Tasner Antal
Tasner Antal (Öskü, 1808. május 5. – Pest, 1861. augusztus 25.) ügyvéd, gróf Széchenyi István titkára, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.[2]
| Tasner Antal | |
 | |
| Barabás Mikllós litográfiája | |
| Született | 1808. május 5. Öskü |
| Elhunyt | 1861. augusztus 25. (53 évesen) Pest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Tenczer Emília |
| Foglalkozása | ügyvéd, titkár |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert[1] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tasner Antal témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
szerkesztésRómai katolikus nemesi család sarja; Öskün született, ahol apja, nemes Tasner Antal (1780-1854),[3] gazdasági számadó tisztként dolgozott, majd később postamester lett; anyja Németh Julianna volt.[4] Középiskoláit Veszprémben, Kőszegen és Pesten végezte, majd a pesti tudományegyetemen bölcsészeti tanulmányokat folytatott, s a latin, német, francia, olasz és angol nyelveket is elsajátította. A jogtudományokat a Pozsonyi jogakadémián hallgatta, és ezen idő alatt, 1826-ban nevelői állást vállalt gróf Széchenyi Pál házánál, később Sopronban Zichy Ferraris Lajos gróf mellett. Ekkor ismerkedett meg gróf Széchenyi Istvánnal, aki pályafutásának alakulására később nagy befolyást gyakorolt. 1829-ben Pesten folytatta ügyvédi joggyakorlatát, s még ugyanezen évtől 1832 őszéig Andrássy György titkáraként működött. 1831. június 22-én tette le az ügyvédi vizsgát.
1832-ben Andrássy György és Széchenyi István grófokat elkísérte Londonba a Buda és Pest között tervezett Lánchíd építésével kapcsolatos tapasztalatszerző útjukra. 1833. november 1-jétől Széchenyi István gróf maga mellé vette titkári minőségben, s e feladatkört a grófnak a közügyektől való visszavonulása napjáig, 1848. szeptember 5-éig ellátta.
Tasner az építendő lánchíd 1832-től meginduló előkészítő munkáiban tevékenyen részt vett, s 1840-től a lánchídtársaság titkára lett. Itt ismerte meg Sina Simon bárót, aki később titkáraként alkalmazta.
A kor reform-országgyűléseinek szinte mindegyikén jelen volt: az 1825–1827. évin mint joghallgató, az 1830. évben tartott és az 1832–1836. évinek egy részén mint Andrássy gróf titkára, az 1839–1840. évin mint Széchenyi gróf titkára és a távollevő Zichy László gróf követe vett részt.
Titkári állásában több alkalma volt utazásokat tenni külföldön. Első utazása közben 1832-ben Angliából Párizson át tért vissza; 1834-ben Széchenyi István gróffal, mint az Alduna szabályozására kinevezett királyi biztossal járta be Romániát Bukarestig, Bulgáriát és Szerbia partmelléki vidékeit, ahol Hindoglu zimonyi császári-királyi tolmács, s az általa írt német–török nyelvtan segítségével, valamint a Belgrádban, Vidinben élő törökökkel társalogva elsajátította a török nyelvet is. A Széchenyi által alapított egyletek és vállalkozások szervezési és első fejlődési korszakában rendszerint ő volt a jegyző és előadó: így például a pesti nemzeti kaszinónál, a lóversenyzés alapításánál, az állattenyésztő társaságnál (melynek 1830–1835-ig hivatalosan jegyzője volt), s amelyből a gazdasági egyesület származott (utóbbinak is választmányi tagja lett), a Duna- és Tisza-szabályozásnál.
A Magyar Tudományos Akadémia 1833. november 15-én választotta levelező tagjává, itt a zsebszótár megalkotásának munkálataiból vette ki jelentősen a részét.
Széchenyi István Tasner Antalra hagyta „teljes szellemi hagyatékát” az összes naplóit, jegyzeteit azzal a megbízással, hogy azokat kiadás előtt nézze át, a kényes vagy dehonesztáló részeket semmisítse meg, vagy tegye olvashatatlanná. E kérést Tasner lelkiismeretesen végre is hajtotta.[5] Tasner örököseitől e kincset a Magyar Tudományos Akadémia vette meg, és Zichy Antal valamint Majláth Béla által feldolgozva kiadta, majd később több kritikai kiadást is megértek.
A Magyar Tudományos Akadémia Zsebszótáránál dolgozott 1831-től 1835-ig; cikkei a Társalkodóban (1833. Az újítók és javítók sorsa); a Tudománytárban (1834. I. Lander fölfedezései Afrikában a Nigeren, az Edinburg Review után, 1835. V. Napoleon kora, Lamarque Nestor után, 1837. I. Angol literatura 1835. ugyanaz után, 1842-43. Magyarország leírása a XVI. század végén, angolból); az Athenaeumban (1837. Facino Cane, Balsac után); a Hazánkban (I. 1858. A budapesti lánczhíd talpkövében foglaltató oklevél eredeti szövege 1842. aug. 24.). Levelezése gróf Széchenyi Istvánnal (Pesti Hirlap 1880. 150., 167. sz.).
A Fiumei Úti Sírkertben 9-4-65. sírhelyen lévő síremlékét 2013-ban újíttatta fel a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság és a Nemzeti Örökség Intézete.[6][7]
Munkái
szerkesztés- 1831. és 1832. Jelentés a magyarországi állattenyésztő társaság munkálkodásairól. A választottság nevében kiadta. Pest. (Andrássy György gróffal.) Két füzet.
- Ugyanaz: 1833., 1834. és 1835. Uo. (Egyedül). Folytatás: 1836-1839. Jelentés a magyar gazdasági egyesület munkálkodásairól. Uo. Négy füzet.
- Folytatása: 1840. és 1841. Jelentés a magyar gazdasági egyesület állattenyésztési osztályának munkálódásairól. Uo. Két füzet.
- Angol versenyszabályok. Ford. Pest, 1836.
- Szerkesztette a Gyepkönyvet 1831-1832. Andrássy György gróffal, 1833-37-ben egyedül és a Casinokönyvet 1834-38. Az Egyetemes M. Encyclopaediának is munkatársa volt.
- A Nemzeti Casino részeseinek névsora betűrenddel; annak szabályai s egyéb tudnivalói 1834
- Kéziratban: Moore Edvard »Játékos« című szomorújátéka, fordítás
- Levelezése az idézett munkákban.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ http://resolver.pim.hu/auth/PIM72500, Tasner Antal, 2018. szeptember 10.
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Tasner Antal - 1861
- ↑ familysearch.org idősebb Tasner Antal gyászjelentése
- ↑ familysearch.org Tasner Antal keresztelője
- ↑ A kezeim közt levő naplókban a gróf kívánsága szerint minden megsemmisítendőt már meg semmisítettem részint kitörlés, részint elégetés által. Tasner Géza: Széchenyi szellemi hagyatéka. Tasner Antal végrendelete. Emlékirat. (Budapest), (Pfeifer), 1876. 63. o.
- ↑ Helyreállított sírjának képe. Magyar Temetkezés, 2013. novemberi szám, 9. oldal
- ↑ A sír képe a NÖRI interaktív temetői adatbázisában.
Források
szerkesztés- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- Hamza Gábor: Emlékezés Tasner Antalra (1808–1861), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjára.
