Topik és predikátum
A nyelvészetben használt topik és predikátum terminusok az egyszerű mondat két részre való felosztására vonatkoznak. Egyes szerzők szerint ez logikai szempontból történik,[1] mások szerint kommunikációs szempontból.[2][3][4] Egyesek[5] azt teszik hozzá, hogy ez a felosztás a megnyilatkozásnak tekintett mondatra érvényes, vagyis a topik és predikátum funkciók csak szituációs kontextusban nyilvánulnak meg.
Régebbi meghatározás szerint, amelyben e terminusok helyett a „téma”, illetve a „réma” elnevezéseket használják, az előbbi a kommunikáció résztvevői által már ismert, tehát régi információt tartalmaz, az utóbbi pedig új információt.[6] Egyes nyelvészek ma is ezeket a terminusokat és ezt a meghatározást adják meg.[5]
Más definíció szerint a téma az, amiről beszélünk, a réma pedig az, amit róla közölni akarunk.[3]
Több mai nyelvész meghatározásában a „téma” vagy a „topik” terminust használják ugyanazt értve alattuk, illetve a „réma” vagy a „predikátum”, esetleg e helyett a „komment” terminust, és ezek alatt is ugyanazt értik, a két fenti definíciót pedig legalább részben egybefoglalják. E definíció szerint a téma/topik a logikai/kommunikációs értelemben vett alany. Azt a beszélő és a hallgató által már ismert vagy legalábbis létezőnek feltételezett személyt, csoportot, dolgot nevezi meg, amelyről a mondat szól, amelyről a mondatban a beszélő állítást tesz. A réma/predikátum/komment a logikai/kommunikációs értelemben vett állítmány, a témáról/topikról tett állítást tartalmazó mondatszakasz.[1][7][8][9][10][11] Egyesek azt teszik hozzá, hogy a réma/predikátum/komment új közlés a témához/topikhoz képest,[11][12] mások meg azt, hogy a téma/topik a közlés kiindulópontja.[8][11]
Van olyan nézet is, amely szerint téma és topik nem ugyanaz. Az utóbbi a mondat kezdő szakasza,[6] a kanonikus[13] helyéről a mondat elejére hozott mondatszakasz, következésképpen a kanonikus mondat nem számít topikosnak.[14]
A terminológia kérdését összefoglalva az állapítandó meg, hogy nem egységes, és ez áll úgy a magyar nyelvű szakirodalomra, mint más nyelvűekre. Az említett kivétellel, általában szinonimasoroknak tekintik az alábbiakat:[9][10][11][15]
- (magyarul) topik, téma – (angolul) topic, theme – (franciául) topique, thème;
- (magyarul) predikátum, komment, réma, propozitum – (angolul) predicate, comment, rheme – (franciául) prédicat, commentaire, rhème, propos.
A továbbiakban csak a „topik” és „predikátum” terminusokat használjuk.
A kanonikus mondat
szerkesztésA kanonikus mondat olyan kijelentő, nem felkiáltó, állító, reális (azaz nem óhajtó) és teljes mondat, amelyben semmit sem tesz a beszélő, hogy topik, illetve predikátum szerepet adjon részeinek,[16] és amelyben egyetlen részt sem emel ki. Legalábbis az itt említett nyelvekben ilyen mondatban a topik az első helyen áll, és rendszerint a nyelvtani alanyt kifejező névszó vagy ennek esetleges szószerkezete teszi ki, a predikátum pedig a mondat egész topik utáni része. Példák:
- (magyarul) A gyerekek kinyitották az ablakot;[1]
- (angolul) A visitor is coming to the door ’Látogató jön az ajtóhoz’;[10]
- (franciául) Pierre aime Marie ’Pierre szereti Marie-t’;[16]
- (montenegróiul) Komšija prodaje kuću u Danilovgradu ’A szomszéd házat ad el Danilovgradban’.[4]
Ugyanezekben a nyelvekben kivételt képezhet ez alól a szórendi szabály alól a főnévvel vagy névmással kifejezett alanyú és kopulás névszói állítmányú mondat. Ebben az alany lehet a mondat elején is, a végén is, de ekkor is az első helyen levő a topik, és a másodikon levő predikátum. Példa (franciául):[16]
- Paris est la capitale de la France ’Párizs Franciaország fővárosa’;
- La capitale de la France est Paris ’Franciaország fővárosa Párizs’.
Egyes nyelvészek szerint az összes fenti mondat nem tekinthető topikosnak, ha a „Miről van szó?” kérdésre válaszol, mivel az egész mondat új információt tartalmaz, tehát csak predikátum.[4][14]
Nem kanonikus mondatok
szerkesztésA különféle kontextusokban nem minden mondat kanonikus. A nyelvhasználók határozzák meg szándékaiktól függően a mondatok részeinek topik és predikátum voltát.
