Patakalja
Patakalja (1899-ig Podrecsány, szlovákul: Podrečany) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Losonci járásban.
| Patakalja (Podrečany) | |||
 | |||
| Patakaljai kastély | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Besztercebányai | ||
| Járás | Losonci | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1393 | ||
| Polgármester | Edmund Palička | ||
| Irányítószám | 985 55 | ||
| Körzethívószám | 047 | ||
| Forgalmi rendszám | LC | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 527 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 50 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 216 m | ||
| Terület | 11,62 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 24′ 14″, k. h. 19° 36′ 12″48.403889°N 19.603333°EKoordináták: é. sz. 48° 24′ 14″, k. h. 19° 36′ 12″48.403889°N 19.603333°E | |||
| Patakalja weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Patakalja témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Fekvése
szerkesztésLosonctól 12 km-re északnyugatra, a Kriványi patak partján fekszik.
Élővilága
szerkesztésA faluban a Balassa-kastély kéményén található gólyafészek. 2014-ben 4 fiókát számoltak össze.[2]
Története
szerkesztésA falu területén már a bronzkorban éltek emberek.
Patakalja a 13. században keletkezett, első írásos említése 1393-ból származik "Potruchan" néven. 1467-ben "Petrochan", 1473-ban "Kyspotrochan", 1573-ban "Podroczan" néven szerepel az írott forrásokban.
A 14. század első felében a Tomaj nemzetség birtoka, később a divényi váruradalom része volt. A 15. század második felében Losonczi László és Zsigmond fia az urai. 1469-ben lázadás miatt Hunyadi Mátyás elvette tőlük és hívének, Országh Mihálynak adta. 1548-tól a Balassa családé, majd 1679-től a Zichyeké. A 18. század elején Rákóczi kapitánya, Török András birtokolta. 1828-ban 38 házában 279 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, háziiparral foglalkoztak. 1878-ban a Kuhinka család lett a tulajdonosa, akik 1893-ban új, szecessziós stílusú kastélyt építettek ide. A 19. század végén malom és szeszgyár működött a területén.
Vályi András szerint „PODRECSÁNY. Tót falu Nógrád Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Dévénynek szomszédságában, mellynek filiája, határja ollyan, mint Gergelyfalváé, első osztálybéli.”[3]
Fényes Elek szerint „Podrecsány, tót falu, Nógrád vmegyében, a pest-nagybányavárosi országut mellett, egy kies meglehetős szűk, de hosszan terjedő völgyben, mellynek közepén folyik a Podrék, máskép Krivány patak, ut. post. Losonczhoz északra 1 1/2 órányira. – Határának észak-nyugoti része hegyes, hol a legszebb gubacsot és makkot termő tölgyerdők, s ezek közepén egészséges forrásokkal bővelkedő hegyi rétek láthatók; a határ többi részei lassan emelkedő dombokon, rétjei völgyekben feküsznek, mellyek csatornák által bármikor megöntözhetők. – Határkiterjedése 1975 hold, mellyből 66 hold belsőség, 630 1/2 szántóföld, 160 rét, 1078 erdő, 40 1/2 hold legelő. Urbéri szántó és beltelek 335 hold, rét 74 hold. Majorsági beltelek 61 1/2, szántó 300 1/2, rét 86, erdő 1078, közös legelő 40 1/2 hold. Földe részint agyagos, részint barna porhanyós; terem tisztabuzát, rozsot, árpát, zabot, burgonyát, ázalékot és lóherét. – Népessége 459 lélek, kik közt 370 ágostai, 82 romai kath., 4 héber; a r. katholikusok a divényi, az ágostaiak a tamási anyaegyházhoz tartozván. – Lakosai közül némellyek marhával kereskednek; de főélelem forrás nyáron át a juhtartás. A juhokat t. i. tavaszszal Erdélyben s a Bánságban összevásárolván, nyáron az itteni jó hegyi legelőn tartják, igen izletes turót készitenek, télre pedig a juhokat ismét eladják, mivel szűk a takarmány. A falu nyugoti oldalán levő nagy hegyek egyik legmagasabb csucsán két helység határai pontosulnak, igen regényes és meglepő kilátással. A podrecsányi