Nagybajom

Nagybajom város Somogy vármegyében, a Kaposvári járásban.

Nagybajom
Római katolikus templom
Nagybajom címere Nagybajom zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Vármegye	Somogy
Járás	Kaposvári
Jogállás	város
Polgármester	Pirka Mátyás (független)
Irányítószám	7561
Körzethívószám	82
Testvértelepülései	Lista Schortens
Népesség
Teljes népesség	3176 fő (2024. jan. 1.)
Népsűrűség	30,62 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	108,06 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 23′ 57″, k. h. 17° 30′ 29″46.399180555556, 17.507930555556
Nagybajom Pozíció Somogy vármegye térképén
Nagybajom weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagybajom témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

A vármegye középső részén fekszik, a Balatontól és a Drávától szinte pontosan ugyanolyan távol, Kaposvártól 25 kilométerre nyugatra.

A közvetlenül határos települések: észak felől Libickozma, északkelet felől Somogyfajsz és Újvárfalva, kelet felől Somogysárd és Pálmajor, délkelet felől Kiskorpád, dél felől Jákó, délnyugat felől Kutas, nyugat felől Böhönye, északnyugat felől pedig Mesztegnyő.

Megközelítése

Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a Dunaföldvár-Kaposvár-Nagykanizsa közti 61-es főút, ezen érhető el keleti és nyugati irányból is. A környék jelentősebb települései közül Kadarkúttal a 6618-as út, Nagyatád vonzáskörzetével (Láboddal) pedig a 6619-es út köti össze. Külterületének keleti részét egy-egy aránylag rövid szakaszon érinti a Somogysárd-Újvárfalva közti 67 117-es út és a 67 132-es számú pálmajori bekötőút is.

Közelében halad el a MÁV 41-es számú Dombóvár–Gyékényes-vasútvonala, melynek egyik megállási pontja Nagybajom elnevezését is a nevében viseli (Jákó-Nagybajom vasútállomás), de közigazgatásilag az állomás Jákó területén – belterületének északi szélén – található, Nagybajomtól körülbelül 6 kilométerre délre, a 6618-as út vasúti keresztezésétől nem messze keleti irányban.

Nevének eredete

Neve az Árpád-kori Baj, Baján névből származik melynek jelentése „gazdag”.

Története

Nagybajom Árpád-kori település, nevét már 1197-ben említették a zselicszentjakabi apátság birtokösszeírásában. Nevét 1297-ben Boyon, 1357-ben Boyun alakban említették az oklevelekben. Az 1332-1337 között a pápai tizedjegyzék is említette, tehát ekkor már plébániája is volt. 1434-1435-ben a Nagymartoni (Fraknói) grófok voltak birtokosai, 1440-ben mindkét Bayont Erzsébet királyné, mint az utód nélkül elhalt Bajoni Imre birtokát, Zagorhidai Tárnok Demeternek adományozta. 1466-1483 között Korotnai János birtoka volt, 1536-ban Bajomi László és János, Ipoltfy János és Wárday Tamás mester, 1550-ben Wárday Zsigmond, Magyar Bálint és Horváth Péter, 1583-ban Lengyel Lőrinc, 1598-1599-ben Koroknay János, Horváth Ferenc és Bucsányi Farkas voltak a földesurai. 1660-ban a pannonhalmi dézsmaváltságjegyzékben a Koroknay és a Topos családok birtoka, 1699-ben pedig már Sárközy János is birtokos volt itt. 1703-1715 között a Koroknay család volt a földesura, de e családon kívül, 1717 táján a Malik, a Beke, a Szelestey, a Bátsmegyei, a Jámbor, a Szily, a Kovács és a Csanády családoknak is voltak itt birtokrészeik. 1721-ben Bajom negyedrészét, Koroknya-, Lencsen- és Lók-pusztákkal együtt, gróf Rindsmaul Zsigmond nyerte adományul, akitől 1723-ban Sárközy János vásárolta meg, és még ugyanez évben a lerombolt Koroknya várához tartozó összes birtokokat Nagy- és Kisbajomban megvásárolta és 1724-ben nejével együtt adományt nyert Szent-Ivánra (a későbbi Kiskorpád egy része) és Nagybajomban a Csanády Ferenc-féle részbirtokra is, majd 1726-ban már az említett egész birtok Sárközy Jánosé lett. 1776-ban Sárközy Antal, Sáry Pál, Somssich Antal, Festetics Lajos, Paiss Boldizsár, Boronkay György, a Pálffy-örökösök, a Marton család, Sárközy Gábor, Ferencz, Juliánna, János, József és László, Gombay András, Sári Péter, Kultsár János, Szily Ádám, a Bakó, a Horváth, a Márffy és más családok voltak itt birtokosok, az 1900-as évek elején pedig gróf Festetics Pál, Felsőbükki Nagy György, Igmándy Aladár, Sárközy Jenő és Imre, Pataky Vince, Csorba Ferenc és Sárdi Somssich Miklós volt itt a nagyobb birtokos, mindegyik csinos úrilakkal.

