Wikipédia

Thornton Wilder

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 27.

Thornton Niven Wilder (Madison, Wisconsin, 1897. április 17. – Hamden, Connecticut, 1975. december 7.) amerikai dráma- és regényíró. Legismertebb munkái az 1938-ban Pulitzer-díjat nyert A mi kis városunk (Our Town) című színdarabja, és a Szent Lajos király hídja (The Bridge of San Luis Rey) című regénye.

Thornton Wilder
Carl Van Vechten felvétele (1948)
Carl Van Vechten felvétele (1948)
Született1897. április 17.[1][2][3][4][5]
Madison[3]
Elhunyt1975. december 7. (78 évesen)[1][2][3][4][5]
New Haven[3]
Állampolgárságaamerikai
SzüleiIsabella Thornton Niven Wilder
Amos Parker Wilder
Foglalkozása
Tisztségeelnök (1941–1946, Nemzetközi PEN Club)
Iskolái
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Thornton Wilder témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kezdetek

szerkesztés

Thornton Wilder Wisconsin állam fővárosában, Madisonban született. Egyike volt Amos Parker Wilder és Isabella Niven Wilder öt gyerekének, akik közül kettő korán meghalt. 1906-ban a család Kínába tette át székhelyét, ahol az apa az amerikai konzul tisztségét viselte; eleinte Hongkongban laktak, majd Amos Wilder áthelyezése miatt Sanghajba költöztek.

1915-ben, Kínából való visszatérése után Wilder beiratkozott az oberlini főiskolára (Oberlin College, Ohio), ahol görög és római klasszikusokat tanult; 1917-ben a Yale Egyetemen folytatta tanulmányait. Itt írta The Trumpet Shall Sound című első színdarabját, mely 1920-ban jelent meg az egyetemi folyóiratban (Yale Literary Magazine). Ezt a munkáját 1926-ban vitték színre.

Elsőfokú egyetemi diplomáját (Bachelor of Arts) 1920-ban kapta meg, 1926-ban pedig a középfokút francia nyelv és irodalomból (Master of Arts, Princetoni Egyetem). Egy évig Rómában régészeti előadásokat hallgatott, majd hazatértével francia tanári állást vállalt Lawrenceville-ben, New Jersey államban. 1930 és 1937 között kurzust vezetett összehasonlító irodalomból a Chicagói Egyetemen, 1935-ben pedig mint vendégprofesszor adott elő irodalmat Honolulu-ban (University of Hawaii, Honolulu). Kenyérkereső munkái mellett szorgalmasan folytatta az írást.

Bár homoszexualitását nyilvánosan sosem vállalta, Samuel Stewardhoz fűződő kapcsolata közismert.[10]

Az írót Hamden városában – ahol Isabel testvérével hellyel-közzel együtt lakott – szívroham érte. 1975. december 7-én halt meg.

Művei

szerkesztés

Első regényét, a Kabalát (The Cabala, 1920), Olaszországban élő amerikaiakról írta, római élményei alapján. A könyvet szinte senki nem vette észre – az igazi kritikai és anyagi sikert a Szent Lajos király hídja (The Bridge of San Luis Rey) című regénye hozta meg 1927-ben. A történet a 18. századi Peruban játszódik: öt utazó alatt leszakad egy, még az inkák által megépített függőhíd. Az emberek a szakadékba zuhannak, a balesetet nem élik túl. Egy Juníper nevű tudós szerzetes megkísérli összerakni az áldozatok élettörténetét, kutatva bennük az isteni gondviselés okait – elvégre a hídnak védőszentje is volt, Franciaországi Szent Lajos király személyében. Amikor azonban Juníper elkészül könyvével, az inkvizíció a gondolkodó barátot eretneknek bélyegzi, és könyvével együtt elégeti. Filozófiai szempontból a regény a végzetesség problémáját vizsgálja: miért is történnek szerencsétlenségek olyan emberekkel akik nem érdemlik meg, akik tulajdonképpen ártatlanok.

A különben rövid könyv sikere abban rejlik, hogy itt is, mint legtöbb munkájában, Wilder egyetemes témát dolgoz fel: ilyen és hasonló tragédia az idők kezdete óta bárkivel megtörténhet, tehát ebben az értelemben a mindennapi ember egyetemes lénnyé emelkedik. 1928-ban a mű az író számára meghozta a Pulitzer-díjat. A történetet háromszor is filmre vitték – 1929, 1944 és 2004-ben –, különösebb siker nélkül, valószínűleg az inkább könyvbe való filozófiai mondanivalója miatt.

