Rétor

A rétor (görög eredetű szó) az ókori görögöknél egyaránt jelentette a szónokokat is, az ékesszólás tanítóját is; a rómaiaknál csakis az utóbbit, akivel szemben a gyakorlati szónoknak orator volt a neve. Ez azonban szintén csak a császárok koráig volt így, azontúl a görög felfogás érvényesült. A görögöknél különösen Athénban fejlődött ki a rétor intézménye, ahol a szofisták tökéletesen kifejlesztett rendszert állítottak fel. Attikán kívül híres rétoriskolák voltak még Kis-Ázsiában és néhány szigeten, különösen Rodosz szigetén. Rómába Kr. e. 155-ben kerültek a rétorok és bár őket eleinte mint közveszélyes embereket üldözték, lassanként mégis akkora tekintélyre tettek szert, hogy a legelőkelőbb rómaiak Athénba, Ázsiába és Rodoszba siettek, s a rétorok keresett és népszerű emberekké lettek, így Serv. Sulpicius Galba (Kr. e. 144-ben konzul) már az ő hívük volt, az ifjabbik Gracchus még inkább. Divatba jött a próbaszónoklat (declamatio), külön mesterek vezetése és ellenőrzése mellett (declamatores); a beszédek tárgya többnyire költött volt.

Neves rétorok

A legkiválóbb szakbeli irók a görögöknél Aristoteles, halikarnasszusi Dionysios, Aphthonios, Hermogenes, Sopater, Demetrios, Aristeides; a rómaiaknál Cicero áll az első helyen, az elméletben méltó párja Quintilianus, de az ezüstkor irodalma is mutathat fel népszerű rétorokat, kivált Galliából (Symmachus és Ausonius). Deklamációk gyűjteménye Quintilianus és Seneca neve alatt maradt reánk.

A rétor feladatai

Ahhoz, hogy a rétor a mondanivalóját megfelelően elő tudja adni néhány fontos lépést kell megtennie, amelyek a következők: kiötlés, elrendezés, megfogalmazás, kimunkálás, memorizálás.

Kiötlés

tájékozódás, adatgyűjtés
a mondanivaló megtervezése nagy vonalakban: nagyobb témák meghatározás és a főbb mondanivaló kitalálása

Elrendezés

az összegyűjtött anyag megfelelő elrendezése
a beszéd strukturálása és a vázlat kialakítása: a témák sorrendjének meghatározása és az összekötőkapcsok kialakítása
az egyes részek felépítésének megtervezése

Megfogalmazás

a mondanivaló nyelvi formába öntése
a beszéd részletes kialakítása
stilisztikai eszközök kialakítása
toposzok elrendezése a retorikai szituációnak megfelelően

Kimunkálás és memorizálás

a szöveg elmondásának kigondolása: dramaturgia
hangsúlyok, beszédtempó, hangnem és gesztusok kialakítása és eltervezése
bemagolás különböző memóriatechnikák segítségével, például a beszéd mint ház, annak részei a szobák, a szobákban található tárgyakhoz kapcsolva a beszéd alakzatai
„Az írás feledést fog hozni azokra, akik megtanulják, mert nem

gyakorolják az emlékezőtehetségüket – az írásba bizakodva

ugyanis kívülről, idegen jelek segítségével, nem pedig belülről, a

maguk erejéből fognak visszaemlékezni.” (Platón)

Források

Zemplén Gábor, Kutrovátz Gábor (2012) Érvelés-tanulmányok filmszakadásig Archiválva 2013. június 12-i dátummal a Wayback Machine-ben