Sztratégosz
A sztratégosz (tbsz. sztratégoi; görög στρατηγός) a görög nyelvben „tábornok” jelentésben használatos. A hellenisztikus és bizánci időkben katonai kormányzó értelemben is használták. A modern görög hadseregben ez a legmagasabb szárazföldi katonai rang.
A sztratégoszok az athéni demokráciában
szerkesztés
A sztratégoszi tisztség már i. e. 607-ben kimutatható, de a polemarkhosz mellett nagyobb jelentőségre csak jóval később tett szert.
I. e. 501-től kezdve az athéniek minden évben 10 tábornokot, azaz sztratégoszt választottak, hogy vezessék a hadsereget. A Kleiszthenész által létrehozott minden phülé választhatott egyet. Eredetileg együttműködtek a régi „háborús vezetővel” a polemarkhosszal de az i. e. 487 után elvesztette katonai jelentőségét. A sztratégosz szó szerint a „hadsereg vezetőjét” jelenti, de amikor Themisztoklész kezdeményezésére Athén tengeri hatalommá vált, a sztratégoszok feleltek a flottáért is. A tíz tábornok teljesen egyenlő volt egymással, a marathóni csata előtt i. e. 490-ben többségi szavazással döntöttek a csatatervről. Mindenesetre a sztratégoszok kaphattak egyéni feladatokat és egy időtől kezdve a felelősséget regulárisan is megosztották. Különleges helyzetben, mint például a szicíliai hadjárat esetén rendkívüli hatalommal felruházott sztratégosz autokratórt választottak. Bizonyos időkben tiszteletből is választottak néhány sztratégoszt, például Szophoklészt nagyon öreg korában. A sztratégosz halála vagy visszahívása esetén újat választottak megbízatásának maradék idejére.
A tíz sztratégosz volt az athéni demokrácia választott tisztviselői közül a legmegbecsültebb. A tendencia a tisztviselők sorsolása felé mutatott, de a sztratégoszokat – és a tamiászokat – szabályos eljárással választották a diplomáciához és katonai ügyekhez értő emberek közül. Valószínűleg mindenki előtt nyitva állt a lehetőség, hogy megválasszák, de gyakorlatilag a felsőbb osztályok tagjai közül választották őket. Csak akkor kaptak fizetést, amikor ténylegesen hadjáratra indultak. Rendkívül jövedelmező hivatal lehetett ennek ellenére, mivel részt kaptak a hadizsákmányból, a nemzetközi diplomáciai életben pedig szokás volt a bőséges – legális és illegális – ajándék.
Az i. e. 5. században rendkívül erős kötelék volt az államvezetés és a sztratégoszi testület között. A sztratégoszok gyakran kezdeményezői voltak az állami politikának a népgyűlésen, de nem hivatali hatalmuk útján, hanem mint nagy képességekkel rendelkező polgárok. Az elsőrendű példa erre Periklész, akit i. e. 443 és i. e. 430 között mindig megválasztottak sztratégosszá. Thuküdidész szerint az ő dominanciája olyan nagy volt, hogy névlegesen demokrácia, ténylegesen monarchia volt abban az időben. Mindenesetre egyszerű szavazással bármikor eltávolítható volt.
Számonkérésük
szerkesztésA sztratégoszok felmentését gyakran kezdeményezték és bíróság elé is állították őket. A büntetés a pénzbüntetéstől a halálbüntetésig terjedt. A kiszabott bírság monumentális lehetett – ld. például Miltiadész esetét –, ami a leggazdagabb athéni vagyonát is semmivé tehette. i. e. 430-ban Periklészt is eltávolították a hivatalból egy időre és pénzbüntetésre ítélték. A győztes arginuszai csata után i. e. 406-ban mind a nyolc ottlévő sztratégoszt halálra ítélték – bár nem mind ment haza a büntetés elfogadására – a túlélők megmentésének elmulasztása miatt.
Az athéni hadsereg demokratikus alapon szerveződött és a fegyelem relatíve laza volt. Van néhány vitatott beszámoló olyan esetekről, amikor sztratégoszok a hadjárat során kivégeztettek valakit, de a normál módja a súlyos fegyelemsértőkkel szembeni eljárásnak a bírósági eljárás alá vonás volt, ahol a többi szolgálatban levő katona volt az esküdtszék.
A sztratégoszok maguk – mint bármely demokratikus tisztségviselő – hivatali évük letelte után átvilágítási eljáráson (euthunai, szó szerint kiegyenesítés) estek át, ami bírósági eljárássá változott számára és azok számára is, akik vele együtt ítélkeztek. Ilyen körülmények között a sztratégoszok valószínűleg kétszer is meggondolták, hogy mennyire legyenek szigorúak.
A sztratégoszi hivatal az i. e. 4. században
szerkesztésAz i. e. 4. században viszont azok személye, akik a népgyűlésben a politikát vitték, és a sztratégoszoké már általában elvált egymástól. Ez az állami és úgyszintén a katonai ügyek összetettségének a növekedése miatt volt így, mindegyik a maga szakembereit kívánta. A hadseregben egyre gyakoribb lett a zsoldosok alkalmazása, sőt a polgárjog adományozása is előfordult, hogy egy külföldit sztratégosszá lehessen választani. Az i. e. 5. századi birodalom elvesztésével a pénzügyek ingatagabbá váltak, ami egy sor új gazdasági tisztség felemelkedéséhez vezetett. Mindezekkel együtt a professzionális népgyűlési szónokokkal együtt kiszorította a sztratégoszokat a politikából. Az i. e. 4. században áttértek arra is, hogy az egész népből választották a 10 sztratégoszt, nem phülénként 1-1-et.
Néhány nevezetes sztratégosz az i. e. 5. században
szerkesztésMás klasszikus görög államokban
szerkesztésMás görög államokban is előfordult a sztratégoszi tisztség. Nevezetes volt közülük az akháj szövetség, amelynek leghíresebb sztratégoszai Aratosz és Philopoemon voltak.
Hellenisztikus és későbbi használat
szerkesztésA diadokhoszok hellenisztikus birodalmaiban, nevezetesen a Ptolemaida Egyiptomban a sztratégosz kormányzói hivatallá vált. Ez a hagyomány a Bizánci Birodalomban is folytatódott.
További információk
szerkesztés- Hansen M.H. 1987, The Athenian Democracy in the age of Demosthenes. Oxford.
- Hamel, Debra 1998, Athenian generals : Military authority in the classical period. Leiden.
- Oxford Classical Dictionary, 2nd edition, 1996: strategoi.
- Németh György A polisok világa Korona Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 963-9191-11-6
- Hegyi Dolores - Kertész István - Németh György - Sarkady János: Görög történelem a kezdetektől Kr. e. 30-ig. Budapest, Osiris, 2005. (ISBN 9633897998)
- Stratégòs [1]
