Terma (fürdő)

Therma vagy thermae az ókori római fürdők megnevezése. Ezek nem egyszerűen uszodák, vagy kádfürdők voltak, hanem hideg-, meleg- és gőzfürdők is. Traianus termái az i. sz. 109-ben épültek, ez volt az első hatalmas terma, amelyet később követtek Diocletianus és Caracalla termái.

Ez a szócikk az ókori itáliai fürdőkről szól. Hasonló címmel lásd még: Terma (egyértelműsítő lap).

A régészek számtalan kisebb fürdőt azonosítottak Magyarországon is, amelyek közfürdők, katonai fürdők, magánfürdők lehettek. Sikeresen azonosították a római fürdők jellegzetes építményeit. A fürdők elsősorban a római közösségek rekreációs és társadalmi tevékenységeinek igényeit szolgálták. Néhány helyen pihenőkertek is a fürdőkomplexum részévé váltak. A forró termálvizeket a reumatikus ízületi gyulladások gyógyítására is használták, de megfelelt a túlzott evés és ivás káros hatásainak enyhítésére is. ^[2]

Története

Az ókori görög gümnaszionok fürdői mintájára jöttek létre és nemcsak higiéniai, hanem szórakoztatási funkciójuk is volt. Az első nyilvános fürdők Rómában a második pun háború után jelentek meg. Használatukért kezdetben fizetni kellett. Marcus Vipsanius Agrippa a végrendeletében a római népnek adományozta fürdőjét, s meghagyta, hogy azt ingyen használhatják. Ezt követően terjedt el a római császárok körében az ingyenesen használható thermák építésének divatja. 334-ben Rómában 13 fürdő működött.

A therma tulajdonképpen egy épületkomplexum volt, különböző funkciójú termekkel:

apodyterium – a tulajdonképpeni öltöző
tepidarium – előkészítő terem langyos levegővel, langyos vizű medencével
caldarium – forró, száraz levegőjű terem
frigidarium – hidegvizes, hideg levegőjű terem
natatio – a nagyobb fürdőkben található úszómedence
laconicum – izzasztókamra (szárazlégkamra)
sudatorium – izzasztófürdő (gőzfürdő)
unctuaria – masszázs szoba, ahol a testet különféle illóolajokkal kenték be
palaistra – sportolásra alkalmas, rendszerint nyitott udvar

Mindezek mellett számos kényelmi funkciójú helyiség létezett a thermákban (zeneterem, előadóterem, könyvtár, szentélyek). Nemcsak tisztálkodás céljából épültek a fürdők, hiszen gyakorlatilag a közösségi élet színhelyeiként funkcionáltak. Helyiségeit művészi igényű szobrok és domborművek díszítették. A fürdők tágasabb csarnokaiban felolvasásokat is tartottak.^[3] Az egyik leghíresebb római fürdő Bath-ban található, ahol i.e. 43 körül a rómaiak fürdőhellyé alakítottak át egy ősi kelta szentélyt, öt meleg és hideg vizű fürdőt, hidegkamrát és izzasztókamrát is építettek oda.^[4]

A thermák fűtését a padló alatti hypocaustum biztosította.

Jegyzetek

↑ Temple Pediment | The Roman Baths Archiválva 2018. november 8-i dátummal a Wayback Machine-ben, romanbaths.co.uk (angolul)
↑ „Jöjjön e forráshoz, egészséget lel itt.” Gyógyító vizek és fürdőkultúra Archiválva 2018. november 8-i dátummal a Wayback Machine-ben, lib.pte.hu
↑ Ókori Róma - a vizek birodalma Archiválva 2018. november 8-i dátummal a Wayback Machine-ben, termalfurdo.hu
↑ Ahol a királynő fürdött: Bath, az angol történelmi spa. [2018. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 8.)

Források

Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 533. o.
Építészet - Atlasz, Atheneum 2000 Kiadó, 2003
Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.
Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp., 1980) ISBN 963-243-235-5
Olivia Ercoli–Ros Belford–Roberta Mitchell: Róma (Útitárs Könyvek, Panemex Kft. és Grafo Kft., Bp., 2000.) ISBN 963-9090-36-0