A vércsoportrendszerek az emberi vért a benne megtalálható fehérjék [antigének(nem fehérje), antitestek] alapján kategorizálják. 2021 közepén 43 ilyen rendszert ismer el a Nemzetközi Vértranszfúziós Társaság (ISBT).[1] A vérátömlesztés során csak az AB0- és az Rh-rendszereket veszik figyelembe, mivel az indirekt antiglobulin teszt és a keresztpróba segítségével kiszűrik az egyéb antigén/antitest-inkompatibilitást a donor vére és a transzfúziót befogadó között.

Egykor széles körben felhasználták a vércsoportokat a törvényszéki orvostanban és az apasági tesztek során, ám használatukat fokozatosan felváltja a DNS-profil analízise (mini- és mikroszatelliták alapján), ami jóval nagyobb biztonságot ad. A vércsoportvizsgálatot inkább csak az apaság valószínűsítésére illetve kizárására alkalmazzák, olcsósága miatt itt még szerepet kaphat.[2]

Vércsoportrendszerek

szerkesztés
 
A vércsoportot, avagy a vér típusát részben a vörösvértestekben jelen lévő antigének határozzák meg.
 
A direkt és az indirekt Coobs vizsgálat sémája
Az emberi vércsoportrendszerek nemzetközi beosztása
Szám[* 1] Jelölés Név
001 AB0 AB0
002 MNS MNS
003 P1 P1
004 RH RH
005 LU Lutheran
006 KEL Kell
007 LE Lewis
008 FY Duffy
009 JK Kidd
010 DI Diego
011 YT Cartwright
012 XG XG
013 SC Scianna
014 DO Dombrock
015 CO Colton
016 LW LW
017 CH/RG Chido/ Rodgers
018 Hh Hh
019 XK XK
020 GE Gerbich
021 CROM Cromer
022 KN Knops
023 IN Indian
024 OK OK
025 RAPH RAPH
026 JMH John Milton Hagen
027 IGNT IGNT
028 P P
029 GIL GIL
Megjegyzés
  1. A táblázat csak az első 29 rendszert sorolja fel, bár 2021-ben már 43-at ismer a tudomány.

Az AB0 rendszer

Az AB0 rendszert Karl Landsteiner fedezte fel 1900 és 1901 között a bécsi egyetemen, miközben azt vizsgálta, miért menti meg a vérátömlesztés egyes betegek életét, mások viszont miért halnak bele. Felfedezését később Nobel-díjjal jutalmazták.

Az emberek fenotípus szerint e rendszer alapján 4 vércsoport valamelyikébe tartoznak. Ezek a csoportok: A, B, AB, 0. Az A és B betűk valójában két antigént jelölnek, a 0-s vércsoportú embereknek ezek egyike sem található meg a vörösvértesteken. Ezeknek az antigéneknek a kialakulásáért egy gén felel. Mivel a génnek három változata létezik (A, B, 0) és ezek kodominánsan öröklődnek, az emberek genotípus szerint 6 csoportot alkotnak (hiszen a sorrend mindegy, azaz az A0 és a 0A nem külön eset).

  • A-s fenotípus lehetséges genotípusai: AA, A0
  • B-s fenotípus lehetséges genotípusai: BB, B0
  • AB-s fenotípus lehetséges genotípusai: AB
  • 0-s fenotípus lehetséges genotípusai: 00

A véradási szabály szerint senki nem kaphat olyan vért, amiben számára idegen antigén található, ugyanis azok antitestjei megtalálhatóak az ő vérében (azaz egy A-s ember vérében a B antigén antitestjei jelen vannak). Így az AB-s mindenkitől, a 0-s viszont csak 0-stól kaphat, de bárkinek adhat. Ha lehetséges, csoportazonos vért adnak a betegeknek.

A Bombay-jelenség

szerkesztés

A Bombay-jelenséget, vagy Bombay fenotípust 1952-ben fedezte fel egy indiai orvos, Y.M. Bhende. A jelenség neve a felfedezés helyére utal.

Ahhoz, hogy a Bombay-jelenséget megértsük, árnyalni kell a fentiekben ismertetett rendszert. Mind az A mind a B antigén egy harmadik antigénből, a H antigénből származik. Az A vagy B vércsoportot kódoló gének egy olyan enzimért felelnek, amelyik a H antigént A (N-acetil-galaktózamin oldallánc hozzákapcsolásával) vagy B (galaktóz oldallánc hozzákapcsolásával) antigénné alakítja. A H antigén a 0-s vércsoportú emberek vérében is megtalálható. A H antigén csak akkor termelődik, ha az illető HH vagy Hh genotípusú. Nem termelődik, ha hh genotípusú. Így ekkor hiába van jelen az A és/vagy B antigént kialakító enzim, H antigén hiányában nem tudnak mit átalakítani (recesszív episztázis). Tehát a genotípus hiába indokolna A-s, B-s, vagy AB-s fenotípust, nincs miből előálljanak az antigének, így a vércsoportteszt 0-s vércsoportot fog eredményezni.

A jelenség nagyon ritka, de ennek köszönhetően megeshet, hogy AB-s szülő mellett 0-s gyerek születik, vagy 0-s szülőnek AB-s gyereke.

