Az uborka vagy népiesen ugorka (Cucumis sativus) a tökvirágúak (Cucurbitales) rendjébe, a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozó növényfaj. Ugyanabba a nemzetségbe tartozik, mint a sárgadinnye. Számos nemesített változata létezik. Termését fogyasztják.

Uborka
Uborka
Uborka
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Tökvirágúak (Cucurbitales)
Család: Tökfélék (Cucurbitaceae)
Nemzetség: Cucumis
Faj: C. sativus
Tudományos név
Cucumis sativus
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Uborka témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Uborka témájú médiaállományokat és Uborka témájú kategóriát.

Az uborka lédús és sok ásványi anyagot (főként káliumot, foszfort, nátriumot, magnéziumot és vasat) tartalmaz, ezáltal kitűnő szomjoltó, és kalóriatartalma is különösen alacsony: 10 kcal (42 kJ) 100 g-ban. Sokféle vitamint tartalmaz (a B-csoport összes vitaminját, C-vitamint (8 mg 100 g-ban), némi A-elővitamint és E-vitamint). Rostjai könnyebben emészthetők, ha fogyasztás előtt kissé lesózzuk, vagy egyszerűen alaposan megrágjuk.

Az éhgyomorra fogyasztott uborkalének tisztító és étvágyjavító hatása van. A bőrgyógyászatban puhításra használják (maszk vagy lemosó formájában), így segít a pirosodás, a viszketés és a hámlás gyógyulásában. Fajtától függően az uborka több vagy kevesebb keserű aromás anyagot tartalmaz (amely a szárhoz közeli részben koncentrálódik). A fajtaválogatás során a cél a nem keserű, finom, gyenge és ropogós húsú, kevés magot tartalmazó uborkák termesztése.

Táplálkozási értékét azzal növeli, hogy kedvező hatású a gyomor működésére, nagy káliumtartalma vízhajtó hatású.

Levét reumatikus fájdalmak ellen is jó hatásúnak tartják, illetve kozmetikumként az uborkakrém, -szesz üdébbé teszi a bőrt, így fiatalító hatású. Szilícium-dioxid tartalmának köszönhetően erősíti a kötőszöveteket, sárgarépalével keverve csökkenti a szervezetben lévő húgysavszintet, így enyhítheti az ízületi és köszvényes fájdalmakat.

Főként salátaként, dunsztolva téli savanyúságként, vagy nyersen fogyasztják.

Modern genetikai vizsgálatok szerint Dél-Ázsiából, a Himalája déli lejtőiről származik, de már nagyon régen, az i. e. 10. évezredben is termesztették.

Víztartalma a 97 százalékot is elérheti, a belsejében mért hőmérséklet akár 6 °C fokkal is hűvösebb lehet, mint a környező levegőé, ezért száraz és forró területeken nagy népszerűségnek örvend. A régi Egyiptomban szomjoltó uborkát kaptak a kőfejtő rabszolgák, Tiberius császár gyógyszerként fogyasztotta. Régen még sokkal keserűbb volt az uborka, ezen hosszas nemesítéssel javítottak. Az ókori görögök és rómaiak is szívesen fogyasztották. Termesztéséhez a császári kertekben a melegházak elődjét használták: szekérre ültették az ágyásokat, s ezeket – időjárástól függően – hol a napra gurították, hol mély gödrökbe, ahol csillámpalával fedték le őket. A hordozható ágyásokat Tiberius még hadjárataira is elvitte, mert orvosa az év minden napjára előírta neki egy darab uborka elfogyasztását. Európában hivatalos említést először a 9. században találunk róla, amikor Nagy Károly elrendelte, hogy birtokain termesszenek uborkát. XIV. Lajos francia király nagy kedvelője volt az uborkás leveseknek és salátáknak. Az Újvilágba Kolumbusz Kristóf vitte át, 1494-ben már bőségesen ültetett belőle Haitin.

Magyarországon valószínűleg a 13. században jelent meg, és főúri és kolostorkertekből került a paraszti termesztésbe. Legfontosabb termőtája Nagykőrös és Kecskemét környéke, ahol termesztése a kertészkedő parasztságnak fontos jövedelmi forrása. Nagykőrösön már a múlt század első felében jelentős volt az uborkatermesztés. A két világháború között a hagyma után az uborka a második helyen állt a magyar zöldségkivitelben.

A piacot uraló hosszú, egyenes, sima és nem keserű kígyóuborkát a második világháború után Hollandiában kezdték termeszteni.

Termesztése

szerkesztés
Legnagyobb uborkatermelők
2021
(Számok millió tonnában)
1.   Kína 75
2.   Törökország 1,8
3.   Oroszország 1,6
4.   Ukrajna 1
5.   Bolívia 1
6.   Mexikó 1
7.   Üzbegisztán 0,8
8.   Spanyolország 0,7
9.   USA 0,6
10.   Kazahsztán 0,5
76.   Magyarország 0,02
..
Föld összesen 95
Forrás: FAO[1]

Az uborka a világ számos részén termesztett növény, és fontos szerepet tölt be az élelmiszer-termelésben és fogyasztásban. 2021-ben az uborkát több mint 130 országban termesztették, és az éves termés mennyisége meghaladta a 95 millió tonnát.

A világ legnagyobb uborkatermelői közé tartozik Kína, Törökország, Oroszország, Ukrajna és Bolívia. Ezek az országok a 2021-es termelésük alapján az első öt helyen álltak. 2021-ben Kína az éves világ uborkatermésének a 79%-át adta.


Uborka (héjas, nyers)
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 16 kcal   65 kJ
Szénhidrátok3.63 g
- Cukrok  1.67 g
- Étkezési rostok  0.5 g
Zsír0.11 g
Fehérje 0.65 g
Tiamin (B1-vitamin)  0.027 mg2%
Riboflavin (B2-vitamin)  0.033 mg3%
Niacin (B3-vitamin)  0.098 mg1%
Pantoténsav (B5-vitamin)  0.259 mg5%
B6-vitamin  0.040 mg3%
Folsav (B9-vitamin)  7 μg2%
C-vitamin  2.8 mg3%
Kalcium  16 mg2%
Vas  0.28 mg2%
Magnézium  13 mg4% 
Foszfor  24 mg3%
Kálium  147 mg3%
Cink  0.20 mg2%
  1. FAOSTAT. United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)

További információk

szerkesztés

Lásd még

szerkesztés
  • Uborka – televíziós bábkabaré-műsor
  NODES