Struccalakúak

Struccalakúak
	Emu (Dromaius novaehollandiae)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Öregrend:	Futómadár-szabásúak (Palaeognathae);
Rend:	Struccalakúak (Struthioniformes);
Családok
	Struccfélék (Struthionidae); Nandufélék (Rheidae); Emufélék (Dromaiidae); Kazuárfélék (Casuariidae); Kivifélék (Apterygidae); Elefántmadár-félék (Aepyornithidae) – kihaltak; Moafélék (Dinornithidae) – kihaltak;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Struccalakúak témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Struccalakúak témájú kategóriát.

A struccalakúak (Struthioniformes) a madarak osztályának egy rendje.

Öt ma élő család tartozik a rendbe 12 ma élő és 2 kihalt fajjal. Kihalt további két családjuk is.

Származásuk, elterjedésük

A struccalakúak ősi röpképtelen madarak leszármazottjai. Ez azt jelenti, hogy már közvetlen őseik sem voltak képesek repülni (csökevényes szárnyaikból ítélve távolabbi őseik viszont minden bizonnyal igen).

A kisebb szigeteken élt röpképtelen madarak (mint például dodó) ősei még röpülve érkeztek szigetükre, ahol a ragadozók hiánya miatt veszítették el röpképességüket. Ugyancsak nem tartoznak a struccalakúak közé a Dél-Amerikában élt gyilokmadarak (mint például Phororhacos, Gastornis és Andalgalornis nemek), illetve az Ausztráliában élt mennydörgő madarak (Dromornithidae). Ezek azért maradhattak fenn a késő negyedkorig, mert kontinensükön nem voltak specializált méhlepényes ragadozó emlősök. A gyilokmadarakat a Panama-földhíd kialakulása után Dél-Amerikába áttelepült észak-amerikai méhlepényes ragadozók irtották ki, a dromornitidákat pedig valószínűleg az Ausztráliába betelepülő emberek.

A röpképtelen óriásmadarak a dinoszauruszok kihalásával indultak gyors fejlődésnek a kainozoikum elején: ekkor a szárazföldeket már nem uralták a hüllők, de még az emlősök sem indultak robbanásszerű fejlődésnek, és a futómadarak minden kontinensen jelen voltak. Hanyatlásukat a nagy testű, méhlepényes ragadozók megjelenése és elterjedése okozta a negyedidőszakban (kvarter).

Mivel a struccalakúaknak már az őseik sem tudtak repülni, gyalogosan jutottak el mai és egykori élőhelyeikre – de még inkább a kontinensek vándoroltak alattuk. A mai, illetve a közelmúltban kihalt fajaik kialakulása szorosan összefüggött az egykori Nagy Déli Kontinens, a Gondwana feldarabolódásával, amit molekuláris biológiai bizonyítékok is megerősítenek.

Származásuknak megfelelően valamennyi, ma élő faj az egykori Gondwana maradványiként létrejött kontinenseken, illetve szigeteken honos.

Megjelenésük, felépítésük

A repülés egyik alapfeltétele a tarajos szegycsont, amihez a mellizmok tapadnak. A gyalogló életmódra áttérés után az ide tartozó madarak (Ratitae) szegycsontja ellaposodott, ezért röpképtelenek. Többnyire nagytestű fajok, amelyek szárnyai is elcsökevényesedtek. Hátsó lábuk erőteljes, lábujjaik száma 2-3-ra redukálódott: a strucc két, a többi faj három lábujjon közlekedik, viszont kiváló futómadarakká váltak.

Rendszertani besorolásuk

Máig élő családok

A rend az alábbi ma élő, földrajzilag jobbára elkülönült családokat foglalja magában:

struccfélék (Struthionidae) – Vigors, 1825 - 2 faj, Afrikában
nandufélék (Rheidae) – Bonaparte, 1849 - 2 faj, Dél-Amerikában
kivifélék (Apterygidae), – Gray, 1840 - 5 faj Új-Zélandon
kazuárfélék (Casuariidae) – Kaup, 1847 - 3 faj, Észak-Ausztráliában, Új-Guineában, illetve a környező szigeteken
emufélék (Dromadiidae) – Huxley, 1868 - 1 faj Ausztrália nagyobb részén

Kihalt családok

moafélék (Dinornithidae)
elefántmadár-félék (Aepyornithidae)

Források

ITIS szerinti rendszerbesorolás
Uránia állatvilág. Madarak. Gondolat Kiadó (1978). p. 34–41.

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap