Pálosbaracka
Pálosbaracka, 1910-ig Paulisbaracka (Baracka, románul: Barațca, 1939 körül Persicani) falu Romániában, Arad megyében.
| Pálosbaracka (Barațca) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Arad |
| Község | Ópálos |
| Rang | falu |
| Községközpont | Ópálos |
| Irányítószám | 317230 |
| SIRUTA-kód | 11557 |
| Népesség | |
| Népesség | 212 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 12 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 150 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 06′ 26″, k. h. 21° 37′ 56″46.107204°N 21.632272°EKoordináták: é. sz. 46° 06′ 26″, k. h. 21° 37′ 56″46.107204°N 21.632272°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
szerkesztésAradtól keletre, Lippától mintegy hét kilométerre északnyugatra, a Maros jobb partján fekszik, ahol a folyó völgye összeszűkül.
Népessége
szerkesztésEtnikai, vallási megoszlás
szerkesztés- 1910-ben 123 lakosából 57 volt magyar, 57 román, nyolc német és egy szerb anyanyelvű; 54 ortodox és ötven római katolikus vallású.
- 2002-ben 222 lakosából 211 volt román és tíz magyar; 195 ortodox, tizenegy római katolikus és kilenc baptista vallású.
Története
szerkesztésMint időszakosan lakott település 1885 körül jött létre, miután a magyar állam, a filoxéra elleni védekezés jegyében, 120 holdon kísérleti telepet létesített amerikai eredetű szőlőtövekből, a ópálosi vasútállomás közelében. Az itteni vesszőkkel oltották be Arad-Hegyalja szőlőit, aminek köszönhetően a borvidék déli, vörösbortermő része 1894-ben elkezdte kiheverni a járvány pusztítását. A századfordulón évente átlagosan 1250 vagonnyi dioritot termeltek ki az itteni kőfejtőből.[2] A településen 1946–47-ben épült ortodox templom. A szőlőtelep irodái 1959-ben egy kúriában működtek. 1959-ben a barackai telepet önálló vállalattá alakították, és 1965-re felépült a borászati kombinát új (mára romos) épülete, amelyet 1978 és 86 között kibővítettek. A dolgozók és családjuk számára (a vállalat 1989-ben harmincöt főt foglalkoztatott) egy pár tömbházat is emeltek. 1990-ben még kb. 2500 hektárnyi szőlőterület tartozott a gazdasághoz.
Látnivalók
szerkesztés- A 20. század elején, Szántay Lajos tervei alapján épített, tornyos kúria, parkkal. Az elcsatolás előttől az államosításig a környéken több aradi család is rendelkezett nyaralóval.
Gazdaság
szerkesztés- Faipar.[3]
- Gránitbánya.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ [1]
- ↑ Schafarzik Ferenc: A magyar korona országai területén létező kőbányák részletes ismertetése. Budapest, 1904
- ↑ Archivált másolat. [2012. december 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 1.)
Források
szerkesztés- Petru Nicoară – Tatiana Tudor – Cornelia Foster: Monografia comunei Păuliș. Arad, 2010
- Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély. Bp., 2002