Vajk Artúr

Vajk Artúr (eredetileg Weisz) (Hodrusbánya, 1893. március 20. – Budapest, Józsefváros, 1966. március 17.) bányamérnök, szakíró.

Vajk Artúr
Született	Weisz Artúr 1893. március 20. Hodrusbánya
Elhunyt	1966. március 17. (72 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	bányamérnök szakíró
Sírhelye	Kozma utcai izraelita temető (4-48-4)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Weisz Jakab és Weichherz Anna fia. Tanulmányait Selmecbányán kezdte, majd az első világháború után 1919-ben Sopronban fejezte be. 1920-tól csaknem 30 éven át a brennbergi szénbánya üzemvezetője volt.

A bányában új eljárásokat vezetett be, például a gépesítést korlátozó gőzüzem helyett villamos energiát, a széles homlokú frontfejtést, illetve az addig csak külföldön alkalmazott sűrített levegős fúvótömedékelést. A működése alatt épített öt függőleges akna közül az 1939-ben hajtott Szent István-akna 620 m-es mélységét csak két évtized múlva érték el ismét. Gondot fordított a bánya szociális-kulturális létesítményeire is.

1945 után részt vett Brennbergbánya helyreállításában. 1948-tól az államosított szénbányák szénminőségi osztályát vezette. Az 1949-ben alapított Bányászati Kutató Intézet első igazgatója volt. 1954-1964 között a Bányászati Tervező Intézet technológiai osztályán dolgozott.

Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található.

Felesége Beck Erzsébet (1903–1986) volt.

Művei

Műszaki cikkei a Bányászati és Kohászati Lapokban, egyéb cikkei a Természet és Technika folyóiratban jelentek meg.

Források

• Faller Jenő 1966: Vajk Artúr. Bányászati és Kohászati Lapok.
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.