Szannjásza
A szannjásza vagy szanjásza, (szanszkrit: सन्न्यास sannyāsa és संन्यास saṃnyāsa, angol: sannyasa) a hinduizmusban a négy lelki rend (ásrama) utolsó periódusa, a lemondás jegyében élt élet, az aszketizmus egy formája.
A szannjászi, egyéb átírásokkal: szanjászi, szannyászi, szannjászin (szanszkrit: संन्यासिन्) a lemondott ember. Nőnemű képviselője a szanjászini.
A szanjásza szó megtisztulást, lemondás-t, felajánlás-t jelent. A szanjászi a világról lemondott ember, aki életét kizárólag a magas minőségű és szent célok érdekében tartja fenn. Otthontalan és a külső világról teljesen lemond, belső minőségeit próbálja hangolni, összehangolni, megtalálni a legmagasabb tudat állapotát. Okkersárga színű ruhát visel, mert az okker a tűz színe. Ez azt jelképezi, hogy a teste már "elégett", már nem számít, már nincs jelen, és a társadalomtól, a közösségtől a legszükségesebbeken kívül nem igényel semmit. Továbbá azt jelzi, hogy viselője tiszta, mint a tűz. Ez a ruha emlékezteti őt a földi élvezetek elutasítására.
Sokan kopaszra borotválják a fejüket, mivel lemondanak a külső szépségről. Kopaszságuk jelzi, hogy minden külső szépségről lemondtak és csak az önvalóban tartózkodnak, amely a legfőbb szépség. A mundana (मुण्डन), vagyis a fej megborotválása jelképezi továbbá hogy nincs többé kötődésük az anyagi világhoz. Nem szabad többé vágyniuk semmilyen értéktárgyra. A fej leborotválása egyszerűen a külső képe annak a tudatállapotnak, amelyet a teljes vágytalanság és a világi élvezetektől való elfordulás jellemez.
A szannjászinak a világgal szemben nincsenek anyagi elvárásai; csak ad, ha teheti, szolgál, ha teheti, áldoz – mindezt az egész emberiség érdekében. Mindössze három feladata maradt: a saucsa (belső tisztaság), a bhiksá (alamizsnagyűjtés) és a dhjána (meditáció).
Egyes szannjászik egy templom közelében élnek, mások hajléktalanként vándorolnak. Az aszkéták, a szádhuk és a szvámik, az úgynevezett hindu szerzetesek a szannjászik közé tartoznak. A szannjásza bármely életszakaszban felvehető, így fiatalkorban, családfőként és a gyermekek felnevelése után is. A lehetőség bármikor nyitva áll.
Szannjásza, mint tudatállapot
szerkesztésA szannjásza nem más, mint tudatállapot. Az az igazi szannjászí, aki megszabadult minden vágytól és önzéstől és rendelkezik minden szattvikus tulajdonsággal, éljen bár életet a családjával.
Az igazi lemondás a szenvedélyekről, a vágyakról, az önzésről és a vászanákról (rejtett vágy) való lemondást jelenti. Ha elménk tiszta és mentes minden kötődéstől és szenvedélytől, akkor szannjászik lehetünk – nem számít, hogy az erdőben vagy egy város nyüzsgésében élünk, hogy fehér ruhát vagy narancsszínű leplet viselünk, hogy leborotváljuk a fejünk vagy nem. Az elménket kell megborotválni! Ez azt jelenti, hogy meg kell szabadulni minden világi kötődéstől, önző vágyaktól, szenvedélytől, nemi vágytól, mohóságtól, dühtől stb. Ez az igazi borotválkozás.
A fizikai tárgyakról való lemondás nem igazi lemondás. A valódi lemondás az elme megtagadását jelenti. Nem a lét megtagadásáról van szó, hanem a vágyaktól, a kívánságoktól való megszabadulásról. A lemondás lényege az önösség feladása.
Szannjásza és védánta
szerkesztésA szannjásza és a védánta bizonyos formája mindig kéz a kézben járnak. Egyik nem lehet teljes a másik nélkül. Amikor a kettő összeforr, megszületik a bölcs, aki a legmagasabb szintű tudás birtokosa. A szannjásza megszabadítja az egyént az egótól és a negatív jelenségektől, a védánta pedig feltölti igazsággal. A védántát nem lehet megérteni anélkül, hogy a szannjásza segítségével meg ne szabadulnánk az egótól, a szannjásza pedig kárba vész, ha nem törekszünk a legmagasabb rendű cél elérésére a védánta révén.
A védánta nem kívánja hogy lemondjunk e világról. Azt szeretné, ha megváltoztatnánk mentális hozzáállásunkat, feladnánk az "én" és az "enyém" téves, illuzórikus képzetét. A kígyóbűvölő a kobrának mindössze a két méregfogát távolítja el. A kígyó ettől még ugyanaz marad, ugyanúgy sziszeg és kivillantja a fogát. Valójában ugyanúgy viselkedik, mint korábban. A kígyóbűvölő mentális hozzáállása változott meg. Már tudja, hogy nincsenek méregfogai a kígyónak. Ugyanígy kell eltávolítani az elme két méregfogát is: az én és enyém gondolatait. Csak ekkor hagyhatjuk az elmét szabadon járni-kelni. Ezután mindig szamádhiban leszünk.
A végső megszabadulás nem a vándorbot felvételével, a fej leborotválásával és a narancsszínű lepellel érhető el. Az az igazi szannjászi, aki bölcsességgel rendelkezik, ez a legfőbb ismertetőjegye. A bölcs szannjászi az, aki még álmában is folyamatosan tudatában van valódi természetének, nem csak éber állapotban.
Kapcsolódó cikkek
szerkesztésHivatkozások
szerkesztés- Kozma András: A hindu istenalakok szimbólumai, 2001
- Srí Szvámi Sivánanda: Utak a boldogsághoz, 2014
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sannyasin című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.