Wikipédia

Orsova

város Romániában, Mehedinți megyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. augusztus 28.

Orsova (románul Orșova, egykor Rușava, németül: Orschowa, szerbül Оршава vagy Ryшава, csehül: Oršava) municípium (megyei jogú város) Romániában, Mehedinți megyében.

Orsova (Orșova, Orschowa)
Orsova télen
Orsova télen
Orsova címere
Orsova címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióDélnyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMehedinți
Rangmunicípium
KözségközpontOrșova
PolgármesterStoica Marius (PSD)
Irányítószám225200
Körzethívószám(+40) 02 52
SIRUTA-kód110063
Népesség
Népesség8506 fő (2021. dec. 1.)[1]
Magyar lakosság14 (0%, 2021)[2]
Népsűrűség191 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság110–130 m
Terület54,67 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 43′ 31″, k. h. 22° 23′ 46″44.725278°N 22.396111°EKoordináták: é. sz. 44° 43′ 31″, k. h. 22° 23′ 46″44.725278°N 22.396111°E
Orsova weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Orsova témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
A római katolikus templom
Ó- és Újorsova környéke az 1788-as harcok idején
Az egykori Korona-kápolna
Részlet 1978-ból
Ez a szócikk Orsováról szól. Hasonló címmel lásd még: Görgényorsova.

Fekvése

szerkesztés

A Bánság délkeleti csücskében, a Cserna folyó torkolatától délre, a Duna bal partján fekszik. A mai város 1966–74-ben, a Duna tereprendezéssel kialakított teraszán épült fel, mivel addigi helye a Vaskapu I. vízerőmű felépítésekor a vízfelszín alá került.

Nevének eredete

szerkesztés

Neve az Örs törzsnév szláv -ova képzős származékából való. 1349-ben Vrsua és Orsuua, 1351-ben Orsva, 1396-ban Orswe, 1428-ban Orsova, 1440-ben Orsaua, 1481-ben Orseva, 1689-ben Hersova alakban írták.

Története

szerkesztés

A rómaiak Dierna néven építettek egykori helyén castrumot. Itt verte meg 1091-ben Szent László serege a betörő kunokat. 1349-ben királyi várát említik, amelyet 1372-ben, Nagy Lajos parancsára Himfi Péter és Benedek építtette újjá. Szintén 1349-ben genovai kereskedők a Dunán egészen idáig felhajóztak.[3] Egyesek szerint már 1366 körül megalapíthatták bolgár ferences kolostorát, amelyet először 1428-ban említett oklevél és 1516 előtt a törökök rombolták le.[4] 1387-ben Losonczi László foglalta vissza várát a pártütő Horváti Jánostól és Palisnai Jánostól. A tirnovói bolgár állam 1393-as elfoglalása után Orsován keresztül érkeztek Magyarországra bolgár menekültek. I. Bajazid hadai bevették, de 1396-ban Zsigmond európai segédhadaival visszafoglalta. 1428-ban civitasként említik, de inkább mezőváros lehetett, vámmal. 1429 és 1435 között a Német Lovagrend birtoka volt. I. Ulászló serege itt időzött pár napig 1444-ben, a várnai csata előtt. A várat 1457-ben Hunyadi László birtokolta. A 16. század elején a Szörényi bánság székhelye volt. 1522-ben Balibég belgrádi pasa foglalta el.

Vitéz Mihály 1595-ben idáig üldözött egy magyarországi hadjáratáról hazafelé tartó, elcsigázott tatár sereget és utolérve őket, nagy részüket megölte. 1621-ben már szandzsák székhelye volt. Ekkor 188, 1634-ben 164 zsoldos védte.[5] Török helyőrsége 1688-ban, Belgrád és Karánsebes császári kézre jutása után elmenekült, a várban maradt szerbek pedig átadták az ideérkező Johann Friedrich Ambrosius von Veteraninak. A következő évben, Köprülü Musztafa ellentámadásától tartva Sigbert Heister megerősíttette és palánkkal vetette körül a szigeten fekvő várat. 1689 júliusában Thököly Imre hajókról ostrom alá vette a német és szerb őrség által védett erősséget, és augusztus 3-ára bevette, azonban Veterani még az év folyamán visszafoglalta. 1697-ben lerombolták, de a következő évben ismét a török foglalta el és újjáépítette. A császári seregek 1716-os offenzívájakor Claude Florimond de Mercy seregét még sikerült visszaszorítaniuk a város alól, de a következő évben a törökök, akik között ekkor feltűnt Bercsényi Miklós is, kiürítették a várat, amely ekkor hosszabb időre császári kézre került.

