Tarajos sül
A tarajos sül (Hystrix cristata) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a gyalogsülfélék (Hystricidae) családjába tartozó faj.
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Tarajos sül egy állatkertben
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hystrix cristata Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tarajos sül témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Tarajos sül témájú médiaállományokat és Tarajos sül témájú kategóriát. |
Előfordulása
szerkesztésÉszak-Afrikában a Szaharán kívül mindenütt elterjedt. Előfordul Olaszország déli területein és Szicíliában is, ahová valószínűleg az ókori rómaiak vitték magukkal. Lehetséges, hogy Albánia és a volt Jugoszlávia területén is előfordul. Ma a megfelelő búvóhelyet kínáló területeken, bokrokkal borított sziklás lejtőkön, elvadult kertekben vagy a régi mezőgazdasági kultúrák szegélyein meglehetősen elszigetelt állományokban él.
Megjelenése
szerkesztés
Testhossza 60-93 centiméter, farokhossza 8-17 centiméter és testtömege 10-30 kilogramm. Háta közepétől a farkáig 35 centiméter hosszúságot elérő, fekete-fehér gyűrűs tüskék borítják. A kimeresztett tüskék az állat fején hosszú, tövises tarajt képeznek. Tüskéit védekezésre használja, veszély esetén felmereszti, majd hátrálva támad az ellenségre. A visszahajló horgokkal sűrűn tűzdelt tüskék lazán ülnek az állat bőrében és azonnal leválnak, amint egy másik állat húsával érintkezésbe kerülnek. Az áldozat minden egyes mozdulatára egyre mélyebbre hatolnak testébe a tüskék. A tüskék fájdalmas és gyorsan elgennyesedő sebeket okoznak. Az állat farkán lévő üreges tüskevégződések keltik a sülre jellemző csörgő hangot, amely figyelmeztető jelzésként szolgál. Feje tompa, az orra hegyes, bársonyosan szőrözött; lába és füle rövid. A tarajos sül ezért esetlennek látszik, pedig ügyesen tud szaladni, és jól megbújik a sűrűben is. Ebben nagy segítségére van az, hogy teste kúp alakú. Tüskéi rugalmas köpenyként borítják.
Életmódja
szerkesztés
Magányos életet él, néha párban jár. Éjszakai életű, a nappalt maga ásta üregében tölti, de télen is odahúzódik pihenőre. Nem alszik téli álmot. Az eurázsiai hód után a legnagyobb európai rágcsálónak számító tarajos sül meglepően ügyesen bujkál a sűrűben. Tüskéi miatt nincs sok ellensége. Tápláléka gumók, gyökerek és gyümölcsök, de rovarokat, gyíkokat és békákat is fogyaszt, ha sikerül elkapnia őket. A szabad természetben 12-15 évig, fogságban viszont sokkal tovább él.
Szaporodása
szerkesztésAz ivarérettséget kétéves korban éri el. Afrikában évente kétszer-háromszor fial, Európában csak egyszer, a tavaszi hónapokban. A vemhesség 95-105 napig tart, ennek végén rendszerint 2-3 kölyök születik. A kicsinyek szeme nyomban nyitva van, testüket finom prém borítja. A fiatalok két hónapos korukban már önállóak.
Egyéb
szerkesztés
A régi időkben nagy becsben tartották a tarajos sülöket. Ették húsukat, ami állítólag nagyon ízletes, de sok mindenre felhasználták a tüskéket is. A horgászok például úszóként használták. A tüskék tulajdonképpen megkeményedett szőrszálak. A fiatalok tüskéi természetesen még egészen puhák. A tarajos sül ugyan veszély esetén valamennyire össze tud gömbölyödni, miközben csaknem tüskés golyóvá válik, de ezen a téren a sünnel - amellyel egyébként nem áll rokonságban - nem versenyezhet. A tüskék sokkal inkább konvergens evolúcióra utalnak, a sünök ugyanis a meglehetősen ősi rovarevők, míg a tarajos sül és a többi gyalogsül rágcsáló. Így aztán sokkal közelebbi rokonságban áll a házi egérrel vagy a patkánnyal. Sok találgatásra adtak okot azok a régi híresztelések, miszerint a tarajos sülök képesek arra, hogy tüskéiket nyílként a támadó felé röpítsék, úgy, hogy az mélyen beleáll annak húsába vagy akár egy deszkába is. Való igaz, ha az állat csörögve, zörögve rázza tüskéit, a lazán álló tüskék kirepülhetnek, és eltalálhatják az ellenséget. Nem lehet szó azonban célzott „lövés”-ről, sokkal inkább találomra történő „tüskedobálás”-ról, amely azért néha célba talál.
Állatkertekben
szerkesztésÁllatkertekben elterjedt faj. Magyarországon a Nyíregyházi Állatparkban, a Miskolci Állatkert és Kultúrparkban, a Debreceni Állatkertben, a Kecskeméti Vadaskertben, a Pécsi Állatkertben, és a Jászberényi Állatkertben tartanak tarajos sült.
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. június 29.)
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed). Archiválva 2010. június 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Angol nyelvű fajleírás
- https://web.archive.org/web/20170710182643/http://www.jaszberenyzoo.hu/?q=lak%C3%B3ink-0
- http://www.zookecskemet.hu/allatfajaink/
- http://pecszoo.hu/tarajos-sul/[halott link]
- Fiatal leopárd kontra tarajos sül, Youtube-videó
