Petruska

A Petruska (oroszul: Петрушка) négyfelvonásos burleszk balett. 1911-ben mutatták be, 1947-ben felújították. Zenéjét Igor Sztravinszkij szerezte, a librettót Alekszandr Benois írta, és a díszletet illetve a jelmezeket is ő terveze, a koreográfus Mihail Fokin volt.

Petruska
balett
Vaclav Nyizsinszkij Petruska szerepében
Zene	Igor Stravinsky
Szövegkönyv	Igor Stravinsky Alekszandr Nyikolajevics Benois
Koreográfus	Michel Fokine
Főbb bemutatók	1911. június 13. (Théâtre du Châtelet)
IBDB
A Wikimédia Commons tartalmaz Petruska témájú médiaállományokat.

A Petruskát először Szergej Gyagilev Orosz Balett társulata adta elő a Théâtre du Châtelet-ben (Várszínház), Párizsban, 1911. június 13-án. Vaclav Nyizsinszkij alakította Petruskát, a balerina szerepét Tamara Karszavina játszotta. Alekszandr Orlov volt a Mór szerepében, Enrico Cecchetti alakította a Sarlatánt.

A Petruska három bábu szerelmének és irigykedésének történetét meséli el. Petruska szereti a balerinát, de ő visszautasítja, a Mórt választja helyette. Petruska dühös, megbántva érzi magát, ezért párbájra hívja a Mórt, aki megöli Petruskát egy handzsárral. Petruska szelleme feltámad, a bábszínház fölé emelkedik, amikor leszáll az éj. A Sarlatánnal való párbaja Petruska végleges halálához vezet.

A Petruskában a zene és a tánc egységes és teljes egészet alkot. Ez az Orosz Balett egyik legnépszerűbb produkciója. Napjainkban általában az eredeti díszlet és koreográfia szerint viszik színpadra a darabot. Grace Robert így írt róla 1946-ban: „Bár több mint harminc éve volt a Petruska első bemutatója, az még mindig az egyik legcsodálatosabb balett előadás. A zene, koreográfia, a díszletek, valamint a téma – az emberi lélek időtlen tragédiája – tökéletes egysége egyetemes varázslatot ad.”

Orosz bábok

Petruska egy orosz faluban, 1908

Petruska, a darab címadója, báb. Karaktere Európa-szerte különböző nevek alatt ismert: Punch Angliában, Polichinelle Franciaországban, Pulcinella Olaszországban, Hanswurst, illetve Kasperle Németországban, Paprika Jancsi, illetve Vitéz László Magyarországon, Petruska Oroszországban. Bármi is a neve, egy szélhámos, lázadó, asszony- és ördögverő figura. Az erkölcsi igazságot botütéssel éri el, magas, nyikorgó hangon beszél és az ördöggel vitázik. A játéka sablonos és felforgató. A kulcsjelenetek egyik előadásról a másikra ismétlődnek. A darabok általában azzal érnek véget, hogy egy kutya, egy rendőr, vagy az ördög elkergeti őt.

Anna cárnő, a 18. században marionett bábukat hozatott Oroszországba. Ezek a bábjátékok az arisztokrácia szórakoztatására szolgáltak. A pálcikás bábokat Ázsiából importálták. Vallásos témájú előadásokat játszottak, főleg karácsonykor. Petruska azonban kesztyűbáb volt. A közönség különösen szerette. Olyan utcai színházakban, illetve egyéb szabadtéri helyszíneken, kisméretű, hordozható fülkékben léptették fel, amelyek könnyen összerakható és szétszedhető színpadok voltak. Az orosz forradalmat követően a szovjet hatóságok Petruskát beltéri előadássá tették, hogy így ellenőrizni tudják a darab felforgató hatását.

