Steiner Endre
Steiner Endre (Budapest, 1901. június 27. – Budapest, 1944. december 29.) magyar sakkozó, kétszeres sakkolimpiai bajnok hivatalos olimpián és két aranyérmet szerzett nemhivatalos sakkolimpiákon. Az 1920–30-as évek egyik legeredményesebb versenyzője.
| Steiner Endre | |
| Személyes adatok | |
| Születési dátum | 1901. június 27. |
| Születési hely | Budapest |
| Halálozási dátum | 1944. december 29. (43 évesen) |
| Halálozási hely | Budapest |
| Állampolgárság | magyar |
| Versenyzői adatok | |
| Cím | sakkmester |
| Legmagasabb Élő-pontszám | 2644[1] |
| Legmagasabb ranglista | 16.[2] |
| Szerzett érmek | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
Élete és sakkpályafutása
szerkesztésNégy gyermekes zsidó családban született. Apja Steiner Bernát matematikatanár, anyja Schwartz Cecilia. Testvérei közül Lajos sakkolimpiai bajnok, és Herman is kiváló sakkozó volt. Apja is erős játékos volt, 1907-ben a Székesfehérváron rendezett nemzeti tornán legyőzte a fiatal Réti Richárdot, és a későbbi győztes Forgács Leót is.
A numerus clausus miatt Magyarországon nem járhatott egyetemre, ezért Berlinben kezdte meg tanulmányait, amit azonban abbahagyott, és az Angol-Magyar Bank hivatalnoka lett. Később önálló szűcsiparos lett, saját üzlettel és műhellyel.[3]
15 éves korában lett a Budapesti Sakk-kör tagja, majd az Újpesti Sakk-körben játszott. 1921-ben, ugyan a mezőny végén végzett a budapesti nemzetközi versenyen, de legyőzte a 15 évvel későbbi világbajnokot Max Euwét. Ezen a versenyen éppen ellene alkalmazta először Aljechin az Aljechin-védelmet, az 1.e4 nyitólépésre húzott 1. ..Hf6-ot.[4]
Egy sor változatot dolgozott ki világos részére a Francia védelemben és a Caro–Kann-védelemben, felélesztve a c4-es támadást, sötéttel a szicíliai védelmet gazdagította néhány gondolattal. Az ő találmánya a nimzoindiai védelemben a sötét futó a6-ra fejlesztésének rendszere, mellyel igen sok sikert ért el.[3]
Budapest ostromakor munkaszolgálatosként gránáttalálat okozta halálát.
Játékereje
szerkesztésA Chessmetrics historikus pontszámításai szerint a legmagasabb Élő-pontszáma 2644 volt 1939 augusztusban, amellyel akkor 16. volt a világranglistán. A világranglistán a legelőkelőbb helyezése a 16. volt, amelyet 1939 júliusban és augusztusban tartott. A legmagasabb egyénileg teljesített performance-értéke 2685 volt, amelyet 1936-ban a Budapesten rendezett nemzetközi versenyen ért el.
Olimpiai szereplései
szerkesztés1924 és 1937 között öt hivatalos és három nem hivatalos sakkolimpián vett részt magyar színekben, amelyeken 108 partit játszott és 70 pontot szerzett.[5][6] Összesen csapatban a hivatalos olimpiákon 2 arany és 2 ezüst, a nem hivatalos olimpiákon 2 arany és 1 ezüstérmet szerzett, egyéniben egy 1 ezüstérmet nyert.
| Év | Olimpia | Helyszín | Tábla | Győzelem | Vereség | Döntetlen | % | Helyezés egyéni |
Helyezés csapat |
| 1924 | Első nemhivatalos sakkolimpia[7] | Párizs ( Franciaország)
|
3. | 6 | 4 | 3 | 57.7 | 17 | 
|
| 1926 | Második nemhivatalos sakkolimpia[8] | Budapest ( Magyarország)
|
1. | 0 | 0 | 1 | 50 | 
| |
| 1927 | 1. sakkolimpia[9] | London ( Egyesült Királyság)
|
6 | 2 | 5 | 65.4 | 10. |
| |
| 1928 | 2. sakkolimpia[10] | Hága ( Hollandia)
|
2 | 10 | 3 | 3 | 71.9 | 4. |
|
| 1930 | 3. sakkolimpia[11] | Hamburg ( Németország)
|
7 | 2 | 5 | 67.9 | 20. |
| |
| 1931 | 4. sakkolimpia[12] | Prága ( Csehszlovákia)
|
1. | 6 | 7 | 3 | 43.3 | 12. | 10. |
| 1936 | Harmadik nemhivatalos sakkolimpia[13] | München ( Németország)
|
3. | 11 | 6 | 1 | 63.9 |
| |
| 1937 | 7. sakkolimpia[14] | Stockholm ( Svédország)
|
3 | 12 | 1 | 5 | 80.6 |
|
|
Olimpiai eredményeinek emlékét a világon egyedülállő sakkolimpiai emlékmű is őrzi Pakson.[15]
Kiemelkedő versenyeredményei
szerkesztésEgyike volt a legtöbbet versenyző mestereinknek, a budapesti versenyek szinte állandó résztvevője, amelyeken csaknem mindig díjazott lett.[3]
- 1. helyezés: Budapest, Budai Sakk Kör fiatalok versenye (1917)
- 1. helyezés: Újpest, II. Augusztiny-emlékverseny (1917)
- 1. helyezés: Budapest, Budai Sakk Kör versenye (1918)
- 2. helyezés: Kassa, főtorna (1918)
- 1. helyezés: Budapest, cselverseny (1919)
- 3. helyezés: Budapest, amatőrbajnokság (1920)