Megjegyzendő azonban, hogy a Bombay fenotípusos emberek csak más Bombay fenotípusos emberektől kaphatnak vért, ugyanis a „normális” 0-s vérben H antigének találhatóak, amire a Bombay fenotípusos vérben antitestek vannak.

Gyakorisága

szerkesztés

Vércsoportok gyakorisága Magyarországon (2013) :[3]

0 32%
A 44%
B 16%
AB 8%

Vércsoport megoszlás (2015)

 






[4]









Vércsoportok gyakorisága Svédországban :[5]

0+ 38,25%
A+ 34%
B+ 9%
0- 7%
A- 6%
AB+ 3%
B- 2%
AB- 0,75%


Lásd még: a Véradás cikket
 
A vörösvérsejt-kompatibilitási gráfja, hogy ki kinek adhat vért, amellett, hogy ugyanaz a típusú adhat egymásnak, a 0 típusú adhat az A, B és AB típusúnak, az A és a B pedig az AB típusúnak
Táblázat a véradományozásról[6][7]
Fogadó Donor
0− 0+ A− A+ B− B+ AB− AB+
0−                
0+                
A−                
A+                
B−                
B+                
AB−                
AB+                

Az Rh-rendszer

szerkesztés

Az RhD antigént a már említett Karl Landsteiner és Alexander S. Wiener fedezte fel 1937-ben, és Rhesus majmok (Macacus rhesus) vérében mutatták ki először, innen az Rh jelölés. Az ember vérében ez az antigén vagy jelen van (Rh+), vagy nincs (Rh−). Az Rh+ domináns mendeli tulajdonság, azaz valaki csak úgy lehet Rh−, ha mindkét szülőtől olyan gént örököl (ettől még persze mindkét szülő lehet Rh+, ha heterozigóták).

Az Rh− vérben természetes körülmények között nincsenek jelen antitestek, így a legtöbb esetben a véradásnál nem kell figyelembe venni ezt a vércsoportot. Rh+ donorok vérét azonban antitest-vizsgálatnak kell alávetni.

Figyelembe kell venni, hogy ha Rh− ember kap Rh+ vért, akkor az antitestek kialakulhatnak. Ezért olyan Rh− nőnek, aki még teherbe eshet, nem szabad Rh+ vért adni, mert ez egy Rh+ magzat esetében problémát okozhat, ugyanis az antitestek a méhlepényen keresztül a magzat vérébe jutnak, és megtámadják a magzat vörösvértestjeit.

Ugyanez az állapot előállhat akkor is, ha az Rh− anya és az Rh+ magzat vére keveredik. Ebben az esetben anti-D antitestek termelődnek az anyában, melyek vagy a szülés során (amikor az anya és a magzat vére keveredhet), vagy a következő magzat hordásakor okoz betegséget, amit hydrops foetalisnak neveznek.

Jelenleg az Rh vércsoport rendszer 50 meghatározott antitestből áll, amik közül a D, C, c, E és e antigének a legfontosabbak. A hétköznapi szóhasználatban szereplő Rh-faktor, Rh-pozitív és Rh-negatív kifejezések csak a D antigénre vonatkoznak.

Állati vércsoportok

szerkesztés

Nem csak az embernek, más emlősállatoknak (főleg háziállatoknak) is megkülönböztetik a vércsoportjait. Az állatorvoslásban a kutyák és macskák vérének gyűjtése, illetve vérátömlesztése fordul elő a gyakorlatban, foglalkoztak kutatások azonban az emberszabású majmok, lovak, szarvasmarhák, patkányok vérkompatibilitásával is.

A kutyáknál kezdetben szinte soha nincsenek jelen antitestek a vérben. Ezért az első transzfúzió nem vált ki immunreakciót, de a következőknek súlyos következményeik lehetnek, ha más a donor vércsoportja. A macskáknál jelen vannak az antitestek a kezdettől fogva, és nincs köztük univerzális donor, ezért a vért transzfúzió előtt minden esetben megfelelően ellenőrizni kell.

  1. Red Cell Immunogenetics and Blood Group Terminology (angol nyelven). ISBT, 2021. (Hozzáférés: 2022. október 7.)
  2. Szatmári Zoltán: Ki a gyerek apja?. hazipatika.com. HáziPatika.com, 2005. január 1. (Hozzáférés: 2017. június 9.)
  3. Németh Tamara: Vércsoport. prezi.com. Prezi, 2013. december 7. (Hozzáférés: 2017. június 5.)
  4. Vérellátó szolgálat. (Hozzáférés: 2020. november 1.)
  5. [Om blod och blodgrupper Om blod och blodgrupper] (svéd nyelven). geblud.nu, 2016. november 4. (Hozzáférés: 2017. június 9.)
  6. RBC compatibility table. American National Red Cross, 2006. december 1. [2011. augusztus 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 15.)
  7. Blood types and compatibility Archiválva 2010. április 19-i dátummal a Wayback Machine-ben bloodbook.com
  • William F. Ganong: Az orvosi élettan alapjai. Budapest: Medicina. 1990. ISBN 963-241-783-6  
  • Went István: Élettan. Budapest: Medicina. 1962.  

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
  NODES