Az 1760-as években itt töltötte gyermekkorát Virág Benedek költő és történetíró, itt élt két évig (1798-1799) Sárközy István vendégeként, Csokonai Vitéz Mihály és ide vonult, 1707-1812 között, élete alkonyán Pálóczi Horváth Ádám, a költő, akinek Sárközy Jusztina volt a neje. Ugyancsak 1734-ben Sárközy Jánosnál fordult meg vendégségben Bél Mátyás is.

A római katolikusok ősi templomát a reformátusok elfoglalták ugyan, de 1717-ben visszavették tőlük. 1717 után azonban új templom épült. A mostani református templomot 1792-ben emelték. A református temetőben kisebb, törökvilágbeli palánk sáncai ma is láthatók. Ugyancsak a község közelében állt egykor Koroknya (Korokna) vára, melynek sáncai szintén láthatók.

1800. november 11-én a községet egy fellázadt önkéntescsapat feldúlta, amely akkor a fél vármegyét végigpusztította. 1855-ben nagy kolerajárvány pusztított itt, ekkor körülbelül 200-300-an haltak el.

A század közepéig Nagybajom falunak számított és 1859-ben 2-3 ezer fős mezőváros lett. 1870-ben 4000 lakójával a vármegye harmadik legnépesebb települése volt. A gazdasági és társadalmi erő bizonyítéka az is, hogy három különböző vallási felekezet, a katolikus, a református és az izraelita külön elemi iskolát tartott fenn.

A „nagy vasútépítések” idején Nagybajomot elkerülte a fejlődést hozó vasút vonala. A vasútépítések révén differenciálódás indult meg az állomással rendelkező és azzal nem rendelkező települések között. Nagybajom lemaradása tehát főként a kor gazdasági-társadalmi fejlődése szempontjából húzóerőnek számító vasút hiányának tudható be.

Nagybajom az újkorra Somogy vármegye messze legnagyobb határú településévé vált. A település kedvező földrajzi helyzete azonban jelentős károkat okozott a történelem során, hiszen a háborúk idején vonuló hadak útjába esett, pusztította török és tatár egyaránt. A második világháború idején a Dunántúli hadmozdulatok révén súlyos emberáldozatot követelő csaták helyszíneként tartják számon ma is, itt húzódott a német frontvonal. A szovjet megszállás után a község újjáépítése fokozatosan történt. 1958-ban teljes erővel megindult a községfejlesztés. 1969. július 1-jével a szomszédos Jákó községgel Községi Közös Tanács néven közös tanácsot alakított, 1970. július 1-jén ismét nagyközségi rangra emelkedett. 1990. szeptember 30-án létrejött Nagybajom Nagyközség Önkormányzata. Jákó község különválása önálló önkormányzatot hoz létre. 1993. január 1-jén Pálmajor települési rész önálló önkormányzatot hozott létre, körjegyzőségileg továbbra is Nagybajomhoz tartozóan. A rendszerváltást követően az önkormányzatiság és a közvélemény aktivitása felerősítette a várossá nyilvánítás kérdéskörét. Nagybajom a helyi képviselő-testület kezdeményezésére 2001. július 1-jétől ismételten városi rangot kapott.

Egykor a településhez tartoztak a következő lakott helyek is: Balaskó-puszta, Csikota-puszta, Felsőkak-puszta, Homok puszta, Koroknya puszta, Nagybagod puszta, Lók puszta, Lekcsen puszta is.

Felsőkak

Felsőkak puszta 1423-ban a Bő nemzetségből származó Laki Thúz, Létai, Kölkedi Messer és a Kürtösi családok birtoka volt. 1449-ben a Laki Thúz, a Létai és a Szecsényi családok birtoka. 1500-ban Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét iktatták birtokába. 1549-ben Butsányi Korláthkőy Anna birtoka lett, 1550-ben pedig már Alya Mátyás birtokaként volt feltüntetve. 1726-ban Sárközy János, 1733-ban a Koroknay család birtoka volt.

Homok puszta

Homok puszta neve már 1332-1337-ben szerepelt a pápai tizedjegyzékben, ekkor már plébániája is volt.

Koroknya

Koroknya puszta a Győr nemzetség birtoka volt. A nemzetség tagjainak 1346. évi birtokmegosztásakor Dersfi Miklós birtoka lett. A 15. században a Koroknyai (Korotnai, Koroknai) családé volt. 1510-ben már fennállt a Koroknyaiak vára is, melyet 1555-ben Tujgon budai basa foglalt el. 1543-ban a jobbágyfalu még megvolt, valószínűleg az 1555. évi ostrom alkalmával pusztult el.

