Ponte Vecchio
A Ponte Vecchio (ejtsd: ponte vekkió, a. m. Öreg híd) az olaszországi Firenze belvárosában, az Arno folyón átvezető, aranyművesek boltjaival beépített híd. Neve a világ legismertebb hídjaié között szerepel.
A Firenze történelmi központja világörökségi helyszín része |
Ponte Vecchio | |
Elhelyezkedése | Firenze |
Áthidalt akadály | Arno |
Anyag |
|
Legnagyobb támaszköz | 30 m |
Nyílások száma | 3 |
Teljes hosszúsága | 95 m |
Tervező | Neri di Fioravante |
Építés kezdete | 14. század |
Átadás ideje | 1345 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 43° 46′ 05″, k. h. 11° 15′ 11″43.767989°N 11.253192°EKoordináták: é. sz. 43° 46′ 05″, k. h. 11° 15′ 11″43.767989°N 11.253192°E | |
Világörökségi adatok | |
Típus | Kulturális helyszín |
Kritériumok | I, II, III, IV, VI |
Felvétel éve | 1982 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ponte Vecchio témájú médiaállományokat. |
Története
szerkesztésA 14. században épült Neri de Fioravanti vagy Taddeo Gaddi tervei alapján – ez máig vita tárgyát képezi. Helyén már az etruszkok korában is híd húzódott a folyó felett.
A Ponte Vecchióban fedett, az 1565-ben Giorgio Vasari tervei alapján öt hónap alatt épült, egykilométeres, ún. Vasari-folyosó köti össze a Pitti-palotát és az Uffizit.
Ez volt az egyetlen olyan híd Firenzében a második világháború idején, melyet a visszavonuló német hadsereg épségben hagyott, az összes többit ugyanis felrobbantotta.
1966-ban a firenzei árvíz idején súlyos károkat szenvedett, azonban egy esztendő alatt helyreállították.
Jellegzetességei – melyeknek hírnevét is köszönheti – a fecskefészekként oldalaihoz épített kis műhelyek, ahol egykor mészárosok, ma ötvösök, aranyművesek dolgoznak-árusítanak, ezért az aranyművesek utcájaként emlegetik e hidat. Ők állították fel 1901-ben, a híd közepén, Benvenuto Cellini (1500-1571), kora legnagyobb firenzei ötvösművésze szobrát. Éjjel-nappal a világ minden tájáról érkezett turisták özönlenek át a hídon, a zöld színű folyó környékében gyönyörködve.
2014. június 16-án új díszkivilágítást kapott a híd. Az átadó ünnepségen Andrea Bocelli tartott koncertet, majd az Arno felett akrobata mutatványok kápráztatták el a firenzeieket.[1]
Források
szerkesztésIrodalom
szerkesztés- Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp., 1980) ISBN 963-243-235-5
- ↑ Panoráma: Wellner István. Firenze. Panoráma útikalauz. Budapest: Panoráma (1975). ISBN 963 243 041 7