Valószínűleg az első bánáti település volt, ahová németek települtek. 1718-ban újraalapították római katolikus plébániáját (1737-ben nyolcvan évre megszűnt, 1738-ban Nagyzsupaneken alapítottak plébániát). A Duna szigetén fekvő várat (a későbbiekben Óorsova) kijavították és megerősítették, amellett pedig egy a Cserna torkolata alatt fekvő másik szigeten felépítették az Újorsovának elnevezett, Vauban-rendszerű várat. (Török kézre jutva a sziget később az Ada Kaleh nevet kapta.) 1732-ben meglátogatta Mária Terézia. Az 1737–1739-es háború során a törökök feldúlták a várost, és négyszer is hiába ostromolták Újorsovát, de a 2800 fős őrség csak az ötödik, négy hétig tartó ostrom után adta meg magát egy megerősített török ostromló sereg előtt, mivel nem reménykedhetett felmentők érkezésében. Az 1739-es belgrádi békében a Habsburg Birodalom lemondott Újorsováról a törökök javára.

1746 körül épült első ortodox kőtemploma.[6] Az 1788–90-es osztrák–török háborúban a törökök előbb 1788. augusztus 7-én rövid időre elfoglalták a várost, majd 1790. április 16-án a császáriak foglalták el Újorsova (Ada Kaleh) várát, de az 1791. augusztus 4-én megkötött szisztovói béke visszaadta azt a törököknek. Mint határállomás 1809–1813-ban, Napóleon kontinentális zárlata idején tett szert először nagy jelentőségre. 1816-ban felszentelték új, az eddiginél nagyobb ortodox templomát. 1817-ben ismét újraalapították római katolikus plébániáját és a rákövetkező évben felépült temploma is. 1827-től gyógyszertár,[7] 1818-tól 1850-ig harmincadvámhivatal működött a városban. 1828-tól 1871-ig a Határőrvidék egyik századának székhelye volt. 1829-ben létesült a Duna-Gőzhajózási Társaság telepe és épült ki a Karánsebesig vezető út, és ezután egészen az első világháborúig töretlen volt fejlődése.

1831-ben alapították görög, 1836-ban német elemi iskoláját. 1844-ben ide helyezték a Dunagőzhajózási Társaság felügyelőségét. 1846-ban elkészült a Duna mentén haladó Széchenyi-út. Bem József 1849. május 16-án kardcsapás nélkül foglalta el. Követeket küldött Ada Kalehre Ozmán pasához, az Oszmán Birodalom képviselőjéhez, hogy átadják neki a függetlenségi nyilatkozat egy példányát. Augusztus 17-én más magyar forradalmárokkal együtt itt hagyta el Magyarországot Kossuth Lajos. Szemere Bertalan a Cserna torkolata alatt emelkedő Allion-hegy tövében, a Habsburg és az Oszmán Birodalom közötti senkiföldjén ásta el a magyar Szent Koronát.

1850-ben vámhivatalt, 1853-ban távirdahivatalt állítottak fel Orsován és ide helyezték át a határőrség dandárparancsnokságát. 1853. szeptember 8-án a korona után folytatott nyomozás eredménnyel járt, és a császári hatóság azon a helyen találta meg a koronaékszert, ahol Szemere négy évvel korábban elásta. A helyre Ferenc József emlékkápolnát építtetett.