Keletkezése

A Petruska létrejötte nem volt egyszerű. Míg a Tűzmadár kompozíciót írta 1910 tavaszán, Sztravinszkijnek látomása volt egy ünnepélyes pogány rítusról: bölcs vének ültek körben és végignézték, ahogy egy fiatal lány halálra táncolja magát. A lány áldozat volt a tavasz istene kiengesztelésére. Ez a Tavaszi áldozat témája is. A Tűzmadár 1910-ben lenyűgöző sikert aratott, így Gyagilev felkérte Sztravinszkijt egy újabb balett megírására, a zeneszerző javasolta, hogy a rítus legyen a téma. Gyagilev azt javasolta, hogy a premier a Orosz Balett párizsi évadja során legyen, 1912 tavaszán.

1910. szeptember végén, Gyagilev meglátogatta Sztravinszkijt Clarens-ban, Svájcban, ahol abban az időben élt. Várva, hogy megvitassák az új balettet, Gyagilev csodálkozott, mikor meglátta, hogy Sztravinszkij teljesen más projekten dolgozik. Sztravinszkijnek volt egy másik látomása: „Láttam egy férfit, estélyi ruhában, hosszú hajjal, zenész vagy költő lehetett, a romantika idejéből. Több furcsa tárgyat helyezett a billentyűzetre, aztán görgetni kezdte őket fel és alá. Ez a zenekarból a legerősebb tiltakozást váltotta ki: kalapácsütést...”

Később azt mondta: „Zeneszerzés közben határozott kép volt a fejemben egy bábról, ami hirtelen életre kelt és idegesíteni kezdte a zenekart ördögi táncával. A zenekar viszont erős trombitaszóval bosszút állt.” Bár Sztravinszkij egyszerű koncertdarabként képzelte el a művet, Gyagilev azonnal rájött, hogy ennek színházi ereje van. Gyagilevnek jutott eszébe, hogy mi lenne, ha bábokat használnának, mint amilyen Petruska, amely a farsangi ünnepségek hagyományához tartozott Szentpéterváron az 1830-as években.

Sztravinszkij 1910–11 telén szerezte a zenét, Gyagilev Orosz Balettjének. A bemutatóra Párizsban került sor, a Théâtre du Châtelet-ban, 1911 június 13-án, a karmester Pierre Monteux volt, a koreográfus Mihail Fokin. A műre jellemző az úgynevezett Petruska akkord (amely C-dúr és Fisz-dúr hármashangzatokból áll), egy bitonális szerkezetű rész, ami beharangozza a főszereplő megjelenését.

Hangszerelés

1911-es eredeti változat

Az eredeti, 1911-es változat: négy furulya (a 3. és 4. kettős piccolo), négy oboa (a 4. kettős angolkürt), négy B-dúr klarinét, (a 4. kettős B-dúr basszusklarinét), négy fagott (a 4. kettős kontrafagott), négy F kürt, két B-dúr trombita (kettős piccolo trombita), két B-dúr piszton, valamint harsona, tuba, üstdob, basszusdob, cintányér, két pergődob (egy színpadon kívül), tamburin, tenordob (a színpadon), triangulum, harangjáték, xilofon, zongora, cseleszta (két- és négykezes), két hárfa és vonós hangszerek.

1947-es változat

Sztravinszkij az 1947-es felülvizsgált verziót kisebb zenekarra szerezte: három fuvola (a 3. kettős piccolo), két oboa, angolkürt, három B-dúr klarinét (3. B-dúr kettős basszusklarinét), két fagott, kontrafagott, négy F kürt, három B-dúr trombita, három C harsona, tuba, üstdob, basszusgitár, dob, cintányér, pergődob, csörgődob, triangulum, xilofon, zongora, cseleszta, hárfa.

Az 1911-es verzióhoz képest az 1947-es eggyel kevesebb fuvolát; kettővel kevesebb oboát, kettővel kevesebb fagottot, eggyel kevesebb pergődobot, valamint eggyel kevesebb hárfát igényel. Az angolkürt helyett kettős oboa szerepel és egy plusz kontrafagott, illetve egy trombita jelenti a többletet. A hangszerelés elhagyja a tenordobot, ezáltal nincsen színpadon kívüli hangszer, nincs harangjáték és elmarad a két kürt.

