Perszész (Hélios fia)
A görög mitológiában Perszész (/ˈpɜːrsiz/; ógörögül: Πέρσης, latinul: Pérsēs, jelentése: „pusztító”) Aiétész, Aloiosz, Kirké és Pasziphaé testvére, így Héliosz, a napisten és Perszé, az Ókeánisz nimfa fia.[1]
| Perszész | |
| Nem | férfi |
| Szülei | Perszé Héliosz |
| Testvér | |
| Gyermekei | Hekaté |
Etimológia
szerkesztésNeve az ógörög perthō (πέρθω – „feldúlni”, „rombolni”, „pusztítani”) szóból származik.
Mitológia
szerkesztésPerszész testvérét, Aiétészt egy jóslat figyelmeztette arra, hogy nagy veszély fenyegeti, ha valaha is eltávolítják az aranygyapjút Kolkhiszból. Amikor Médeia segített Iaszónnak ellopni az aranygyapjút, Perszész elfoglalta Kolkhisz trónját a testvérétől, de később Médeia, az unokahúga megölte, és visszaállította apját, Aiétészt a trónra, ahogyan egy jóslat is megjövendölte, hogy Perszész saját rokona által fog elpusztulni.
Egy történet szerint, miután Perszész átvette a hatalmat, Médeia fia, akit Aigeusztól vagy Iaszóntól született, Medosz néven érkezett Kolkhiszba, de hamis személyazonossággal azonnal bebörtönözték. Nem sokkal később éhínség tört ki. Médeia is megérkezett Kolkhiszba, és Artemisz papnőjének kiadva magát, akaratlanul is elárulta fia valódi kilétét Perszésznek. Médeia azzal az ürüggyel, hogy csak beszélni akar vele, titokban egy kardot adott Medosznak, és elmagyarázta neki, mi történt a nagyapjával, Aiétésszel. Medosz ezután megölte Perszészt.
Bár Perszész különbözik a Titántól[2], akit Hekaté, a boszorkányság istennőjének apjaként ismernek, Diodórosz Szikulosz[3] Bibliotheca historica[4] című művében ezt a Perszészt nevezi Hekaté apjának egy ismeretlen anyától; testvére, Aiétész pedig Hekatét vette feleségül, és Médeia, valamint Kirké az ő gyermekeik voltak. Diodórosz leírása szerint Perszész „rendkívül kegyetlen” és „törvénytipró” volt.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Gagarin, Michael (1974. december 11.). „Hesiod's Dispute with Perses”. Transactions of the American Philological Association (1974-2014) 104, 103–111. o. DOI:10.2307/2936083. ISSN 0360-5949. (Hozzáférés: 2024. december 11.)
- ↑ Park, Arum (2014. december 11.). „Parthenogenesis in Hesiod's Theogony”. Preternature: Critical and Historical Studies on the Preternatural 3 (2), 261–283. o. DOI:10.5325/preternature.3.2.0261. ISSN 2161-2196. (Hozzáférés: 2024. december 11.)
- ↑ Lisa Irene Hau: Diodorus Siculus. 2016. 73–123. o. ISBN 978-1-4744-1107-3 Hozzáférés: 2024. december 11.
- ↑ Diller, Aubrey (1935. december 11.). „The Text History of the Bibliotheca of Pseudo-Apollodorus”. Transactions and Proceedings of the American Philological Association 66, 296–313. o. DOI:10.2307/283301. ISSN 0065-9711. (Hozzáférés: 2024. december 11.)
Források
szerkesztés- Park, Arum (2014. december 11.). „Parthenogenesis in Hesiod's Theogony”. Preternature: Critical and Historical Studies on the Preternatural 3 (2), 261–283. o. DOI:10.5325/preternature.3.2.0261. ISSN 2161-2196. (Hozzáférés: 2024. december 11.)
- Gagarin, Michael (1974. december 11.). „Hesiod's Dispute with Perses”. Transactions of the American Philological Association (1974-2014) 104, 103–111. o. DOI:10.2307/2936083. ISSN 0360-5949. (Hozzáférés: 2024. december 11.)
- Diller, Aubrey (1935. december 11.). „The Text History of the Bibliotheca of Pseudo-Apollodorus”. Transactions and Proceedings of the American Philological Association 66, 296–313. o. DOI:10.2307/283301. ISSN 0065-9711. (Hozzáférés: 2024. december 11.)
- Lisa Irene Hau: Diodorus Siculus. 2016. 73–123. o. ISBN 978-1-4744-1107-3 Hozzáférés: 2024. december 11.
Irodalom
szerkesztés- Ernst Kuhnert: Perses 1. In: Wilhelm Heinrich Roscher (szerk.): Ausführliches Lexikon der griechischen und römischen Mythologie. 3,2. kötet, Leipzig 1909, 1985–1986. h. ([https://archive.org/details/ausfhrlichesle0302rosc/page/n168/mode/1up Digitalisat)) (németül)
