Szerkesztő:Bennó/Saturnalia

Peczből Saturnus tiszteletére ünnepelték Rómában deczember 1-étől fogva hét napig és pedig a legrövidebb napok évadján (a mikor a természet kiujul) a Saturnaliákat, melyeknek lényege az, hogy az aranykort visszaidézni igyekeztek. Minden munka, közérdek és magánügy pihent és Saturnus isten nevével ajakán (Io Saturnalia, io bona Saturnalia!) az egész nép pajkos jókedvének engedte által magát. Ki-ki rogyásig evett, a polgárok kölcsönösen megajándékozták egymást, még a rabszolgák is egy asztalnál étkeztek uraikkal, annak emlékére, hogy az aranykorban a halandók közt nem volt semmiféle rangkülönbség. – A képzőművészeti ábrázolásokra nagy hatással volt, hogy C. a homerusi istenek világában nem szerepel. Ugyanazért ritkák az őskori képek (kivétel a C. és Rhea érczbe öntött szobra az athenaei Olympieumban), még ritkábbak azok a szobrok, a hol Cr. egymagában fordul elő (a hol mégis megvan, mindig a római Saturnus értendő). A művészek nem annyira C. alakjával, mint inkább a rája vonatkozó mythussal, s ennek is azon momentumával foglalkoztak, a mikor Rhea a gyermekeit elemésztő C.-nak Zeus helyett a követ elkészíti. Ezt a jelenetet találjuk már egy vörösalakos vázaképen (De Witte, Gazette arch. 1875, 9. tábla), továbbá a capitoliumi oltár híres domborművén, a mely talán Praxiteles egyik reliefjének (Plataea, Hera-templom) hatása alatt készült (l. fentebb). De mihelyt a görög művészet a római (Saturnusszal azonosított) C.-felfogásnak szolgálatába lép, kialakul az önálló C.-typus, melynek jellemzetes tulajdona, hogy öreg embert ábrázol; fejének hátulsó része fátyollal van borítva, kezében a Harpét tartja, egy sajátságos sarlószerű kést (falcifer, Ovidius, Fast. 1, 234). Ilyen képei részben mellszobrok (Róma, Vatikán), részben teljes alakok (Pompeji). Kezében mindig a sarlót tartja, némelykor egy sajátszerű, több kerek gyümölcsben végződő lombtalan ágat (a wettingeni érczedényen, mely a heti naptár uralkodó istenségét mutatja, De Witte, Gazette archéol. 1879. 1. tábla), esetleg két halászt (africai, küln. hadrumetumi bronzérmeken). A római családok érmein gyakori vendég Saturnus: így az Appuleja gensén (négyes fogaton), nemkülönben Valerianus és Gallienus császárok pénzein. – Irodalom: A mythologia kézikönyveknek idevágó czikkein kívül l.: Zimmermann, De Graecorum veteribus diis (l. de Saturno) Halle, 1834. Sippel, De cultu Saturni (Marburg, 1848). Overbeck, a szász tudós társulat évkönyveiben, 1865. Hoffman, Mythen aus der Wanderzeit der indogermanischen Stämme (I. Kr. Bécs, 1883). Tropea, Il mito di Cr. in Sicilia e la ragione del nome Zancle (Rivista di storia antica, II, 3, 119–135). Petiscus-Geréb, Az Olympos, 23 skk. ll. Kont Ignácz, A Saturnáliákról (Egyet. Philol. Közlöny, 1881)