Lakosságában a román határőr–halász és a német nyelvű határőr–katonatiszti elemen kívül egyre jelentősebbé vált egy nemzetközi, magán- és állami hivatalnoki réteg, amely sűrűn cserélődött. Mivel termőföldje egyáltalán nem volt, gazdálkodó réteg nem alakult ki. 1857-ben német elemi leányiskola, 1859-ben német férfikórus alakult. 1869–71-ben felszámolták a határőrséget és a települést 1873-ban Szörény vármegyéhez csatolták. 1877 elején mozgalom indult, hogy Karánsebesről ide helyezzék át a vármegye székhelyét, de 1880-ban létrejött Krassó-Szörény vármegye, amelyben Orsova járási székhelyi rangot kapott. 1873-tól rendszeresen megjelent Orsovaer Wochenblatt című hetilapja. 1874-ben hétfőn és csütörtökön hetivásár, 1877-ben évi két országos vásár tartására nyert jogot. 1878-ban megépült a Temesvár–Karánsebes–Orsova-vasútvonal, és ezzel egyértelműen megnyerte a korábban Báziással és Ómoldovával folytatott versenyt. A vasútállomás mellett Korona néven új negyed épült, parkkal, szállodákkal és a határfelügyelet épületeivel. A vasút, a közigazgatás polgárosítása és az állami hivatalok a magyar nyelvű középosztály megjelenésével jártak. 1879-ben létrejött a (magyar nyelvű) állami fiú- és leányiskola, 1899-ben egy második magyar iskola a MÁV-telepen, és a római katolikus pap 1885-ben elmondta az első magyar nyelvű szentbeszédet. A különböző magyar egylet- és folyóiratalapítási próbálkozások ellenére a település megtartotta nemzetközi és főként német jellegét, és a nagyrészt ideiglenesen itt dolgozó középosztályt csak gyengén érintette a magyar asszimiláció. A magyar úri osztály al-dunai hajókirándulásainak azonban állandó attrakciójává vált Orsova. Rendesen megtekintették a Korona-kápolnát és ha idejük engedte, áthajóztak az egzotikus, török miliőjű Ada Kaleh-re, amely 1878-tól osztrák–magyar megszállás alatt állt („Török-Orsova”).

1879 és 1890 között 680 méteres hosszúságban kialakították a rakpartot. 1884–85-ben kőből és betonból hullámtörő gátat építettek. 1889-ben átadták a modern szabadkikötőt − mivel azonban messze esett a községtől, a hajók többsége továbbra is a régi kikötőt használta. 1890–96-ban a dunai hajózás megkönnyítésére a szerb oldalon csatornát ástak és sziklákat robbantottak fel. Az utcákat fásították, a település észak felé terjeszkedett. 1891-ben Tuffierben kőolajfinomító kezdte meg működését, az 1900-as években jelentős hajójavító műhelye és sörgyára is volt. Nagy hírre tett szert az orsovai vizakaviár. Románok és szerbek 1880-ban közös templomi kórust, 1881-ben olvasóegyletet hoztak létre. 1909 és 1919 között működött benne a Mária Iskolatestvérek iskolája.[8]

Vas Béla 1906-os szociográfiája szerint a századfordulón fejlődése megtorpant, részben az útlevélkényszer fokozatos bevezetése miatt. Az Al-Duna szabályozása az 1890-es években felerősítette a jövőhöz fűződő várakozásokat. A vagyonosabb lakosok építkeztek, kölcsönöket vettek föl és üzleteket alapoztak az ideiglenesen itt tartózkodó munkásokra és mérnökökre. A sok idegen aztán elköltözött, a pénzbőség megszűnt, sok lakás pedig üresen maradt. Ráadásul az Al-Duna nemzetközi hajóforgalma az 1880-as évekhez képest is lecsökkent. Kevesebb román és szerb hajó közlekedett a folyamon, és még kevesebb kötött ki Orsován, az osztrák-magyar hajók forgalma pedig hanyatlott. A szomszédos román, szerb és bolgár területek lakói 1903-tól már nem kereshették föl útlevél nélkül az orsovai piacot.

