Síkság
Síkságnak nevezzük a földfelszín azon részeit, ahol nagy területen nincsen 30 méternél nagyobb szintkülönbség, valamint majdnem vízszintes a terület (legfeljebb 6%-os lejtésig). Ha a síkság tengerszint alatt fekszik, akkor mélyföldről beszélünk, ha 0-200 méter magasságon, akkor alföldről. 200 méter és 500 méter tengerszinti magasság között hátságnak, 500 méter felett fennsíknak nevezzük a sík területeket.[1]
Reliefenergia tekintetében megkülönböztetnek tökéletlen, illetve tökéletes síkságot. Előbbi többnyire lepusztulással kialakult tönkfelszín, síksági terület, ahol a reliefenergia meghaladja a 30 m/km²-t. Ezen érték alatti reliefenergia esetén jellemzően feltöltődéssel kialakult tökéletes síkságról beszélünk, ilyen a magyarországi Alföld nagy része.[2]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Izsák Tibor. Természetföldrajzi fogalmak szótára. Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és Taneszköztanácsa (2004)
- ↑ Természettudományi lexikon VI. (Sz–Z). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1968. 492. o.
Források
szerkesztésÚj magyar lexikon VI. (S–Z). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1962. 67. o.
|
Ez a földrajztudományi tárgyú vagy földrajzi fogalommal kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |