Vörös áfonya
A vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea) a hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó hegyvidéki növény, az erdei fenyvesek jellegzetes örökzöld törpecserjéje, népies nevén: brusnyica, fojminc,[1] havasi meggy, kövi málna.
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Vaccinium vitis-idaea
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Közönséges | ||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 10 000 Ft | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Vaccinium vitis-idaea L. | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vörös áfonya témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös áfonya témájú médiaállományokat és Vörös áfonya témájú kategóriát. |
A fekete áfonyához hasonlóan közkedvelt, de savanyú íze miatt csak feldolgozott formában fogyasztják.
Magyarországon a Zempléni-hegységben a Mecsekben, illetve a Nyugat-Dunántúl néhány pontján, például az Őrségben, Göcsejben, a Kőszegi-hegységben fordul elő; jóval ritkább, mint a fekete áfonya. Levelei télen is megtartják élénkzöld színüket.
Erdélyben a Mohos-tőzegláp, a Csíki havasok területén megtalálható.[2][3] A Felvidéken gyakori.[1][4]
Jellemzők
szerkesztés10–30 cm magas, örökzöld félcserje. Szára hengeres, kúszó, a vége felemelkedik. A levelek visszás-tojásdadok, áttelelők, bőrneműek, a szélük visszahajlik, színük sötétzöld, fonákjuk világosabb, mirigyesen pontozott. Virágzata csüngő, végálló fürt. Illatos. A kocsány rövid, a párta 8–10 mm hosszú, harang alakú, négy cimpájú, fehér vagy rózsaszín, a csésze hártyás, pillás szélű, éréskor a termés csúcsán marad. A lisztes, ehető bogyótermés éretlenül fehér, éretten kárminpiros, gömbölyű.
Ásványianyag- és vitamintartalma, hatása
szerkesztésA vörös áfonya igen gazdag antioxidánsokban (antocianidinek, tanninok), melyek védik szervezetünket a káros oxidációs folyamatoktól, óvják testünket az öregedéstől. Az antioxidánsokkal megelőzhetők krónikus betegségek, mint az érelmeszesedés, koleszterinlerakódás, szívinfarktus, bőrproblémák kialakulása, rák keletkezése, memóriazavar. Az antioxidáns vitaminok – mint az E-vitamin, béta-karotin, és 30–40 mg/100g C-vitamin – fokozzák a hatását. De nátriumot, foszfort, káliumot, kalciumot, vasat, magnéziumot, mangánt, cinket, ként is tartalmaz.
Felhasználható
szerkesztésGyümölcsként: mártások, dzsem, lekvár, kompót, saláták, pudingok, főzelékek, édes rizs, vadhúsok, gyümölcsbor készítésére.
Gyógyhatásai
szerkesztésAkut és krónikus húgyúti fertőzések megelőzésére, kezelésére, valamint sejt és érvédő antioxidánsként édesítőszer nélkül készült vörös áfonyalé, vagy kivonat, tinktúra (3 x 3–5 ml/nap adagolásban), illetve a gyógyszertárakban is kapható kapszula formájában. 1 kapszula (400 mg) kb 8-9 pohár lé hatóanyagát tartalmazza koncentráltan. Ez utóbbi naponta kétszer szedhető. Gyakori húgyúti fertőzésben szenvedők, vagy arra különösen fogékonyak, mint a cukorbetegek, rendszeresen úszók, vesebetegek, vesehomokjuk, vesekőképződésre hajlamosak prosztata-megnagyobbodáskor, hegesedés vagy daganat miatti vizeletelfolyási akadályoknál javasolt az alkalmazása.
Rokon fajok
szerkesztés- Fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)
- Tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccus)
- Amerikai tőzegáfonya (Vaccinium macrocarpon)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Vadgyümölcsök. In Magyar néprajz nyolc kötetben: II. kötet: Gazdálkodás. Főszerkesztő: Paládi-Kovács Attila. Lektor: Andrásfalvy Bertalan. Készült az MTA Néprajzi Kutatóintézetében. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2001. 23. o. ISBN 963-05-7801-8 Hozzáférés: 2016. április 13. (HTML), mek.niif.hu
- ↑ Mohos tőzegláp. szekelyfoldiinfo.ro (magyarul) (Hozzáférés: 2017. szeptember 15.) (html)
- ↑ Origo: A Szent Anna-tótól Bálványosvárig. origo.hu. (magyarul) Budapest: New Wave Media Group Zrt. (2006. szeptember 25.) (Hozzáférés: 2017. szeptember 15.) (html)
- ↑ Paládi-Kovács Attila: A régi Torna vármegye és néprajzi jellege. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve. Kiadja a miskolci Herman Ottó Múzeum, 33–34. sz. (1996) 198., 204 (193–209). o. 0544-1225 Hozzáférés: 2016. április 13. (PDF), Elektronikus változat az epa.oszk.hu oldalán hibás ISSN