A Szent Lajos király hídja bestseller sikere után Wilder felmondta Lawrenceville-i tanári állását, és 1930-ban új regényt írt Az androszi lány (The Woman of Andros) címmel, mely tanúbizonysága volt a klasszikus irodalomban való jártasságának.

Következő nagy sikere A mi kis városunk (Our Town) című színdarab volt , amiért 1938-ban megkapta a második Pulitzer-díjat. Wildert a darabra Gertrude Stein amerikai írónő The Making of Americans (1925) című családregénye inspirálta. A történet helyszíne a képzeletbeli Grover's Corners New Hampshire államban. A 2642-főnyi helység inkább falu mint város; mindenki ismeri egymást, az emberek élete eseménytelen, kivéve amikor valakit elvisz a halál. Az eseményeket a Rendező meséli el a színpadon az előadás folyamán – tulajdonképpen ő maga is egy a karakterek közül. Grover's Corners a főszereplők, Emily Webb és George Gibbs szülőhelye: itt járnak együtt iskolába, összeházasodnak, egyikük túl korán meghal. A városka lakosságának mindennapi, egyszerű élete Wilder kezében egyetemes jelleget ölt: a néző rádöbben az emberi sors alapvető egyformaságára. Az élet szép, az élet jó, de míg élünk, nem figyelünk kellőképpen egymásra, érzelmeink felszínesek. A már halott Emily, aki egy napra visszatér az élők közé, ezt mondja a Rendezőnek: „Hallgatni kellett volna rád, nem volt érdemes visszatérni. Az emberek vakon élnek.”[11] A mű harmadik felvonása a halottaké. A színpadi díszletek és kellékek minimálisak (a sírokat például széksorok helyettesítik), és a szereplők az első felvonástól kezdve az utolsóig csak jelképesen végzik ténykedéseiket. Ez az akkoriban új színpadi technika nagyban hozzájárult a darab sikeréhez.

A 40-es években Alfred Hitchcock kérésére forgatókönyvet írt a Shadow of a Doubt(1943) című filmhez, azonkívül egy színdarabot The Emporium címmel, melyet Franz Kafka munkáira alapozott.

1942 volt az az év, amikor Wilder a Pulitzer-díjat immár harmadszor kapta meg A hosszú út (The Skin of Our Teeth) darabjáért. Megírására ezúttal James Joyce Finnegan ébredése (Finnegans Wake) című könyve hozta meg az inspirációt. Wilder három felvonásban dramatizálja egy Antrobus nevezetű család vajúdásait. Történetükön keresztül bemutatja az emberi állapot időtlenségét, a történelem folytonos ismétlődését; a darabban a családfő (Antrobus), szinte az emberiség szimbólumaként fogható fel. Egyes kritikusok szerint Wilder Joyce munkájából merítette darabját, anélkül hogy ezt nyilvánosan elismerte volna.[12]

1955-ben átdolgozta The Merchant of Yonkers című darabját; az új címmel (The Matchmaker) a Broadway-n 486 előadást ért meg. Ez volt az a munka, amit később, 1964-ben Hello, Dolly! címen adtak elő a musical műfajában. Utolsó két regénye közül The Eighth Day 1967-ben Nemzeti Könyvdíjat nyert. A történet egy tehetséges feltalálóról szól akit gyilkossággal vádolnak. Theophilus North (1973), egy érzékeny fiatalember pályaválasztási problémáinak története.

Stílusa

szerkesztés

Wilder hajlott a kísérletező irodalmi forma felé, de ezzel a regényírás terén gyakran nehézségei voltak. Példa erre a Caesar című történelmi regénye (The Ides of March, 1948). Ezzel a legkevésbé tradicionális stílusban írt munkával sokat bajlódott, és a már rég megkezdett regényt csak a második világháborúból való leszerelése után fejezte be. Julius Caesart itt egy olyan embernek mutatja be aki szeretet nélkül, csak a kötelességnek él.

