Pázmándy Dénes (1781–1854)

Szomori és somodori idősebb Pázmándy Dénes (Kömlőd, 1781. március 10. – Baracska, 1854. február 1.) közélelmezési felügyelő, 1848-49-ben megyei főispán és a főrendiház tagja. Pázmándy Dénes (1816–1856) politikus apja.

Pázmándy Dénes
Született	1781. március 10. Kömlőd
Elhunyt	1854. február 1. (72 évesen) Baracska
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Pázmándy Dénes
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	Fejér vármegye főispánja (1848–) a magyar főrendiház tagja (1848–1849)
Sírhelye	Református temető, Baracska
A Wikimédia Commons tartalmaz Pázmándy Dénes témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Pázmándy János megyei táblabíró és baracskai Szűcs Terézia fia. Középiskolai tanulmányait 1788-ban Pozsonyban az evangélikus líceumban kezdte, a jogiakat a pesti egyetemen 1797-ben végezte és a hazai jogot, melyhez főképen vonzódott, a nagynevű Kelementől hallgatta. 1800-ban és 1801-ben a szokásos patvariát és jurateriát elvégezve, 1802-ben ügyvédi vizsgálatot tett és Komárom vármegye szolgálatába lépett; 1802-ben alügyész, az 1806. és 1810. évi tisztújításokon előbb al-, majd főszolgabíró lett.

Az 1825. évi országgyűlésre Komárom megye részéről követté választatott és ezután folyvást a törvényhozás mérsékelt ellenzékének tekintélyes tagja maradt. Már első követsége alatt, az 1825-27. évi hosszú és elég viharos országgyűlésen, alapos törvénytudományával, politikai bölcsességével, szilárd hazafiúi jellemével és szónoki tehetségével kitűnt, többek közt sürgette a magyar nyelv fölvirágoztatását. Vármegyéje 1828-ban első alispánná és a következő 1830., 1833. és 1839. országgyűlésekre ismét követévé, helvét vallású hitfelei pedig 1837-ben a dunántúli református egyházkerület világi főgondnokává választották.

1848-ban a magyar alkotmányos kormány Fejér vármegyei főispánná nevezte ki és mint ilyen a főrendiház tagja is lett az országgyűlés folyama alatt. A viharok és veszélyek válságos idejében, mint a rendes kormányt pótló honvédelmi bizottmány egyik főrendi tagja vett részt annak tanácskozásaiban. A harc kitörése után, a forradalmi elvekkel különben sem rokonszenvező, testi erejében már megtört aggastyán visszavonult baracskai birtokára, ahol Fejér vármegyei főispánsága óta lakott, és Debrecenben már nem volt jelen.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XI. (Popeszku–Rybay). Budapest: Hornyánszky. 1906.  

További információk

• Alapi Gyula: Komárom vármegye kultúrtörténetéből. Tatabánya, Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat és a Kernstok Károly Művészeti Alapítvány, 2000.
• Balogh Margit-Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790-1992. Bp., História - MTA Történettudományi Intézete, 1996.
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
• A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
• Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp., Magyar Országgyűlés, 2002.
• ponori Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. Pozsony, Schmidt Antal, 1846.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.