Ursula von der Leyen
Ursula Gertrud von der Leyen, született Albrecht[6] (Ixelles, 1958. október 8. –) belgiumi születésű német kereszténydemokrata politikus.
| Ursula von der Leyen | |
 | |
| 2024-ben | |
| Az Európai Bizottság elnöke | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 2019. december 1. | |
| Alelnök(ök) | Frans Timmermans (2019-2023) Maroš Šefčovič (2023-2024) |
| Előd | Jean-Claude Juncker |
| Németország védelmi minisztere | |
| Hivatali idő 2013. december 17. – 2019. július 17. | |
| Helyettes | Thomas Silberhorn |
| Kancellár | Angela Merkel |
| Előd | Thomas de Maizière |
| Utód | Annegret Kramp-Karrenbauer |
| Németország munka- és szociális ügyi miniszter | |
| Hivatali idő 2009. november 30. – 2013. december 17. | |
| Kancellár | Angela Merkel |
| Előd | Franz Josef Jung |
| Utód | Andrea Nahles |
| Németország családügyi minisztere | |
| Hivatali idő 2005. november 22. – 2009. november 30. | |
| Kancellár | Angela Merkel |
| Előd | Thomas de Maizière |
| Utód | Renate Schmidt |
| A Kereszténydemokrata Unió elnökhelyettese | |
| Hivatali idő 2010. november 15. – 2019. november 22. | |
| Pártelnök | Angela Merkel Annegret Kramp-Karrenbauer |
| Előd | Christian Wulff |
| Utód | Silvia Breher |
| Születési név | Ursula Gertrud Albrecht |
| Született | 1958. október 8. (66 éves)[1][2][3][4][5] Ixelles, Belgium |
| Párt | CDU (GER) EPP (EU) |
| Szülei | Adele Albrecht Ernst Albrecht |
| Házastársa | Heiko von der Leyen |
| Gyermekei | 7 gyermek |
| Foglalkozás | politikus • orvos |
| Iskolái | Göttingeni Egyetem Münsteri Egyetem London School of Economics Hannover Medical School |
| Vallás | evangélikus kereszténység |
| Díjak |
|
 | |
| Ursula von der Leyen aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ursula von der Leyen témájú médiaállományokat. | |
2003–2005 között az alsó-szászországi tartományi szociális és egészségügyi minisztériumot vezette, 2005–2009 között német szövetségi családügyi, 2013-ig a szociális és munkaügyi minisztériumot, majd 2019-ig a védelmi minisztériumot.
2019. július 16-án az Európai Parlament választotta meg a következő öt évre az Európai Bizottság élére. (383 támogató szavazatot kapott, megválasztásához a jelenlévő képviselők több mint fele, azaz 374 képviselő támogatására volt szüksége.)[7] 2019. december 1-jén lépett hivatalba. 2024. július 18-án az Európai Parlament újabb öt évre az Európai Bizottság elnökévé választotta.[8]
Családja
szerkesztésApja, Ernst Albrecht (1930–2014) korábban Alsó-Szászország tartomány kormányfője, édesanyja, Heidi Adele Stromeyer (1928–2002) nyelvész volt. Apai nagyapja, Carl Albrecht orvos-pszichoterapeuta autogén tréningen alapuló meditációs módszeréről volt ismert.
Öt testvére közül Hans-Holger Albrecht a Millicom International Cellular SA (MIC) elnök-vezérigazgatója, Donatus Albrecht az Aurelius AG igazgatóságának tagja.[9][10]
1986-ban házasodtak össze Heiko von der Leyen orvos-vállalkozóval. Hét gyermekük van, két fiú és öt lány. 2007 óta Burgdorf-Beinhornban élnek.