Például a beszélő kérdést feltéve meghatározhatja, melyik része a válasznak lesz annak topikja, és melyik predikátuma. Például egy olyan kérdés, mint (franciául) Quand vas-tu à la poste ? ’Mikor mész a postára?’ az időhatározóra vonatkozik. A válasz lehet Je vais à la poste demain ’Holnap megyek a postára’ (szó szerint ’Megyek a postára holnap’), amelyben Je vais à la poste a topik, mivel ez a szakasz megjelenik a kérdésben, tehát már ismert információt tartalmaz. Ugyanakkor a predikátum demain, mivel ez a határozó új információt fejez ki. Ha viszont a kérdés Que fais-tu demain ? ’Mit csinálsz holnap?’, tehát az állítmányra vonatkozik, a válasz ugyanaz grammatikailag és tartalmilag, mint az előző, Demain, je vais à la poste ’Holnap a postára megyek’, de itt Demain a topik, miközben je vais à la poste a predikátum.[11] A beszélő (ezekben a példákban az, aki válaszol) topikká teszi a mondat egyik részét és következésképpen predikátummá a másikat.
Kérdés hiányában is a topik és predikátum szerepeket meghatározhatja a szituációs kontextus. Például (szerbül)/(horvátul) a Slavko vidi Olgu. Olgu vidimo i mi ’Slavko látja Olgát. Olgát látjuk mi is’ mondatsorban Olga az első mondat predikátumának egy része, és topikká válik a másodikban.[8]
Topik nélküli mondatok is vannak. Ilyenek például a szereplő nélküli eseményeket kifejezők (Érkezett egy levél, Esik az eső),[1] vagy párbeszédek olyan válaszfordulói, amelyekben kerülik az ismétlést: (angolul) – Who sang the song? – Caroline ’– Ki dalolta el az éneket? – Caroline’.[17]
Legalábbis a magyarban több topikos mondat is van, melyben az állítmány ki van emelve: A földrajzot Péter SZERETI.[1]
Topikká, predikátummá és fókusszá tevés
szerkesztésA mondat egyik részének topikká és egyben a másiknak predikátummá tevése különféle módszerekkel történhet, melyek nyelvtől függően különbözhetnek. Egyes nyelvekben (pl. indoeurópai nyelvek,[18] magyar) szórendváltoztatással, prozódiai módszerekkel (nyomatékosabb hangysúlyozással és hanglejtésváltoztatással) vagy/és olyan szerkezetekkel, melyekben a kanonikus mondathoz képest több szó vesz részt. Más nyelvekben (pl. koreai, japán, tagalog) akármelyik mondatrész topikká válhat, és partikula vagy toldalék jelzi.[18] Ezen kívül a topikká/predikátummá tevés ezek vagy ezek részének fókusszá tevésével, azaz kiemelésével is járhat együtt.
Topikká tevés
szerkesztésAzokban a nyelvekben, amelyekben a kanonikus mondat topikja (az alany) az első helyen áll a mondatban, egyéb, a hagyományos grammatika értelmezésében vett mondatrészeket úgy tesznek topikká, hogy a mondat elejére helyezik őket esetleges vonzataikkal együtt. Példák:
- igei állítmány: (franciául) Pierre, Paul et Marie ont été reçus ’Pierre-nek, Paul-nak és Marie-nak sikerült a vizsgája’ → Ont été reçus Pierre, Paul et Marie ’Sikerült a vizsgája Pierre-nek, Paul-nak és Marie-nak’;[16]
- tárgy:
- (magyarul) János feltette a könyvet a polcra → A könyvet feltette János a polcra;[1]
- (angolul) John gave the money to Peter yesterday ’John Peternek adta a pénzt tegnap’ → The money John gave to Peter yesterday ’A pénzt John Peternek adta tegnap’;[14]
- (franciául) Paul a lu la lettre de Marie ’Paul elolvasta Marie levelét’ → La lettre de Marie, Paul l’a lue ’Marie levelét Paul elolvasta’[19] – személyes névmással való visszautalással a predikátumban;
- (szerbül)/(horvátul) Olgu vidimo i mi ’Olgát látjuk mi is’;[8]
- határozó:
- (magyarul) János feltette a könyvet a polcra → A polcra feltette János a könyvet;[1]
- (angolul) John gave the money to Peter yesterday ’John Peternek adta a pénzt tegnap’ → Yesterday John gave the money to Peter ’Tegnap John Peternek adta a pénzt’;[14]
- (franciául) Je vais à la poste demain ’A postára megyek holnap’ → Demain, je vais à la poste ’Holnap a postára megyek’;[11]