Medve Zoltán krassó-szörényi főispán 1913-ban Ada Kaleh szigetére hajózott és Újorsova néven magyar közigazgatás alá vonta. Orsovát 1916 szeptemberében a román hadsereg Cserna Hadosztálya foglalta el, de a központi erők néhány hét alatt visszafoglalták. 1918 novemberében szerb, 1919 februárjában francia csapatok szállták meg. A román közigazgatás május–júniusban rendezkedett be. Határállomási szerepének megszűnésével jelentősége is megcsappant. A korábban fontos hajójavítás a két világháború között jelentéktelenné zsugorodott. Lakosságának mobilis, nemzetközi eleme elhagyta. Megmaradt egy itt gyökeret vert német és magyar nyelvű réteg, és megjelent a román hivatalnoki osztály.

1923-ban városi rangot kapott. A két világháború között állami román gimnázium, felsőkereskedelmi iskola és néhány évig német népiskola működött benne. 1929-ben, angol–román tőkével 150 szövőszékkel textilgyára létesült, amelyet 1935-ben egy cseh vállalkozó vett meg, és ő működtette 1948-ig. Az első világháború után, 1943-ban létesült ismét egy jelentős hajójavító műhely. A kommunista hatalomátvétel után Jugoszlávia közelsége miatt nem fejlesztették, a rajoni székhelyet is csak 1954-ben helyezték ide Mehádiáról. 1968-ban Mehedinți megyéhez csatolták. Mivel az addigi várost a román–jugoszláv közös beruházásként épült Vaskapu I. vízerőmű részeként 1970-ben elárasztották, 1966 és 1974 között északra új várost építettek fel és az orsovaiakon kívül ide költöztették Koramnik, Nagyzsupanek és Tuffier lakosságát is. Az 1970-es–80-as években a városban hajójavító, textilgyár, gépgyár és faipari üzem működött, kvarcot, azbesztet, földpátot, csillámpalát, zsírkövet, szerpentinitet és bentonitot termeltek ki. 1989 után ezen iparágak közül a hajójavítás maradt meg. 2000-ben kapott municípiumi rangot.[9]

Demográfia

szerkesztés
Népszámlálás Nemzetiségi (anyanyelvi) csoportok
Év Népesség Románok Németek Magyarok Szerbek Csehek
1880 (a) 3381 974 1390 499 154 ?
1890 (a) 3564 985 1472 714 140 ?
1900 (a) 4610 1165 1835 1207 180 <176
1910 (a) 5795 1360 2015 1870 262 <223
1920 (n) 4558 1614 1983 605 ? ?
1948 (a) 5107 3687 518 524 ? ?
1966 (a) 6657 5491 299 513 83 229
1977 (n) 13 701 12 541 255 382 108 334
1992 (n) 16 009 14 872 161 261 134 322
2002 (n) 12 965 12 237 93 152 109 241
a: anyanyelv szerint, n: nemzetiség szerint

1555 lakója közül 1869-ben 767 volt ortodox, 723 római katolikus, 37 evangélikus és 13 zsidó vallású.

2002-ben 12 965 lakója közül 11 946 volt ortodox és 723 római katolikus vallású.

Látnivalók

szerkesztés

Neves személyek

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
  2. ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  3. ↑ Daniel Chirot: Social Change in a Peripheral Society. New York – San Francisco – London, 1976, 29. o.
  4. ↑ Dumitru Țeicu: Geografia ecleziastică a Banatului medieval. Cluj-Napoca, 2007[halott link]
  5. ↑ Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága, 3. köt. Budapest, 2007, 1413–15. o.
  6. ↑ www.parohiaorsova.ro. [2011. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 1.)
  7. ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 24. o.
  8. ↑ www.marista.hu. [2012. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 1.)
  9. ↑ agendaturistica.ro. [2010. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 1.)
  10. ↑ www.cazaneledunarii.com.ro
  11. ↑ A római katolikus templom a www.welcometoromania.ro portálon (magyarul)
  12. ↑ A Șimian-sziget rehabilitációját irányító civil szervezet honlapja Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Orsova&oldid=26399123”
  NODES
mac 2
os 53
text 2
todo 4
web 1