T Aurigae
T Aurigae (vagy Nova Aurigae 1891) egy 1891-ben megjelenő klasszikus nóva volt a Szekeres (Auriga) csillagképben.
| T Aurigae | |
 | |
| Hamis-színes felvétel a T Aurigae nóváról; amely kék, zöld és vörös színű felvételekből készült (E. Santamaría és munkatársai, 2020) | |
| Megfigyelési adatok | |
| Csillagkép | Szekeres csillagkép (Auriga) |
| Rektaszcenzió | 05h 31m 59.118s |
| Deklináció | +30° 26′ 45.03″ |
| Távolság | 2859,516 fé, 876,7315 pc |
| Látszólagos fényesség | 15,3–4,5 |
| Pályaadatok | |
| Évi parallaxis | 1,1406 milliívmásodperc |
| Radiális sebesség | 50 km/s |
| Sajátmozgás | |
| rektaszcenzióban | 1,407 mas/év |
| deklinációban | -6,367 mas/év |
Felfedezése
szerkesztésThomas David Anderson amatőr csillagász fedezte fel Edinburgh-ban, 1892. január 24-én. 2:00 órakor (UTC) vette észre nagy biztonsággal, amikor a nóva fényesebb volt, mint a χ Aurigae kettőscsillagrendszer (4,74-es látszólagos magnitúdó). Először azt hitte, hogy a 26 Aurigae kettőscsillag rendszert látta, meg is jegyezte magának, hogy fényesebb, mint emlékezett. A következő hét folyamán még kétszer észlelte. Miután észrevette a tévedését, január 31-én üzent Ralph Copeland (Astronomer Royal for Scotland) csillagásznak.[1] A felfedezést Copeland rögtön el is küldte kollégájának, William Hugginsnek, aki 1892. február 2-án el is végezte az első spektroszkópiai vizsgálatokat; ekkor a nóva fényessége 4,5m volt. A T Aurigae volt az első nóva, amelyen spektroszkópiai vizsgálatot végeztek.[2][3]
Megfigyelése
szerkesztésA nóva megtalálható a felfedezést megelőző felvételeken, ami lehetővé tette nóva fényességgörbéjének meghatározását 1891-től kezdődően.[4] Egy 2010-es tanulmány szerint a nóva legnagyobb fényessége 4,5 magnitúdó volt.[5] Az AAVSO adatai szerint leghalványabb magnitúdója 15,3 volt.
1958-ban a Crossley-távcsővel való megfigyelés rámutatott, hogy a nóvát egy fogyatkozó kettőscsillagrendszer építi fel, 4,9 órás periódusidővel, valamint 0,18-as magnitúdójú fogyatkozási mélységgel.[6] A T Aurigae volt a harmadik nóva, amely rövid periódusú fogyatkozó bináris típusú volt, és felfedezése növelte a nóvák és kettőscsillagrendszerek kapcsolatáról szóló elméletek gyakoriságát.[7] Ma már úgy tartják, hogy minden nóva kettőscsillagokból fejlődik, amikor egy „donor” csillag körülül keringő fehér törpe anyagot von el a nagyobb csillagtól, ezáltal robbanás következik be.
A T Aurigae nóva körül elliptikus emissziós köd található (méretei 25 × 19 ívmásodperc), ami planetáris ködre hasonlít. E. Santamaría és munkatársai felvételeket készítettek a nóva köd maradványairól 2016 és 2019 között, és 1956-os felvételekkel való összehasonlítás után meghatározták, hogy a köd évente 0,01 ívmásodperccel növekszik, ami hozzávetőlegesen 350 km/s tágulási sebességnek felel meg.[8]
-
T Aurigae elhelyezkedése a Szekeres csillagképben (pirossal bekarikázva) -
T Aurigae nóva fényességdiagramja (Harlow Shapley, 1933) -
Két, 38 év különbséggel készült felvétel mutatja a nóva maradványködének tágulását
Külső hivatkozások
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Copeland, Ralph (1892. augusztus 1.). „On the new star in the constellation Auriga”. Astronomy and Astro-Physics (formerly The Sidereal Messenger) 11, 593–602. o.
- ↑ Huggins, William (1892. augusztus 1.). „On Nova Aurigæ”. Astronomy and Astro-Physics (formerly The Sidereal Messenger) 11, 571–581. o.
- ↑ Mclaughlin, Dean B. (1950. október 1.). „PROBLEMS IN THE SPECTRA OF NOVAE” (angol nyelven). Publications of the Astronomical Society of the Pacific 62 (367), 185. o. DOI:10.1086/126273. ISSN 1538-3873.
- ↑ Shapley, Harlow (1933. december 8.). „The photographic light curves of 11 novae”. Annals of Harvard College Observatory 84, 121–155. o.
- ↑ Strope, Richard J., Arne A. (2010. július 1.). „Catalog of 93 Nova Light Curves: Classification and Properties”. The Astronomical Journal 140, 34–62. o. DOI:10.1088/0004-6256/140/1/34. ISSN 0004-6256.
- ↑ Walker, Merle F. (1962. január 1.). „Nova T Aurigae 1891: a New Short-Period Eclipsing Binary”. Information Bulletin on Variable Stars 2, 1. o. ISSN 0374-0676.
- ↑ Walker, Merle F. (1963. augusztus 1.). „Nova T Aurigae 1891: a New Short-Period Eclipsing Binary.”. The Astrophysical Journal 138, 313. o. DOI:10.1086/147646. ISSN 0004-637X.
- ↑ Santamaría, E., G. (2020. március 27.). „Angular Expansion of Nova Shells” (angol nyelven). The Astrophysical Journal 892 (1), 60. o. DOI:10.3847/1538-4357/ab76c5. ISSN 1538-4357.
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a T Aurigae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