- 2. helyezés: Gyula, I. Erkel-emlékverseny (1921)
- 3-4. helyezés: Budapest, nemzeti mesterverseny (magyar bajnokság) (1922)
- 1. helyezés: Pöstyén, főtorna (1922)
- 3. helyezés: London, A-főtorna (1922)
- 3. helyezés: Portsmouth, A-főtorna (1923)
- 1. helyezés: Budapest, a Budai Sakkozó Társaság versenye (1923)
- 1. helyezés: Budapest, a Budai Sakk Kör versenye (1924)
- 1-2. helyezés: Budapest, a Budai Sakk Kör versenye (1925)
- 1-3. helyezés: Hastings, nemzetközi mesterverseny (1924/25)
- 1. helyezés: Budapest, Budapesti-védelem verseny (1926)
- 2-3. helyezés: Budapest, a Budai Sakk Kör versenye (1926)
- 2-4. helyezés: Budapest, nemzeti mesterverseny (magyar bajnokság) (1928)
- 2. helyezés: Trencsénfürdő, nemzetközi mesterverseny (1928)
- 3-4. helyezés: Budapest, a Budai Sakk Kör versenye (1929)
- 3. helyezés: Budapest, nemzeti mesterverseny (1932)
- 1. helyezés: Kecskemét (1933)[16]
- 4. helyezés: Budapest, nemzeti mesterverseny (Maróczy tiszteleti verseny) (1934)
- 3. helyezés: Budapest, Kempelen-emlékverseny (1935)
- 2. helyezés: Budapest, Barász-emlékverseny (1936)
- 3. helyezés: Budapest, nemzeti mesterverseny (1936)
- 2-3. helyezés: Budapest, Merényi-emlékverseny (1937)
- 6. helyezés: Kemeri, nemzetközi nagymesterverseny (1937) (legrangosabb versenye, kiváló eredménnyel)[17]
- 2. helyezés: Budapest, Maróczy tiszteleti verseny, B-csoport
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A legmagasabb számított Élő-értéke 1939 augusztusban: Chessmetric Player Profile: Endre Steiner (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2014. június 30.)
- ↑ A legjobb helyezése a világranglistán 1939 júliusban és augusztusban Chessmetric Player Profile: Endre Steiner (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2014. június 30.)
- ↑ a b c Bilek, István, Földeák Árpád. Magyar Sakktörténet 4.. Kossuth, 177. o. (1996). ISBN 963 093 849 X
- ↑ A Steiner E.-Aljechin játszma online lejátszható formában
- ↑ MEN’S CHESS OLYMPIADS. OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. június 30.)
- ↑ UNOFFICIAL CHESS OLYMPIADS. OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. június 30.)
- ↑ OlimpBase: Sakkolimpia Párízs, 1924
- ↑ [ http://www.olimpbase.org/1926x/1926in.html#hun OlimpBase: Sakkolimpia Budapest, 1926]
- ↑ OlimpBase: 1. Sakkolimpia London, 1927, Magyarország
- ↑ OlimpBase: 2. Sakkolimpia Hága, 1928, Magyarország
- ↑ OlimpBase: 3. Sakkolimpia Hamburg, 1930, Magyarország
- ↑ OlimpBase: 4. SakkOlimpia Prága, 1931, Magyarország
- ↑ OlimpBase: Nemhivatalos sakkolimpia München, 1936, Magyarország
- ↑ OlimpBase: 7. Sakkolimpia Stockholm, 1937, Magyarország
- ↑ A világ első Sakkolimpiai Emlékmű avatása Pakson. Paks.net. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 30.)
- ↑ Tables 1933. Kecskemet (angol nyelven). rogerpaige.com. [2012. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 30.)
- ↑ Kemeri Tournament (1937) (angol nyelven). Chessgames Services LLC. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
Források
szerkesztés- Jeremy Gaige: Name Index to Chess Turnament Crosstables (angol nyelven). Anders Thulin, Malmö (elektronikus kiadás). (Hozzáférés: 2014. június 30.) – a versenyeredmények egy része
- Event Details: Endre Steiner (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2014. június 30.) – a versenyeredmények egy része, valamint a performance adatok
- Bilek, István, Földeák Árpád. Magyar Sakktörténet 4.. Kossuth, 177–181. o. (1996). ISBN 963 093 849 X
További információk
szerkesztés- Magyar sakktörténet 2. kötet, Sport, Budapest, 1977. ISBN 963 253 238 4 (össz. kiadás), ISBN 963 253 248 1 (2. kötet)
- Steiner Endre
- Steiner Endre, Steiner Lajos az olimpikon testvérek (A húguk, Steiner (Döme) Piroska visszaemlékezése)
- Földeák Árpád: 12 sakkolimpia, Budapest, 1958.
- Steiner Endre játszmái a chessgames.com oldalon
- Játszmái a 365chess.com-on
- Шахматный словарь / гл. ред. Л. Я. Абрамов; сост. Г. М. Гейлер. — М.: Физкультура и спорт, 1964. — С. 213—214. — 120 000 экз.
- Шахматы : энциклопедический словарь / гл. ред. А. Е. Карпов. — М.: Советская энциклопедия, 1990. — С. 53. — 100 000 экз. — ISBN 5-85270-005-3