Pályafutása
szerkesztésSzakmai pályafutása
szerkesztésLehrtében járta ki iskoláit,[11] majd 1977-től közgazdaságot tanult a göttingeni Georg-August Egyetemen, de 1980-ban megszakította tanulmányait. 1978-ban a London School of Economics and Political Science (LSE) előadásait látogatta. 1987-ben orvosi diplomát szerzett a hannoveri orvosi főiskolán, ezt követően a főiskola nőgyógyászati klinikáján segédorvosként dolgozott. 1991-ben szerzett orvosdoktori címet C-reaktives Protein als diagnostischer Parameter zur Erfassung eines Amnioninfektionssyndroms bei vorzeitigem Blasensprung und therapeutischem Entspannungsbad in der Geburtsvorbereitung című dolgozatával.[6]
1992-ben, harmadik gyermeke születése után záróvizsga nélkül befejezte a szakorvosi képzést. 1992–1996 között családjával az Amerikai Egyesült Államokban élt. Visszatérve Németországba 2002-ig Friedrich Wilhelm Schwartz munkatársa volt a hannoveri orvosi főiskolán. 2001-ben Master of Public Health (MPH) címet szerzett.
Politikai pályafutása
szerkesztés1990 óta a CDU tagja. 1996–97-ben a CDU alsó-szászországi szociálpolitikai bizottságának, ezzel párhuzamosan a CDU tartományi orvosi munkacsoportjának tagjaként tevékenykedett. 2001–2004 között Sehnde városában volt önkormányzati képviselő, illetve a városi CDU-frakció vezetője. Ugyanebben az időben a hannoveri régió önkormányzatának is tagja volt, ahol az egészség- és kórházügyi bizottság elnöki tisztét töltötte be.
2003. március 4-étől a Christian Wulff által vezetett alsó-szászországi tartományi kabinet szociális minisztere volt. 2003–2005 között alsó-szászországi képviselő volt. 2004 decemberében beválasztották a CDU elnökségébe. 2005 februárjától a CDU Szülők, gyermek, hivatás bizottságát vezette.
Miniszterként Angela Merkel kormányaiban
szerkesztés2005. november 22-én lépett hivatalba mint Angela Merkel kormányának családügyi minisztere. 2009-ben a német szövetségi parlament alsóházába választották képviselőnek; október 28-ától Angela Merkel második kormányában családügyi miniszterként mindössze egy hónapig volt hivatalban, ugyanis november 30-án Franz Josef Jung utódjaként szociális és munkaügyi miniszternek jelölték.
2013 decemberében a CDU-CSU nagykoalíciós tárgyalások során honvédelmi miniszterré jelölték ki; ezzel ő lett az első nő Németországban ezen a poszton.[12] A 2017-es választást követően ismét a védelmi minisztérium vezetését kapta meg. Erről a posztjáról 2019. július 17-i hatállyal lemondott.[13]
Az Európai Bizottság elnökeként
szerkesztés2019. július 2-án az Európai Tanács (EiT) Ursula von der Leyent jelölte az Európai Bizottság elnökének. Július 16-án az Európai Parlament 383 támogató és 327 ellenszavazattal megválasztotta a tisztségre.[14] Ő az első nő ezen a poszton.[15] Miután az Európai Parlament november 27-én támogatta a első Von der Leyen-bizottságot, 2019. december 1-jétől lépett hivatalba.[16]
2021 végén a Politico Europe Európa legbefolyásosabb embereinek éves rangsorában az „álmodozók” kategória 2. helyére tette. Bizottsági elnöki terminusának első felét az eredeti céloktól eltérően a Covid19-pandémia során a tagállamok koordinálása, így a közös vakcinabeszerzés fémjelezte. Ehhez kötődik a Helyreállítási Alaphoz szükséges, precedens nélküli közös hitelfelvétel is. Régi támogatója, Angela Merkel visszavonulása és a CDU ellenzékbe vonulása számára is új helyzetet jelent.[17]
2024. július 18-án újraválasztották tisztségébe. A szavazáson a mandátumát már átvevő 719 képviselőből 707 szavazott, 401 támogatta, 284 ellenezte, 15 pedig tartózkodott, míg volt 7 érvénytelen szavazat. 401 támogató.[18] [19] Az Európai Parlament november 27-én megszavazta a második Von der Leyen-bizottságot, 2024. december 1-jétől lépett hivatalba.[20]
| Elődje: Jean-Claude Juncker |
Utódja: – |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ http://www.britannica.com/EBchecked/topic/2005334/Ursula-von-der-Leyen
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Stammdaten aller Abgeordneten des Deutschen Bundestages. (Hozzáférés: 2018. április 13.)