hegyekben látható üregek bizonyitják, hogy itt hajdan érczbányák müveltettek. Nevezetesek e helységben a szendrői Török János úr alsó és felső kastélya, és r. kath. templom. A felső emeletes kastély egyszersmind laka Török János urnak, áll egy dombon, a falu nyugoti oldalán. E domb belseje basaltkő, tetején jó feketés föld; a kastély messzeről szemlélhető, s 20 holdnyi kiterjedésü kertekkel van körülövezve. A kertbe nyiló egyik főajtótul kezdve a falu felé igen magas két sor ős fenyőfa, jobb és baloldalon pedig számos fejér veres fenyő, s más egyéb bel és külhoni facsoportozatok léteznek. A kilátás a dombról felette pompás, és messzeható. Megjegyzendők továbbá az itteni gyümölcskertek, hol a tulajdonos által mindenféle s legjobb faju gyümölcsfák tenyésztetnek. Össze van itt kötve a hasznos a kellemessel és széppel; mennyiben a gyümölcsfák, a lóherések, veteményes kertek, szőlők nem kis hasznot hajtanak; kellemessé, sőt mondhatni paradicsommá teszik az itteni lételt a kerti és erdei fák között nagy költségekkel és jó izléssel elrendezett tekervényes sétautak, lugosok, és pihenő helyek, nem különben a mesterileg elrendezett, csoportozatokban látható különféle virágfajok, mellyek tavasz kezdetétől fogva, az ősz bevégeztéig balzsamos illattal árasztják el a levegőt. Az alsó kastély 4 bástyával van körülvéve; hajdan II. Rákóczy Ferencznek is szolgált vendéglakul, s ezelőtt 300 évvel igazittatott ki; mint egyik falon levő felirásból látszik. Végre itt van az országszerte hires cseréppipa gyár, szinte Török János úr tulajdona, ki az 1845-ki bécsi iparműkiállitásban dicsérő oklevelet nyert pipáiért. Évenkint 8–10,000 pforint. áru szállittatik magába Bécsbe. Az agyag helyben találtatik. Van még itt 2 vizimalom, sör és pálinkaház, korcsma, mészárszék. A falu birtokosa Török János, és még báró Balassa Sándor.”[4]
A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Gácsi járásához tartozott. 1956-tól 40 évig magnezitet bányásztak a területén.
Népessége
szerkesztés1880-ban 297 lakosából 14 magyar, 3 német és 268 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 211 evangélikus, 80 római katolikus és 6 izraelita vallású volt.
1890-ben 305 lakosából 44 magyar és 260 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 369 lakosából 49 magyar és 312 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 344 lakosából 39 magyar, 2 német, 288 szlovák és 15 egyéb anyanyelvű volt. Ebből 216 evangélikus, 116 római katolikus, 4 izraelita, 3-3 görög keleti és református és 2 görög katolikus vallású volt.
1921-ben 358 lakosából 13 magyar, 340 csehszlovák és 5 egyéb külföldi volt.
1930-ban 346 lakosából 15 magyar, 1-1 német és zsidó, 314 csehszlovák, 12 egyéb és 3 állampolgárság nélküli volt.
1991-ben 555 lakosából 8 magyar és 542 szlovák volt.
2001-ben 582 lakosából 5 magyar és 571 szlovák volt.
2011-ben 583 lakosából 2 magyar, 521 szlovák és 52 ismeretlen nemzetiségű.
Neves személyek
szerkesztés- Itt született 1759-ben Balogh János Komárom vármegye alispánja.
- Itt született 1822-ben Török Sándor vármegyei alispán, országgyűlési képviselő, földbirtokos.
- Itt hunyt el 1931-ben Forgách Antal politikus, császári és királyi huszárkapitány, országgyűlési képviselő.
Nevezetességei
szerkesztés
- A faluban reneszánsz alapokon nyugvó Balassa-kastély áll. Egykor hatalmas négyszögletű tornya volt, mely később elpusztult.
- A falu feletti dombon az 1893-ban épített Forgách-Kuhinka-kastély látható.
- A Szentháromság tiszteletére szentelt, római katolikus temploma a 18. században épült barokk stílusban.
- Evangélikus temploma helyén egykor kápolna volt, melyet 1836-ban bővítettek, de 1862-ben lebontották. A mai templom 1863 és 1866 között épült fel.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ bociany.sk No. 1052
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