Díjai, elismerései

szerkesztés

Bibliográfia

szerkesztés

Színdarabok

szerkesztés
  • The Trumpet Shall Sound (1926)
  • An Angel That Troubled the Waters and Other Plays (1928)
  • The Long Christmas Dinner and Other Plays in One Act (1931):
  • Queens of France
  • Pullman Car Hiawatha
  • Love and How to Cure It
  • Such Things Only Happen in Books
  • The Happy Journey to Trenton and Camden
  • A mi kis városunk (Our Town) – Pulitzer-díj (1938)
  • The Merchant of Yonkers (1938)
  • A hosszú út / Hajszál híján(The Skin of Our Teeth) – Pulitzer Prize (1942)
  • The Matchmaker (1954) (átdolgozva: The Merchant of Yonkers)
  • The Alcestiad: Or, A Life In The Sun (1955)
  • Childhood (1960)
  • Infancy (1960)
  • Plays for Bleecker Street (1962)

Regények

szerkesztés
  • Kabala (The Cabala) (1926)
  • Szent Lajos király hídja (The Bridge of San Luis Rey, 1927) – Pulitzer-díj: 1928
  • Az androszi lány (The Woman of Andros, 1930)
  • Mennyei ügyekben utazom (Heaven's My Destination, 1935)
  • Caesar (Ides of March, 1948)
  • A teremtés nyolcadik napja (The Eighth Day) (1967)
  • Theophilus North (1973)

Magyarul

szerkesztés
  • Szent Lajos király hídja; ford. Kosztolányi Dezső, bev. Gaál Andor; Révai, Bp., 1929 (A ma regényei)
  • Az androsi leány; ford. Benedek Marcell; Révai, Bp., 1931 (Révai külföldi mesterművei)
  • Sorsom az ég; ford. Szentmihályi János; Vigilia, Bp., 1943
  • Szent Lajos király hídja; ford., bev. Kosztolányi Dezső; Révai, Bp., 1944
  • Kabala. Regény; ford. Szőllősy Klára; Révai, Bp., 1947 (Révai könyvtár)
  • Caesar. Regény; ford. Németh László; Révai, Bp., 1948
  • Szent Lajos király hídja; ford. Kosztolányi Dezső, utószó Viktor János; Európa, Bp., 1957
  • Mennyei ügyekben utazom. Regény; ford. Szentmihályi János, bev. Valkay Sári; Magvető, Bp., 1959 (Világkönyvtár)
  • A házasságszerző. Vígjáték; ford. Vajay Erzsi; Színháztudományi Intézet, Bp., 1964 (Világszínház)
  • A teremtés nyolcadik napja. Regény; ford. Szőllősi Klára, bev. Osztovits Levente; Magvető, Bp., 1970 (Világkönyvtár)
  • Van-e gyógyír a szerelemre?; ford. Tatár Eszter; inː Van-e gyógyír a szerelemre? Négy egyfelvonásos; ford. Tatár Eszter et al., rend. tanácsok Dévényi Róbert, Koltai Tamás, Tatár Eszter; NPI, Bp., 1970 (Színjátszók kiskönyvtára)
  • Szép kirándulás; ford. Raáb György; in: Az ember játékai; rend. utószó Mészáros Tamás, Szabó István; NPI, Bp., 1975 (Színjátszók kiskönyvtára)
  • Drámák; fordította Bányay Geyza et al., vál., utószó Benedek András; Európa, Bp., 1981

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b c d The Continuum Companion to Twentieth Century Theatre, Wilder, Thornton [Niven]
  4. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ a b https://www.pulitzer.org/prize-winners-by-category/218
  7. ↑ https://www.friedenspreis-des-deutschen-buchhandels.de/alle-preistraeger-seit-1950/1950-1959/thornton-wilder
  8. ↑ https://www.nationalbook.org/books/the-eighth-day/
  9. ↑ https://alumni.princeton.edu/our-community/awards/james-madison-medal
  10. ↑ Gay Bears: The Hidden History of the Berkeley Campus: Thornton Wilder. [2006. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 20.)
  11. ↑ Thornton Wilder: Our Town, Harper & Row Publishers, USA, 1975.
  12. ↑ Joseph Campbell és Henry Morton Robinson néhány recenziót írtak a The Saturday Review számára, közvetlenül a darab bemutatása után; ezek nagy port vertek fel annak idején. For the texts of these articles and a discussion of the fallout to the controversy, see Joseph Campbell, Mythic Worlds, Modern Words, New World Library, 2004, pp. 257–266 and Joseph Campbell, Pathways to Bliss, New World Library, 2005, pp. 121–123.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Thornton_Wilder című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

szerkesztés
  • Thornton Wilder: Our Town, Harper & Row Publishers, USA, 1975

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Thornton_Wilder&oldid=26827818”
  NODES
Community 1
Intern 1
os 50
text 1
web 2