- ↑ FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Adatlapja, Katalog der Deutschen Nationalbibliothek
- ↑ Von der Leyen becomes EU Commission head after MEPs vote. www.bbc.com (2019. július 16.) (Hozzáférés: 2019. július 16.)
- ↑ Ursula von der Leyen secures five more years top EU job (brit angol nyelven). www.bbc.com. (Hozzáférés: 2024. július 19.)
- ↑ millicom.com: Executive Committee
- ↑ aureliusinvest.de: Vorstand Archiválva 2014. szeptember 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Welche Schule für mein Kind?, Verlagsbeilage der Hannoverschen Allgemeinen Zeitung vom 12. Januar 2011, S. 15
- ↑ Ursula von der Leyen übernimmt das Verteidigungsministerium, 2013. december 15.
- ↑ Reuters. „Germany's Von Der Leyen to Resign as Defense Minister Regardless of European Parliament Vote”, The New York Times, 2019. július 15. (Hozzáférés: 2019. július 16.) (angol nyelvű)
- ↑ EU-Parlament wählt von der Leyen zur Kommissionspräsidentin - derStandard.at (osztrák német nyelven). DER STANDARD. [2019. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 16.)
- ↑ Kicsoda Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökjelöltje?
- ↑ David M. Herszenhorn, Maïa de la Baume: Von der Leyen’s in — now the hard work begins (angol nyelven). Politico, 2019. november 27. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
- ↑ Politico 28 – The class of 2022 (angol nyelven). Politico Europe, 2021. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
- ↑ A Parlament újraválasztotta Ursula von der Leyent a Bizottság elnökének | Hírek | Európai Parlament (magyar nyelven). www.europarl.europa.eu, 2024. július 18. (Hozzáférés: 2024. július 22.)
- ↑ Balázs, Karóczkai: Döntött Ursula von der Leyen sorsáról az Európai Parlament (magyar nyelven). index.hu, 2024. július 18. (Hozzáférés: 2024. július 22.)
- ↑ Megszavazták az új Európai Bizottságot, négyből egy magyar párt támogatta (magyar nyelven). telex, 2024. november 27. (Hozzáférés: 2024. december 2.)
Források
szerkesztés- Ursula von der Leyen honlapja Archiválva 2011. február 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Életrajza a szövetségi kormány oldalán
- Adatlapja a CDU/CSU-frakció honlapján
- Antje Schmelcher: Ursula von der Leyen: Eine steile Karriere, Frankfurter Allgemeinen Zeitung, 2007. április 16.; 2 rész: Die Karriere der Ursula von der Leyen „Ein Geflecht aus Intrigen“
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben az Ursula von der Leyen című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
szerkesztés- Ursula von der Leyen: C-reaktives Protein als diagnostischer Parameter zur Erfassung eines Amnioninfektionssyndroms bei vorzeitigem Blasensprung und therapeutischem Entspannungsbad in der Geburtsvorbereitung. Medizinische Hochschule Hannover, Hannover, 1990 (disszertáció)
- Ursula von der Leyen (szerk.) [et al.]: Füreinander da sein, miteinander handeln. Warum die Generationen sich gegenseitig brauchen. Herder, Freiburg im Breisgau, 2007 ISBN 978-3-451-05874-5
- Ursula von der Leyen és Maria von Welser: Wir müssen unser Land für die Frauen verändern. C. Bertelsmann, München, 2007 ISBN 978-3-570-00959-8
- Ursula von der Leyen és Liz Mohn (szerk.): Familie gewinnt. Bertelsmann Stiftung, Gütersloh, 2007 ISBN 978-3-89204-927-2
- Ursula von der Leyen és Vladimir Spidla (szerk.) : Voneinander lernen – miteinander handeln. Aufgaben und Perspektiven der Europäischen Allianz für Familien. Nomos, Baden-Baden, 2009 ISBN 978-3-8329-3650-1
- Daniel Domscheidt-Berg: Inside Wikileaks. Meine Zeit bei der gefährlichsten Website der Welt. 1. Auflage. Ullstein Verlag, Berlin, 2012 ISBN 978-3-548-37439-0 101–104. o.
- Meet the commissioners, Politico (angol)