Nagybalogd

Nagybalogd puszta eredetileg a Gutkeled nemzetség birtoka volt. 1349-ben a Gutkeled nemzetségbeli Felső-Lendvai II. Miklós fiai, Amadé és János, e helységet a Szent-Trinitás és Kakonya nevű birtokokkal akarták elcserélni. 1466-1483 között Korotnai János birtoka, 1660-ban pedig a Koroknay és a Topos, 1703-ban a Koroknay család, 1726-ban pedig Sárközy János birtoka volt.

Lók

Lók puszta már 1332-1337-ben szerepelt a pápai tizedjegyzékben is. 1466-1488 között és 1703-1715 között a Koroknay család birtoka volt. 1726-ban Sárközy János, 1733-ban pedig ismét a Koroknayak birtoka volt.

Nemcsény

Lencsen puszta a középkorban Nemcsény néven falu volt, neve már 1332-1337-ben szerepelt a pápai tizedjegyzékben is, tehát ekkor már egyházas hely volt. A Győr nemzetség ősi birtoka volt, amely a nemzetség tagjainak 1346 évi osztozkodásakor az e nemzetségből származó Szerdahelyi Dersfi Péter birtokába került. 1550-ben Alya Mátyás és Székely Lukács voltak birtokosai. 1703 előtt már csak puszta, és a Koroknay család birtokában volt, 1726-ban pedig Sárközy János birtokának írták, 1733-ban azonban már ismét a Koroknay családé volt.

Idetartoztak még: Setétkerék-, Agáczás-, Alsókak-, Égettakol-, Fehértó-, Földhíd-, Kis-, Madársára-, Sápa- és Újház puszták, Pál-major és Sáritag is. Itt feküdt egykor Csikota falu is, melynek helye és templomának nyomai az 1900-as évek elején is látható volt még.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1992: Csik László (független)
• 1992–1994: Ács Attila (független)
• 1994–1998: Ács Attila (független)
• 1998–2002: Ács Attila (független)
• 2002–2006: Ács Attila (független)
• 2006–2010: Czeferner Józsefné (független)
• 2010–2014: Czeferner Józsefné (független)
• 2014–2019: Czeferner Józsefné (Fidesz-KDNP)
• 2019–2024: Pirka Mátyás (független)
• 2024– : Pirka Mátyás (független)

A településen 1992. december 20-án időközi polgármester-választás (és képviselő-testületi választás) zajlott.

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között

Lakosok száma	3288	3270	3288	3350	3118	3208	3176
	2013	2014	2015	2021	2022	2023	2024

Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,4%-a magyarnak, 7,6% cigánynak, 0,4% németnek, 0,2% ukránnak mondta magát (10,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 58,6%, református 9,4%, evangélikus 0,5%, görögkatolikus 0,1%, felekezet nélküli 9,8% (20,5% nem nyilatkozott).

2022-ben a lakosság 85,2%-a vallotta magát magyarnak, 5,9% cigánynak, 0,3% németnek, 0,1% horvátnak, 0,1% ukránnak, 1,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (14,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 39,2% volt római katolikus, 8,3% református, 0,4% evangélikus, 0,1% görög katolikus, 0,8% egyéb keresztény, 1,1% egyéb katolikus, 10,4% felekezeten kívüli (39,6% nem válaszolt).

Nevezetességei

• A városban évente mintegy harminc gólyapár költ. Nagybajom 1996-ban elnyerte az Európai gólyafalu címet, amely a település 2001. július 1-jén történt várossá avatása után A gólyák városa névre változott. 2008-ban Nagybajom rendezte az Európai Gólyástelepülések Hálózatának 5. találkozóját.

• Sárközy-kúria

• Jézus Szíve Római Katolikus Plébánia a 15. században alapították. A török pusztítást követően a 17. században ismét felállították. Anyakönyveit 1717-től vezetik rendszeresen. Jelentős felújítás a templomban 1904-ben történt. Ekkor a templom szép színes ablakokat kapott, és a bútorzat is kicserélődött. Megújult a főoltár, mellékoltárok készültek.