- jelző főnév: (franciául) Je n’ai jamais su les motifs exacts de cette brouille ’Sose tudtam meg ennek az összeveszésnek a pontos okát’ → De cette brouille, je n’ai jamais su les motifs exacts ’Ennek az összeveszésnek a pontos okát sose tudtam meg’;[19]
- névszói állítmány névszói része:
A mondat cselekvő szerkezetről szenvedőre váltása is egyike a topikká tevés módszereinek, azokban a nyelvekben, amelyekben szokásos a szenvedő igenem, például:
- (angolul) I helped the child ’Segítettem a gyereknek’ → The child was helped by me (szó szerint ’A gyerek segítve volt általam’);[18]
- (franciául) Pierre accuse Paul ’Pierre vádolja Pault → Paul est accusé par Pierre (szó szerint ’Paul vádolva van Pierre által’.[19]
Predikátummá tevés
szerkesztésEgy olyan nyelvben, mint például a francia, a kiemelés nélküli predikátummá tevés a megfelelő szakasz a mondat végére helyezésével történik (Je vais à la poste demain ’A postára holnap megyek’ válaszként a ’Mikor mész a postára?’ kérdésre). Ha viszont fókusszá akarják tenni a határozót, akkor azt jellegzetes szerkezettel a mondat elejére helyezik: C’est demain que je vais à la poste ’Holnap megyek a postára’ (szó szerint ’Az van holnap, hogy megyek a postára’). Ezzel a módszerrel az állítmányon kívül predikátummá és fókusszá lehet tenni mindegyik mondatrészt. Igei állítmány alanyára vonatkozó kérdésre nem is lehet másként válaszolni, mint kiemelve ezzel a szerkezettel vagy egy másikkal. Például egy olyan kérdésre, mint Qui veut épouser Juliette ? ’Ki akarja feleségül venni Juliette-et?’, a válasz lehet:[20]
- predikátummal a mondat elején, nyomatékosabb hangsúllyal: C’est Pierre qui veut épouser Juliette ’Pierre az, aki feleségül akarja venni Juliette-et’;
- predikátummal a mondat végén, gyengébb hangsúllyal: Celui qui veut épouser Juliette est Pierre ’Az, aki feleségül akarja venni Juliette-et, Pierre’.
Egyéb nyelvekben ilyen alany predikátummá vagy/és fokusszá tevése olyan módszerekkel lehetséges, mint az alábbiak:
- (magyarul) predikátum a mondat elején nyomatékosabb hangsúllyal, igekötő használata esetében annak az ige mögé helyezésével: János olvasta el a könyvet;[21]
- (szerbül)/(horvátul) predikátum a mondat végén nyomatékossab hangsúllyal: Šunku donosi Slavko ’A sonkát Slavko hozza’.[8]
A franciában egyéb, a következő mondatrészeket predikátummá és fókusszá tevő szerkezetek is vannak:[19]
- névszói állítmány alanya: La clé de l’évolution est le hasard ’Az evolúció kulcsa a véletlen’ → Le hasard, voilà la clé de l'évolution ’A véletlen, íme az evolúció kulcsa’;
- főnévi igenévvel kifejezett tárgy: Il ambitionne brasser des affaires ’Üzletelni törekszik’ → Brasser des affaires, c’est ce qu’il ambitionne ’Üzletelni törekszik’ (a magyarban csak nyomatékosabb hangsúly a predikátumon);
- a melléknévvel kifejezett névszói állítmány névszói része: La Loire est belle ’A Loire szép’ → Elle est belle, la Loire ’Szép a Loire’ (az alany kétszeri kifejezésével, főnévvel vagy hangsúlyos személyes névmással a mondat végén, melyre előre utal a neki megfelelő hangsúlytalan személyes névmás a mondat elején + kopula).
A topik–predikátum szerkezet funkciói
szerkesztésA mondatbeli logikai/kommunikációs funkciójukon kívül a topiknak és a predikátumnak a diskurzus vagy szöveg szintjén is van funkciójuk. A topik–predikátum páros egyik eszköze a mondatok közötti kapcsolat megvalósításának, ezzel hozzájárulva a diskurzus/szöveg mezoszintű szerkezetéhez, ami annak összetartását biztosítja. Szomszédos mondatok úgy kapcsolódhatnak össze, hogy az egyik predikátumának legalább egy része topikként jelenik meg azonos alakban vagy azonos fogalmi tartalmú szó alakjában a következő mondat(ok)ban. Példák:[9]
- Az iskola egész tavasszal készült az ünnepségre. A májusi ünnepély mindenki számára emlékezetes marad. Az első mondat predikátumának fontos része az ünnepség, ez lesz a második mondat topikja.