A szövegkönyv és a történet

Míg az eredeti ötlet Sztravinszkijé volt, Alekszandr Benois gyűjtötte a néprajzi adatokat a farsangról és az az orosz bábszínház tradícióiról. Noha Petruskát a szövegkönyv, a zene, a koreográfia és a látvány teljes integrációjaként emlegetik, a zene jelentős részét Sztravinszkij már megkomponálta még mielőtt Benois belépett volna a projektbe.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Petrushka (ballet) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Balanchine. 1952.
• Beumers, Birgit. 2005. Pop Culture Russia!: Media, Arts, and Lifestyle. Popular Culture in the Contemporary World. Santa Barbara: ABC-CLIO. ISBN 9781851094592 (cloth); ISBN 9781851094646 (pbk).
• Beaumont, Cyril W. 1937. "Petrushka". In his Complete Book of Ballets: A Guide to the Principal Ballets of the Nineteenth and Twentieth Centuries. London: Putnam.
• Robert, Grace. 1946. The Borzoi Book of Ballets. New York: Alfred A. Knopf.
• Jacobs, Paul. Stravinsky: Music for Four Hands. Jacobs & Oppens [archivált változat]. New York: Nonesuch Records & Arbiter of Cultural Traditions (2008). Hozzáférés ideje: 2012. január 28. [archiválás ideje: 2012. március 2.] 

Cite book

URL

http://www.arbiterrecords.com/notes/155notes.html

Title

Stravinsky: Music for Four Hands. Jacobs & Oppens

Last name

Jacobs

First name

Paul

Publisher

Nonesuch Records & Arbiter of Cultural Traditions

Year of publication

2008

Location of publication

New York

Ref

harv

Author link

Paul Jacobs (pianist)

URL access date

January 28, 2012

Cite book

URL

http://www.arbiterrecords.com/notes/155notes.html

Title

Stravinsky: Music for Four Hands. Jacobs & Oppens

Last name

Jacobs

First name

Paul

Publisher

Nonesuch Records & Arbiter of Cultural Traditions

Year of publication

2008

Location of publication

New York

Ref

harv

Author link

Paul Jacobs (pianist)

URL access date

January 28, 2012

• Stravinsky, Igor. [1912]. Stravinsky, Igor. [1912]. Petrushka, orchestral score. Paris: Editions russes de musique, plate R.M.V. 348. Reprinted Mineola, NY: Dover Publications, 1988. Retrieved 06-20-2013.
• Stravinsky, Igor. 1936. Autobiography. New York: Simon and Schuster.
• Stravinsky, Vera, and Robert Craft. 1978. Stravinsky in Pictures and Documents. New York: Simon and Schuster.
• Taruskin, Richard. 1998a. .
• Taruskin, Richard. 1998b. "Bartók and Stravinsky: Odd Couple Reunited?" The New York Times 148, no. 51,321 (25 October): 33–34.
• Taruskin, Richard. 1998c. "'Entoiling the Falconet': Russian Musical Orientalism in Context". In The Exotic in Western Music, edited by Jonathan Bellman, 194–217. Boston: Northeastern University Press. ISBN 978-1-555-53320-5 (cloth); ISBN 978-1-555-53319-9 (pbk).
• Taruskin, Richard. 1998d. "Stravinsky's Petrushka". In Petrushka: Sources and Contexts, edited by Andrew Wachtel, 67–113. Evanston: Northwestern University Press. ISBN 0-8101-1566-2.
• Wachtel, Andrew (ed.). 1998. Petrushka: Sources and Contexts. Evanston, Ill.: Northwestern University Press. ISBN 978-0-8101-1566-8.
• Walsh, Stephen. 2001. Walsh, Stephen. 2001. "Stravinsky, Igor". The New Grove Dictionary of Music and Musicians, second edition, edited by Stanley Sadie and John Tyrrell. London: Macmillan Publishers.

Külső hivatkozások

• Book review on Wachtel's book
• Book review on Wachtel's book (subscription required)
• Book review on Wachtel's book (subscription required)
• Public Domain Scores of Petrushka were available at the International Music Score Library Project
• Recordings of Stravinsky's Three Movements of Petrushka -piano version- by Alberto Cobo
• Petrushka education website from the Klavier-Festival Ruhr