• Református Egyházközség Története 1542-re nyúlik vissza, amikor az első törökdúlás után a faluba visszatérő lakosságot protestáns prédikátor látogatta meg. Szavai és igehirdetése halló fülekre és szívekre talált: az ő munkássága révén jött létre Nagybajomban a Református Egyházközség. 1542-től kezdve zavartalan egyházi élet folyt a Rákóczi-szabadságharc végéig, sikerült bevezetni az önkormányzatiságot (presbiteri rendszer) és az iskolai oktatást is. Az első tanító Nagybajomban Szalánki Pál volt. Az ellenreformáció minden lehetőséget megszüntetett, a reformátusoknak vallásuk gyakorlására csak a Türelmi Rendelet után nyílt újra lehetősége. 1780-1820 között építették fel a templomot, majd a lelkészlakást és végül az iskolát kántortanítói lakással együtt. Sajnos mára ezekből az épületekből csak a templom homlokzati fala maradt fenn. 1852-ben tűzvész következtében leégett az iskola, de a következő évben a régi iskola helyén már új iskola várta a tanulni vágyó diákokat. A kántortanítói lakás is ebben az évben újult meg. A második világháborúig zökkenőmentes volt a vallásgyakorlás. A háborúban visszavonuló német csapatok felrobbantották a templomot, amit nagy áldozatok árán sikerült újjáépíteni egyszerűsített formában 1948-ra. 1950. július 3-án az iskola épületét és a szolgálati lakást államosították. 1991-ben a presbitérium visszakérte a volt ingatlanjait, melyeket 1993-ban meg is kapott a helyi önkormányzattól.

Nagybajomhoz köthető nevezetes személyek

• Virág Benedek az 1750-es években itt töltötte gyermekkorát.
• Pálóczi Horváth Ádám 1793-1812 között itt élt és alkotott.
• Csokonai Vitéz Mihály 1798-1799-ben itt vendégeskedett Sárközy Istvánnál. Környékbeli vendégeskedéséről részletesen ír Répay Lajos a Somogyi kázus című verséhez kapcsolódóan.[1]
• Tenczer Pál 1836 – Budapest, 1905) politikus, hírlapíró, lapszerkesztő itt született.
• Sárközy Imre mérnök a Balatoni Nagyberek Lecsapoló, a Sió-csatorna, a Kapos vízi és Marótvölgyi vízszabályozó társulat egykori mérnöke, illetve igazgatója itt született 1869. április 15-én.
• Gyergyai Albert (1893-1981) irodalomtörténész, író, legkiválóbb műfordítóink egyike Nagybajom neves szülötte.

Díszpolgárok

• Boross Péter, politikus, Magyarország miniszterelnöke
• Gyergyai Albert, Baumgarten-díjas, Francia becsületrendet elnyert irodalomtörténész, egyetemi tanár, író, műfordító
• Tibol László (1940-2002), festőművész, tanár, megyei szakfelügyelő,
• Horváth Éva (könyvtáros)
• Dr. Sáringer Gyula (1928-2009), akadémikus, volt országgyűlési képviselő
• Dr. Csányi Sándor (bankár)

Források

• Mikóczi Alajos–Solymosi László: Nagybajom története; előszó Gyergyai Albert; Nagybajom nagyközségi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága, Kaposvár, 1979
• Borovszky Samu: Somogy vármegye

További információk

• Nagybajom város honlapja
• Nagybajom linkgyűjtemény
• Nagybajom Figyelő
• Dóber Viktor: Somogysárd és Nagybajom egyházi és világi története a középkortól 1920-ig, 1-2.; magánkiadás, Somogysárd, 1997
• Sáringer Gyula: A Somogy megyei Nagybajomból elhurcolt levente háborús élményei, 1944–1945; szerzői, Keszthely, 2004
• 50 év a nagybajomi Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola történetéből, 1955–2005; szerk. Horváth Gábor, Roth Erik; Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola, Nagybajom, 2005
• Ballér Jánosné–Marics Csaba: Egy nagybajomi utca története. A kereskedők utcája, a századelőtől napjainkig, magánkiadás, Nagybajom, 2007
• Ballér Jánosné–Marics Csaba: Puszták népe című kiállítás bővített kiadványa. Nagybajomhoz tartozó puszták és lakóinak élete képekben; magánkiadás, Nagybajom, 2007
• Marics Csaba: Nagybajomi Önkéntes Tűzoltó Egyesület 120 éve, 1888–2008; Tűzoltó Egyesület, Nagybajom, 2008
• Ballér Jánosné–Marics Csaba: Pálóczi Horváth Ádám Művelődési Otthon fél évszázada; Marics Csaba, Nagybajom, 2010
• Villanások 100 év sporttörténetében. A Nagybajomi AC jubileumi évfordulójára; szerk. Nagy Erika; NAC–Önkormányzat, Nagybajom, 2014
• A Kolping iskolák évkönyve. A Szekszárdi Kolping Iskola alapításának 25. és a Nagybajomi Kolping Iskola alapításának 10. évfordulójára; Szekszárdi Kolping Katolikus Ált. Isk., Szakképző Isk., és Művészeti Iskola–Nagybajomi Kolping Katolikus Szakképző Iskola és Kollégium, Szekszárd–Nagybajom, 2016
• Lőrincz Sándor: Nagybajom; Kairosz, Bp., 2018 (Féltett kishazák)