Wikipédia

Szeleczky Zita

(1915–1999) magyar színésznő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 11. 2 változtatás vár ellenőrzésre.

Szeleczky Zita, teljes nevén: Szeleczky Zita Klára Terézia (Budapest, 1915. április 20. – Érd, 1999. július 12.) magyar színésznő.

Szeleczky Zita
A Kísértés (Tentazione) című olasz filmben (1942)
A Kísértés (Tentazione) című olasz filmben (1942)
Született1915. április 20.[1]
Budapest
Elhunyt1999. július 12. (84 évesen)[1]
Érd
Állampolgárságamagyar
HázastársaHaltenberger Gyula
Foglalkozásaszínész
Iskolái
Kitüntetései
SírhelyeNekézseny
Színészi pályafutása
Aktív évek1936–1996
A Wikimédia Commons tartalmaz Szeleczky Zita témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

szerkesztés

Szeleczky Manó (Emmánuel) és Négyessy Amália lányaként született. 1933-ban érettségizett a budapesti Veres Pálné Gimnáziumban. 1936-tól 1944-ig 26 magyar és egy olasz–magyar film női főszerepét alakította. 1937-ben diplomázott a Színművészeti Akadémián. A Nemzeti Színház ösztöndíjas, majd rendes tagja lett (1936–1941). 1939-ben Farkas–Ratkó-díjat kapott. 1940. június 8-án házasságot kötött a nála három évvel idősebb Haltenberger Gyula gépészmérnökkel.[2] 1942–43-ban a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött. 1944 elején a Madách Színházban vendégszerepelt. 1944 őszén ismét a Nemzeti szerződtette. A budapesti A Reggel című napilap 1945. április 16-án azt közölte, hogy Sopronban öngyilkos lett. A budai rendőrség politikai osztálya által elfogott Haltenberger Gyula is megerősítette ezt a később álhírnek bizonyult információt.[3]

1945-ben elhagyta az országot, a népbíróság távollétében elítélte háborús magatartása miatt, egyebek közt azért, mert 1944 novemberében egy ún. „Hungarista Est” keretében elszavalta a Föl a szent háborúra![4] című, az orosz támadás elleni védekezésre buzdító Petőfi-verset, amit a Magyar Rádió is közvetített.[5] Előbb Ausztriában és Olaszországban élt, majd 1948-ban Argentínába költözött, ahol kezdetben a Magyar Színjátszó Társaság előadásain szerepelt. 1951-ben megalapította az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat, s fellépett emigráns német színházak előadásain is. 1949–1974 között a világ magyar településeit látogatta önálló műsoraival.

1962-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ahol Wass Alberttel szinte azonnal felvette a kapcsolatot. Levelezésükből kiderül, hogy a későbbiekben az egyetemes magyar ügy szolgálatában végzett munkájukban szorosan együttműködtek.[6] Több hanglemezt is kiadott.

 
Szeleczky Zita az 1940-es években

Vonzó külsejével, színpadi megjelenésével, intelligens és természetes játékával fiatal leányokat, lírai hősnőket és naivákat alakított rövid magyarországi pályáján. Emigrációs előadóművészi tevékenységét kulturális misszióvá szélesítette. Második férje amerikai állampolgár volt.

1993-ban a Legfelsőbb Bíróság felmentette az 1947-es koholt vádak alól, és teljes rehabilitációban részesítette. Még abban az évben Wass Alberttel együtt megkapták a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést. 1998 őszén hazatelepült, Érden élt. 84 esztendősen, 1999. július 12-én halt meg, gyermektelenül.[7] Végakaratának megfelelően Nekézsenyben, a család kriptájában helyezték örök nyugalomra.

2007-ben posztumusz Magyar Örökség díjban részesült.[8]

Színpadi szerepei

szerkesztés
 
Németh László: Villámfénynél (Apáthi Imre, Szabó Margit, Rápolthy Anna, Szeleczky Zita, Timár József, Táray Ferenc

Filmjei

szerkesztés

Lemezei

szerkesztés
 
Szeleczky Zita emléktáblája szülőházán, a Budafoki út 10/c szám alatt
  • Édesanyám, lelkem…
  • Magyar Rozika Amerikában
  • Mennyből az angyal
  • Zita Sings Beloved Melodies Around The World
  • Kis testvéreim, magyar gyermekek!

Emlékezete

szerkesztés

Díjai

szerkesztés

Róla

szerkesztés
  • Pusztaszeri László: Szép magyar élet. Szeleczky Zita pályaképe; Kairosz, Bp., 2012, ISBN 978-963-662-51-39
  • Jávor Zoltán: Hit és magyarság. Szeleczky Zita élete és művészete; Délvidék Ház, Szeged, 2012 + CD, ISBN 978-963-08-4996-8
  • Így szerették. Levél-vallomások Szeleczky Zitához, 1940–1999. Emlékkönyv; bev. Balog Zoltán, utószó Madár János; Rím, Bp., 2018
  • Bánfalvi Lászlóné: Szeleczky Zita nekézsenyi emlékezete; Önkormányzat, Nekézseny 2019 (Nekézsenyi füzetek)
  • Szeleczky Zita élete és művészete; szerk. Jávor Zoltán és Péter Zsolt; PIM, OSZMI, Bp., 2020, ISBN 978-615-5517-62-4
  • Szeleczky Zita életútja és válogatott magánlevelezése; szerk. Lips Adrián, Mátravölgyi Dorottya, Sepsi Enikő, Sztruhár Bettina; L'Harmattan Kiadó, Bp., 2021

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. XI. ker. állami házassági akv. 270/1940. folyószáma alatt.
  3. ↑ Őrizetbe vették Szeleczky Zita férjét, a hitlerista Haltenberger Gyula mérnököt
  4. ↑ Magyar Elektronikus Könyvtár – Petőfi Sándor: FÖL A SZENT HÁBORÚRA!
  5. ↑ Filmhíradók Online (Csak Microsoft Internet Explorerben működik! – Magyar Világhíradó 1079. Hungarista Est a Magyar Művelődés Házában (1944. november)
  6. ↑ ISBN 978-963-08-4996-8 Jávor Zoltán: Hit és magyarság
  7. ↑ kisalfold.hu – Szeleczky barátja voltam. [2014. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 11.)
  8. ↑ A NOL.hu cikke. [2014. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 7.)
  9. ↑ Születésének centenáriumi emlékbélyege
  10. ↑ https://adt.arcanum.com/hu/view/EML_KepesVilaghirado_1972/?query=SZO%3D%28d%C3%ADszp%2A%29&pg=470

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szeleczky_Zita&oldid=27357419”
  NODES
eth 2