Perspektíva

Perspektíva szónak konkrét és átvitt értelemben is többféle jelentése van. A szó a latin perspiciere (keresztüllát, átlát) származéka, s a képzőművészetbe gyaníthatóan úgy került be, hogy a falfestményeken, a falra akasztott táblaképeken ábrázolt tér látványának valószerűségét fejezték ki vele: olyan, mintha a tájat magát az ablakon keresztül szemlélnénk.
A perspektíva szabályainak megfelelően szerkesztett képen megkülönböztethető a részletek távolsága (távlat), a kép mélysége.

Átvitt értelemben egy terv, életpálya várható sikerességére utal, máskor arra, hogy egy nézőpont elég hatékony a megfigyelt jelenség áttekintésére.

Jelentése a képzőművészetben

Jelentése a képzőművészetben: tárgyak térbeliségi érzetét keltő ábrázolásmód sík felületen. A szemlélőhöz közelebbiek nagyobbnak, a távolabbiak kisebbnek látszanak, a mélységbe vezető vonalak pedig egymáshoz közelednek, és látszólag egy távoli pontban, az ún. enyészpont-ban futnak össze. Ha mindez geometriai precizitással párosul, akkor érvényesül a centrális perspektíva, a korai reneszánsz (quattrocento^[1]) nagy felfedezése ez (lásd pl. Piero della Francesca toszkán festő alkotásait, s főleg Leonardo da Vinci alkotásait, Utolsó vacsora c. képén a kép minden perspektíva vonala pontosan a geometriai középpontba vetül, Krisztus arcára). A közvélemény leginkább e korai reneszánsz perspektíva fogalmát ismeri, holott már korábban is törekedtek a művészek a perspektívahatás érzetének benyomását kelteni a méretkülönbségek alkalmazásával (lásd pl. Masaccio freskóit).

A szokványos nézőponttól eltérő esetben ismeretes a békaperspektíva, amely a nagyon alacsonyról ábrázolt jelenetekre vonatkozik, ennek ellentéte a madártávlat, azaz a fentről, a magasból való ábrázolás (lásd pl. Camille Pissarro párizsi városképeit). A távlati hatást a rövidülés, a színtávlat és a légi perspektíva is támogatja.

Paul Cezanne művészetének megjelenésével a reneszánsz perspektíva egyeduralma megkérdőjeleződött.

Levegőperspektíva

A perspektíva speciális fajtája, a mélységérzet növelésének eszköze a messze levő tájak ábrázolásánál. A nagyon távoli tájak, hegyek, erdők, építmények, emberek az előttünk levő légréteg miatt halványabbnak, elmosódottabbnak látszanak. A festő a távolabbi látnivalók színét kissé megváltoztatja, például az erdők színét kékes, kékeszöld irányba viszi el, az ég kékjét a horizont közelében fakóbbra, halvány lilára vagy szürkésebbre festi, ezáltal éri el a mélységérzetet.

A fotóművészetben divatosak a légi felvételek, melyek által a monumentális épületek formája, városrészek, terek beosztása vagy tájak felszíne kiválóan megjeleníthető.

Perspektíva a fotózásban

Bakó Ádám: Az esztergomi vonatok a hídra érkezvén lassítani kényszerülnek 2008

A perspektíva megjelenítése fontos szerepet játszik a kép mondanivalója szempontjából a fotózásban is. A kép készítőjének szándéka szerint kitágíthatja vagy összesűrítheti a teret, eltorzíthatja a valóságos arányokat.

Nagylátószögű objektív alkalmazásával a fényképezőgéphez közeli tárgyak aránytalanul nagyobbak, a távolabbiak kisebbek lesznek, a tárgyak közötti távolság látszólag megnagyobbodik, a kép szélein megnyúlnak a tárgyak. Ha közeli függőleges vonalak vannak a képen, és a fényképezőgép érzékelője nem esik azok síkjába, a párhuzamos vonalak (ha lent állunk, általában fent) szemmel láthatóan összetartanak, egy épület esetén a felső rész befelé dőlni látszik.

Teleobjektív alkalmazása esetén nemcsak a távoli tárgyak kerülnek közel a szemlélőhöz, hanem a tárgyak egymáshoz is.

Normál objektív képalkotása perspektíva szempontjából nagyjából megfelel az emberi szem képalkotásának, az ilyen képeket természetesebbnek, hétköznapibbnak érezzük.^[2]

Galéria

Építészet

Az enyészpont geometriai ábrázolása
Az enyészpont rajzos ábrázolása
Rajz: vasúti sínpár (C, D) találkozik az enyészpontban (A) a horizonton (B)
Vasúti pálya fényképe egy orléans-i hídon
A nagyváradi Kanonoksor árkádja

Festészet

Piero della Francesca: Krisztus születése^[3] (c. 1410/1420)
Leonardo da Vinci: Utolsó vacsora (1495-1498)
Michelangelo: Ádám teremtése^[4] (1508/1512)
Albrecht Dürer: Szent Jeromos a dolgozószobájában (1514)

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Perspektíva témájú médiaállományokat.

Művészeti kislexikon. Szerk. Végh János. Budapest : Corvina, 2006. Perspektíva ld. 176. o. Légperspektíva ld. 136. o. ISBN 9631355349

Jegyzetek

↑ Quattrocento: az itáliai reneszánsz első szakaszának megjelölésére használják, jelentése: 1400-as évek.
↑ Robert Caputo: Tájfotózás friss szemmel (National Geographic fotóiskola, Geographia Kiadó, 2008)
↑ Lelőhelye: National Gallery.
↑ Lásd a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóján.

Külső hivatkozások

További információk

A térlátás iskolája; Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2004
John Raynes: A perspektivikus ábrázolás kézikönyve; ford. Szőke Annamária; Replica, Bp., 2008
Nicolaas Matsier: 3D a festészetben. Trompe-l'oeil régen és most; ford. Balogh Tamás; Typotex, Bp., 2011 (Képfilozófiák)
Perspektíva és érzékelés a kora újkorban; szerk. Pavlovits Tamás, Schmal Dániel; Gondolat, Bp., 2015 (Észlelet)
Szunyoghy András: A perspektíva; Kossuth, Bp., 2019 (Leonardo rajziskola)

Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Quattrocento: az itáliai reneszánsz első szakaszának megjelölésére használják, jelentése: 1400-as évek.

[2] Robert Caputo: Tájfotózás friss szemmel (National Geographic fotóiskola, Geographia Kiadó, 2008)

[3] Lelőhelye: National Gallery.

[4] Lásd a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóján.

[1]

[2]

[3]

[4]