMBL | 291278 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C5H9NO4 | ||
| Moláris tömeg | 147,13 g/mol | ||
| Megjelenés | fehér, átlátszatlan kristályok | ||
| Szag | szagtalan | ||
| Olvadáspont | 189–190 °C | ||
| Savasság (pKa) | 2,206 | ||
| Lúgosság (pKb) | 11,791 | ||
| Megoszlási hányados | 1,39 | ||
| Veszélyek | |||
| S mondatok | S22, S24/25 | ||
| LD50 | 137 mg kg−1 (intraperitoneális, egér) | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Rokon aminosav-származékok | szarkozin dimetilglicin béta-metilamin-d-alanin | ||
| Rokon vegyületek | dimetilacetamid | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
Az N-metil-d-aszparaginsav vagy N-metil-d-aszparaginát (NMDA) aminosav-származék, amely szelektív agonistaként hat az NMDA receptoron, ezzel utánozva a glutamát nevű neurotranszmitter hatását. A glutamáttal ellentétben az NMDA csak az NMDA-receptorhoz kötődik és nincs hatással más glutamát receptorokra (AMPA és kainát). Az NMDA receptorok túlzott aktivitásba lépnek alkohol megvonás esetén, ezzel nyugtalanságot és esetenként epilepsziás rohamokat okozva.
Biológiai funkció
szerkesztés
Vízoldékony szintetikus vegyület, a szervezetben nem termelődik. Először az 1960-as években szintetizálták. Excitotoxin (túlizgatás által megöli az idegsejteket), a viselkedési idegtudományi kutatásokban ezt a tulajdonságát használják ki. Ennek a technikának az alkalmazásával történő vizsgálatokat „lézió kutatásoknak” nevezik. A kutatók NMDA-t alkalmaznak bizonyos agyi vagy gerincvelői szöveteken – ezzel sérülést okozva –, majd megfigyelik a vizsgálandó viselkedés változását. Ha a viselkedés sérül, az azt sugallja, hogy az elpusztult szövet része volt annak az agyterületnek, amely jelentős mértékben hozzájárul a viselkedés normális megjelenéséhez.
A kisebb mennyiségben alkalmazott NMDA azonban nem idegméreg. Az NMDA receptor egészséges működése lehetővé teszi az egyénnek a stimuláló ingerekre való reakciót az NMDA receptor, a glutamát és a dopamin együttműködésével.
Ezért a glutamát hatását az NMDA receptorokon specifikusan lehet vizsgálni kis mennyiségű NMDA bejuttatásával egy bizonyos agyterületbe: például az agytörzsi NMDA injekció akaratlan mozgásokat vált ki macskáknál és patkányoknál.
AZ NMDA receptor stimuláció mechanizmusa egy specifikus agonista-kötődés az NR2 alegységhez, majd egy nem-specifikus kation csatorna nyitása, ami lehetővé teszi a Ca2+ és a Na+ ionok bejutását a sejtbe, és a K+ ionok kijutását a sejtből. Az NMDA receptor aktivációja izgató posztszinaptikus potenciált (EPSP) hoz létre, ami szintén növeli a Ca2+ koncentrációját a sejtben. A Ca2+ viszont második hírvivőként működik több különböző jelátviteli útvonalon.[2][3][4][5] Ezt a folyamatot számos endogén és exogén vegyület szabályozza, és kulcsfontosságú szerepet játszik egy sor élettani (például memória) és patológiás folyamatban (például excitotoxicitás).
Antagonisták
szerkesztés
Példák az NMDA-receptor antagonistákra: APV, amantadin, dextrometorfán (DXM), ketamin, tiletamin, fenciklidin (PCP), riluzol, memantin és kinurénsav – utóbbi az egyetlen ismert endogén antagonista.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ N-Methylaspartate - Compound Summary. PubChem Compound. National Center for Biotechnology Information, 2005. június 24. (Hozzáférés: 2012. január 9.)
- ↑ Dingledine, R (1999. március 1.). „The glutamate receptor ion channels”. Pharmacol Rev. 51 (1), 7–61. o. PMID 10049997.
- ↑ Liu, Y (2000. október 1.). „Recent development in NMDA receptors”. Chin Med J (Engl) 113 (10), 948–56. o. PMID 11775847.
- ↑ Cull-Candy, S (2001. június 1.). „NMDA receptor subunits: diversity, development and disease”. Current Opinion in Neurobiology 11 (3), 327–35. o. DOI:10.1016/S0959-4388(00)00215-4. PMID 11399431.
- ↑ Paoletti, P (2007. február 1.). „NMDA receptor subunits: function and pharmacology”. Current Opinion in Pharmacology 7 (1), 39–47. o. DOI:10.1016/j.coph.2006.08.011. PMID 17088105.
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a N-Methyl-D-aspartic acid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.