- Holnap az idő vagy esős lesz vagy napsütéses. Ha esik, itthon maradunk. Ha süt a nap, elmegyünk kirándulni. Az első mondat predikátumának két fontos része van, esős és napsütéses. Az első a második mondat topikjává válik, a második pedig a harmadik mondat topikjává.
Párbeszéd fordulóit is össze lehet kötni úgy, hogy az egyik fordulóban elhangzó predikátum egy része topikká válik a következő fordulóban (angolul):[14]
– What happened to the money? | ’– Mi történt a pénzzel? | |
– The money John gave to Peter yesterday. | – A pénzt John Peternek adta tegnap.’ |
A kérdező a pénz-t a párbeszéd általános értelemben vett témájává teszi, a válaszoló pedig azzal, hogy megismétli a pénz szót, topikká teszi azzal a szándékkal, hogy a párbeszéd témájaként tartsa fenn.
Különböző módon kapcsolódva össze, a topikok és a predikátumok tematikus progressziót (előrehaladást) valósítanak meg a diskurzusban/szövegben.[9]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e f g h É. Kiss 2006, 73–74. o.
- ↑ Bussmann 1998, 1196. és 1206. o.
- ↑ a b Hangay 2007, 526. o.
- ↑ a b c Čirgić 2010, 253. o.
- ↑ a b Például Čirgić 2010, 253. o.
- ↑ a b Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 363–364. o.
- ↑ Dubois 2002, 485. o.
- ↑ a b c d e Browne – Alt 2004, 60. o.
- ↑ a b c d Tolcsvai Nagy 2006, 116. o.
- ↑ a b c Crystal 2008, 88. o.
- ↑ a b c d e f Kalmbach 2017, 511. o.
- ↑ Dubois 2002, 93. o.
- ↑ Itt átvesszük a Wyler 2014, La proposition – fondements (Az egyszerű mondat – alapfogalmak) oldal, és Kalmbach 2017, 505. o. által használt canonique melléknevet a matematikában magyarul is használt „kanonikus alak”, „kanonikus egyenlet” szócsoportokbeli melléknév mintájára.
- ↑ a b c d e Eifring – Theil 2005, 2. fejezet, 40–41. o.
- ↑ Dubois 2002, a francia terminusokra vonatkozó szócikkek.
- ↑ a b c d Wyler 2014, La proposition – fondements (A mondat – alapfogalmak) oldal.
- ↑ Bussmann 1998, 1196. o.
- ↑ a b c Bussmann 1998, 1206. o.
- ↑ a b c d e Wyler 2014 Détachement et thématisation (Helyváltoztatás és topikká tevés) oldal.
- ↑ Wyler 2014, La mise en relief par introducteurs (Bevezető szavakkal való kiemelés) oldal.
- ↑ É. Kiss 2006, 77. o.
Források
szerkesztés- (angolul) Browne, Wayles – Alt, Theresa. A Handbook of Bosnian, Serbian, and Croatian (Bosnyák, szerb és horvát nyelvtankönyv). SEELRC. 2004 (Hozzáférés: 2018. január 3.)
- (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics Archiválva 2022. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2018. január 3.)
- (montenegróiul) Čirgić, Adnan – Pranjković, Ivo – Silić, Josip. Gramatika crnogorskoga jezika (A montenegrói nyelv grammatikája). Podgorica: Montenegró Oktatás- és Tudományügyi Minisztériuma. 2010. ISBN 978-9940-9052-6-2 (Hozzáférés: 2018. január 3.)
- (angolul) Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. ISBN 978-1-4051-5296-9 (Hozzáférés: 2018. január 3.)
- (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- É. Kiss Katalin. 5. fejezet – Mondattan. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. ISBN 963-05-8324-0. 72–107. o. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- (angolul) Eifring, Halvor – Theil, Rolf. Linguistics for Students of Asian and African Languages (Nyelvészet ázsiai és afrikai nyelveket tanulmányozó hallgatók számára). Oslói Egyetem. 2005 (Hozzáférés: 2018. január 3.)
- Kálmánné Bors Irén – A. Jászó Anna. Az egyszerű mondat. In A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 345–436. o. (Hozzáférés: 2018. január 3.)
- (franciául) Kalmbach, Jean-Michel. La grammaire du français langue étrangère pour étudiants finnophones (A francia mint idegen nyelv grammatikája finn ajkú hallgatóknak). 1.5. változat. Jyväskylä-i Egyetem. 2017. ISBN 978-951-39-4260-1 (Hozzáférés: 2018. január 3.)
- Tolcsvai Nagy Gábor. 6. fejezet – Szövegtan. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. ISBN 963-05-8324-0. 108–126. o. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- (franciául) Wyler, Gabriel. Manuel de la grammaire française (A francia grammatika tankönyve). Frissítés: 2014.8.15. (Hozzáférés: 2018. január 3.)